EGYIK MÉLTATÓJA, talán legjobb monográfusa azt aggatta Haraszthy Ágostonra epiteton ornans gyanánt, hogy nyughatatlan ember volt. Türelmetlen. Képzeletdús. Törtető. Vasegészségű. Teátrális. S persze önfejű. Vagyis: magyar.
NEM VOLT KEDVEM leírni a ma készített vadonáns új padlizsános cukkini levesem receptjét, ahogy a sárgarépás paradicsomleves receptjét sem, pedig jó volt mind a kettő, sőt, nagyon jó. Talán majd máskor. Azonban, hogy mégse maradjatok olvasnivaló nélkül, következzen újra Ambrus Lajos, az író. Ő az, akit irodalom címén ezen az oldalon igazán érdemes olvasni, mert ritkaság ő, figyelemre méltó, akit becsülni érdemes.
KALÁKÁBAN JÁRTAM CSÍKBAN – mintha valami archaikus szöveget olvasnánk Kriza Jánosnál vagy a még öregebb erdélyi emlékíróknál. Pedig hát a kaláka maga a legkézzelfoghatóbb valóság, s az, hogy Csíklázárfalván járhattam valódi „kalákában”, ha csak másfél napig is, a legnagyobb örömömre szolgált. A kaláka gyűjtést, halmozást, rakogatást jelent a Czuczor-Fogarasi szótár szerint. A székelyek az olyan munkát mondják kalákának, melyet többen összeállva gyorsabb munkával, nagyobb erővel végeznek,
FERESD (Feregi) színtiszta román falu az igen távoli Ruszka-havasokban, a régi Hunyad megyében – a véletlen jószerencse sodort errefelé egy valódi, őszi kalákára. Pontosabban egy kis, hihetetlenül eldugott falu kaláka-ünnepére. Ahogy elhagytuk Dévát, rögtön kezdődött a visszaszámlálás; vagy százötven évet zuhantunk vissza az időben, merthogy jószerivel csak more patrio volna illdomos arrafelé kóborolni. Nem egészen úgy, mint ahogy Jókainál szerepel ez a klasszikus definíció (vagyis ősi, hazai szokás szerint), de azért mégis. Majdnem ugyanúgy. Merthogy szerinte ez a more patrio-féle utazás, ó modern idők, mégiscsak a legjobb.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!