RÉG KERÜLGET EGY mondat, melyről tudom, hogy képes elröpíteni egy ma már nehezen képzelhető archaikus miliőbe. Így hangzik: semmivel nem rokonítható érzés Kovács Gyuszi barátom medesi körtepálinkáját inni. De hát miféle „archaikus miliőt” idézgetek itten? Először is Medes „milliőjét”. Ahonnét az említett nagyszerű nedű származik, és ez is olyan, mintha nem is volna.
MINDEN ÉVBEN dolgom akad Isten tehénkéjével. Szigorú, szabott rendje van ennek a találkozónak: épp szüretre esik. Nem máskor, nem előtte, nem később – akkor. Ugyanis én a szüret bukolikus pillanatait leginkább a szőlő kevéssé poétikus darálásával és préselésével töltöm s ilyenkor, randevúnk színhelyén mindig sok katicabogarat találok a kádba szórt szőlőfürtök közé húzódva.
IDŐTLENSÉG és ismeretlenség – ez az én berkenyém. Gondoltam is effélét már számtalanszor az elmúlt tizennégy év során, mióta ültettem. Persze minden fa az, mármint térképe az időtlenségnek, de a fojtós, vagyis házi berkenye (Sorbus domestica) kicsit más is. Teljességgel ismeretlen. 1896-ban is úgy írt róla Rudinai Molnár István, hogy a berkenye a legelhanyagoltabb gyümölcsfánk – pedig kellő súlyt illene fektetni rá, mert ahol almabor készítésére rendelkeztek be, nélküle alig képzelhető el tartós almabor. (Ó Istenem, tartós almabor? Hol van ma már, ki ismeri az almabort?!)
AHOGY AZ esőfelhők alól és a zord nyári vihar előli menekültemben elhagytam Sümeget, aztán Tapolcát és Gyulakeszi felé fordítottam szekerem rúdját, s a gyönyörű Balaton-felvidéket átszelve, Köveskál felé, majd Mencshely, Dörgicse és Vászolyon át befutottam Pécselyre, rá kellett döbbennem, hol is járok. A világ egyik legszebb vidékén autózom – különösen az Óbudavár – Mencshely – Pécsely szakasz volt attraktív és intim is egyszerre.
KUTHY LAJOS – Egy olyan szerző emlegeti monumentális könyve mélyén az aranykor csillogását, vagy annak égi mását, akitől a legkevésbé sem várná az ember. Akit valahogy eltakart idő, stílus, irály, rosszhír, csacska beszéd, előítélet, ledorongoló kritika, kirekesztés, szellemi restség – vannak nehéz tartozásaink. Először elképesztő mélységű mondatai, mit mondatai, oldalnyi bekezdései találtak fejen. Egy barokkosan, olykor kínosan, sőt betegesen analizáló grammatika az övé, amely viszont csak a legnagyobb mesterek sajátja – mondatgöröngyök hengerednek le és föl, csúsznak ide és oda, mint valami
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!