Szerző: Ambrus Lajos | 2010/10/11 | Ambrus Lajos írásai
RÉGI kedves kolléganőmmel találkoztam Szombathelyen, amikor falumúzeumban a frissen telepített ősi fajtákat tartalmazó csemetekertet az iskolásoknak átadtuk (Kovács Gyuszi barátom göcseji-őrségi gyűjteményéből és az ő szaporításban) – s még az orációk előtti találkozás örömében Jutka elővett egy megsárgult, nagyméretű, összehajtott lapot. Mohó érdeklődéssel futottam át – a lap tetején édesapjának, a nagy hírű tudósnak, nyelvésznek és költőnek, Pável Ágostonnak kalligrafikus kézírása volt olvasható: Kertünk fásítási terve. És itt lélegzetvétel, a lapon körök, titokzatos nevek, méghozzá régi, pompás gyümölcsöké, leírások, javítások,
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/10/08 | Ambrus Lajos írásai
AZ ÍRÓ OLYKOR kegyesen csúsztat – rögtön itt, a felvett címerállat nevét is zergének kellett volna írnom, merthogy valójában a zergéről teszünk most néhány tiszteletkört, s nem a kőszáli kecskéről. A kettő egyáltalán nem azonos, merthogy két külön fajt takar. Mentségemre szolgáljon, hogy egy oly nagy hírű szerzőnél is így, egybecsúsztatva szerepelnek ők, mint Raff György és az ő a gyermekeknek szóló, 1846-ban magyarul is kiadott természet-
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/09/18 | Ambrus Lajos írásai
FÁSKERTI BÁCSI az egyik alföldi tanyán lakott, túl a városhatáron, túl Szentbenedeken és Nagypélen, közvetlenül a Fehér-Körös gátja alatt. A nagy és kerek pusztán, félre, még a tanyák közt is – kőhajításra a folyógáttól. Szürke, öreg és csontos lova legelészett egy nyárfához kötve; olyan volt derék gebéje, mint különös hírmondó a szegénység és igénytelenség, vagy a reménytelenség messzi süppedt ázsiai világából.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/09/01 | Ambrus Lajos írásai
HETEK ÓTA bíbelődöm egy vaskos kézirattal – Borsi-Kálmán Béla barátom Puskás-könyvével, amelyet szerkesztek, sajtó alá rendezek és a többi. De mint minden jó mű, ez is olyan, mint égő csipkebokor, fényesen suhanó lángpallos, amely még elveszettnek hitt és a fölfedezésre váró zugolyokba is képes bevilágítani. S amelynek fény-melegében mindenki nyugodtan sütkérezhet. Pedig mit lehet még leírni a világtörténelem legismertebb magyarjáról, Puskásról?
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2010/08/06 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha
HEJ ROZMARING, rozmaring, leszakadt rólam az ing, Ha leszakadt nem bánom, Úgy sincs, engem ki szánjon – ez az egyik variáció a sok száz közül, mert a rozmaring a rezeda, a tulipán, a kökénymag, a kendermag, a ribizli és más növényországi csoda közt, vagy inkább rovásukra, ő az egyik legemlegetettebb növényünk. Oly igen sokat foglalkozik vele a népköltés, mondja ezt egy mára szinte teljesen elfeledett tudós-író, kecskeméti tanár, egy valóságos főreáliskolai igazgató, Hanusz István az
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!