MÁJAT ÉS LÉPET kombináltam össze a múltkor wokban. Sok hagymával, fokhagymával, gyömbérrel, csilivel, kókusztejjel, szójaszósszal. Előtte volt spanakopita is, olíva bogyó és egyebek. Cseh Gábor (Spiritus Primus) pálinkát hozott, a Gróf Buttler borait ittuk, én pedig főztem. Többek között pörköltet is, valamint lencsét lóbabbal és persze a címben is említett májat és lépet és egyéb apróságokat.
A SÁRGA RÓZSA a szülők, nagyszülők generációjának szimbóluma. A dal pedig afféle himnusz volt. Vérmérséklettől függően sokféle értelmezéssel, de valamennyiben ott lapulhatott az ellenállás szolidan pikáns íze, az összekacsintás izgalma. Meglehet, semmi különös nincs a szövegben, mégis hatott. Nagyszerűsége abban is megmutatkozik, hogy a válság dala ma épp úgy lehet, mint volt évtizedekkel előtt, egy másfajta válságé. Persze lehet, hogy már megkopott, de próbáljuk ki. Kíváncsi vagyok.
A SPANAKOPITA tényleg finom, s bár a görögök jelenleg nem számítanak a legnépszerűbb nemzetnek, azért akadnak finom ételeik, amikről kár is lenne lemondanunk. Liszt, víz, tojás, olívaolaj, só felhasználásával készülő „phyllo” tésztájuk ételei különösen behízelgőek, legyenek akár sósak, akár édesek. A spanakopita sós, spenótos, fetás, ízletes és inspiráló, egyidejűleg megmutatja, hogy korántsem aknázzuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek délről érkezett rétes készítő hagyományainkban rejtőznek.
A SKANDINÁVOK – ki gondolta volna még nem is oly’ régen – sikert, sikerre halmoztak az elmúlt években. Eredményesek a Bocuse d’Or versenyen, éttermeik, gasztronómiájuk beszédtémává vált. Mindezek után már cseppet sem meglepő módon a „Nordic diet” sem várakoztatott magára sokat. Talán már ahhoz sem kell sok idő, hogy a skandináv diéta gurukat istenítse az új és haladó fogyókúrákra szomjúhozó világ. René Redzepi mellett a 2 Michelin csillagos dán Noma másik alapítója, a 14 szakácskönyvet publikáló Claus Meyer is megérezte az idők szelét és a Noma (és a skandináv konyha) friss nimbuszát kihasználva harcot hirdetett az elhízás ellen.
AZ ÉV BORÁSZA 2011 cím hivatalos neve „Év Bortermelője Magyarországon 2011. évben”, melyet nem egy bor kiváló minőségének elismeréséért, hanem a díjazott bortermelő (az „Év borásza”) több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományoznak. Ez a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés. A díjat „Év Bortermelője” elnevezéssel 1991-ben adták át először azzal a szándékkal, hogy elismerje egy hazai borász kimagasló szakmai teljesítményét, többéves munkáját. Mára már sokkal nagyobb a verseny.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!