PÁRIZS, 1789 – „A francia sütőmunkás akkordban dolgozik és teljesítménye után kapja a fizetést, úgy hogy a legügyesebb keresi a legtöbbet. Munkaadó és munkás között a legjobb viszony áll fenn, mert az agitátorok és izgatók befolyásukat nem igen tudják érvényesíteni, mert a munkás, aki szépen keres, inkább éjjel és nappal dolgozik, minthogy fizetéséből egy fillérről is lemondana.”
Párizs , 1789
„A francia sütők — dacára annak, hogy a kenyérár jelenleg 2 frankra van maximálva a legjobb anyagi viszonyok között vannak, mert az áron aluli árupocsékolást nem ismerik.
A francia sütőiparnak az ország történetében is fontos szerep jutott. Tudvalevő, hogy a francia forradalom egy péküzlet előtt vette kezdetét, amelynek szerencsétlen tulajdonosa, Denis Francois volt a forradalom első halottja.
Nagy Ínség uralkodott a francia fővárosban és amikor a sütöde előtt kenyérért sorba álló tömegnek kijelentette a pékmester, hogy az utolsó kenyere is elfogyott, a tömeg behatolt az üzletbe és a családja részére félretett három darab veknit talált.
A tömeg erre felbőszült és a megvadult nősténytigrisekké vált proletárasszonyok még jobban izgatták az amúgy is elkeseredett népet. „Lámpavasra vele!“ kiáltásokkal megragadták a szerencsétlen pékmestert és a közel fekvő városháza sarkán az egyik lámpavasra akasztották.
Rézkarcban örökítették meg ezt a véres eseményt, amelynek képét itt bemutatjuk. Innen indult a vérszomjas tömegrabló útjára és itt vette kezdetét a francia forradalom, amely a francia királyságnak egyszer s mindenkorra véget vetett.” (Czukrászok Lapja, 1930)
„Miközben Francois pék ellen zavargások zajlottak, egy másik megmozdulás is kitört a Faubourg Saint-Antoine-ban. Ennek célja az volt, hogy a résztvevők egyesüljenek a Faubourg Saint-Marcel lakóival a kenyér árának csökkentése érdekében, továbbá – az ott tárolt puskák megszerzésének ürügyén – behatoljanak a kolostorokba. A Nemzetőrség a lázongások felszámolása során elfogta a pék gyilkosát (egy Blin nevű rakodómunkást), valamint a Faubourg Saint-Antoine-i megmozdulás fő szítóját (egy Michel Adrien nevű munkást). Másnap mindkettőjüket elítélték és felakasztották.” (Revolutionary Justice in Paris: 1789-1790)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!