izraeli sertéstenyésztésIZRAELI SERTÉSTENYÉSZTÉS – Amikor az izraeli sertéstenyésztéshez kezdtem el anyagot gyűjteni, folyamatosan a következő zsidó vicc bujkált a fejemben: Kohn betér a hentesüzletbe és határozottan rámutat egy nagydarab sertéscombra. „Azt a szép nagy halat kérem!”– mondja. „De Kohn, hiszen az egy sonka!” – szól a hentes megrökönyödötten. Mire Kohn, jelentőségteljesen a hentes szemébe nézve: „Kérdeztem én, hogy mi a hal neve?”

A tabu

A megengedés és tiltás egységében a tiltás már a korai emberelődök óta végigkíséri az emberi faj evolúcióját. A tiltás már korán a szimbólum-rendszerek részévé vált, és hamarosan a vallásokban, majd idővel a vallások szent könyveiben is megjelent. A tiltás így a hit elemeként rögződve tért vissza a mindennapokba. Ahogy a dél-afrikai antropológus, Meyer Fortres (1906-1983) szellemesen megjegyezte:

“egy ételt sokkal jobban esik tiltani, mint megenni”.

Vajon mi lehet a történelmi, vagy kulturális oka annak, hogy a sertés-tabu az ókori világ oly’ kicsiny, de oly’ fontos területén, s annyi nép között felbukkant? A tabut, a törvénykezést bizonnyal a higiéniai okok, az utálkozás, és a mintakövetés is befolyásolhatták.  Hatással lehetett rá az is, hogy a sertést nem olyan könnyű terelni, összetartani, mint a kor más állatait, a birkát, kecskét, marhát. Az okok között a nyers, vagy félig sült sertéshúshoz kötődő, gyakorta halálos kimenetelű fonálféreg (Trichinella spiralis) fertőzést, a trichinózist is szokás említeni.

Az első sertéseket a filiszteusok vihették Görögországból Izrael földjére

Az első sertéseket a filiszteusok vihették Görögországból Izrael földjére

  • A disznóhús fogyasztás trichinózis-megelőző tilalmának gondolatát Rudolf Virchow német orvos, a betegség egyik első kutatója vetette fel a 19. században. Az elméletet erősíti az is, hogy a sertés mellett egyéb ismert trichinahordozók is a tilalom alá esnek.

A trichinózis tetszetős magyarázat, ám kevéssé valószínű, hogy ezt a ma is nehezen diagnosztizálható élelmiszer-eredetű fertőzést már az ókorban is felismerték volna. A magyarázatokat gyengíti, hogy a tiltottakon kívül más állatok is terjeszthetnek betegségeket, vagy lehetnek higiéniailag erősen kifogásolhatók, mégsem számítanak tabunak. Valószínűbbnek látszik, hogy mindenekelőtt azokat az állatokat tiltották, amelyeket más hitű népek az istentiszteleteiken áldoztak fel. Közéjük tartozik a tréfliségben örökkön élenjáró disznó, amelyet az étel és vegetáció pogány babilóniai istene, a gyűlölt Tammuz tiszteletére áldoztak fel.

Ez is érdekelhet: A sertés: a tréfli disznó, a tisztátalanság szimbóluma

Sertéshús Tel Aviv legnagyobb piacábn a Carmel piacon (Shuk Hacarmel)

Sertéshús Tel Aviv legnagyobb piacán, a Carmel piacon (Shuk Hacarmel)

 

A sertéshús kódneve – “fehér hús”

Amikor Izraelre gondolunk, aligha gondolunk a sertéshúsra, hiszen közhely, hogy tiltott. Azonban Izraelben mégiscsak akad egy növekvő sertéságazat. A sertéseket tenyésztik, levágják és fel is dolgozzák Izraelben, és az izraeliek ezrei fogyasztanak sertéstermékeket, különösen a 1990-es években nagyobb tömegben érkezett, hitehagyott orosz bevándorlók. Ez valószínűleg sokak számára meglepetés, különösen a diaszpórában, de azok, akik, Tel Avivban, vagy Izrael bármely más városában élnek, tudják, hogy az eufémikusan fehér húsként ismert sertéshús, a zsidó államban széles körben elérhető.

Ortodox szemmel nézve, a sertésre vonatkozó isteni törvény semmibevételére irányuló kísérleteként értelmezhető a zsidó Dr. Eli Landau, 2010-ben megjelent The White Book című, sertéshús recepteket tartalmazó könyve is.

Az igazsághoz tartozik, hogy a “fehér hús” kódnév ugyan zsidó, de mégsem izraeli találmány. A “fehér hús” egy Amerikában, a baromfihús fogyasztás előretörésének megállítására, a sertéshús fogyasztás élénkítésére kitalált reklámkampány elhíresült szlogenje: “Sertés. A másik fehér hús.” (Pork. The Other White Meat.)

 

Törvényi szabályozás

Az izraeli sertéstenyésztést döntően két törvény szabályozza. Az első 1962-ben, a második 1994-ben került elfogadásra. Az 1962. július 25-én az izraeli hírügynökség (JTA) által kibocsájtott sajtóközlemény szerint:

1962. július 25 (JTA) – “Az izraeli parlament tegnap 42-15 arányú szavazással jóváhagyta a sertéstenyésztés tilalmát Izraelben. A törvényjavaslat a harmadik olvasat után törvénnyé vált. Tilos a sertések „nevelése, tartása, vagy levágása”, kivéve Názáretet és hat másik olyan helyet, ahol nagyszámú keresztény lakosság él. Mind a zsidó, mind a muszlim vallási törvény tiltja a sertés fogyasztását.

A törvényjavaslatot, amelyet öt párt hat tagja, magánjavaslatként terjesztett elő, a három vallási párt, a Mapai, a Herut és a liberálisok is támogatták. Az új törvény a sertéstenyésztőknek egy évet ad arra, hogy [a nem engedélyezett területeken] megszüntessék a tevékenységüket. Ezen időpont után mindenki, aki nem tudományos célokra, vagy állatkertekben való bemutatásra nevelte az állatokat, bírságot fizet.”

Az 1994-ben alkotott, a húsokra és hústermékekre vonatkozó törvény (továbbra is) megtiltja minden nem kóser hús bevitelét Izraelbe.

 

Az izraeli sertésipar – 120 000 sertés/év

Az izraeli sertéstenyésztő ágazat az utóbbi években gyors fejlődésen ment keresztül, s a termelés jelenlegi mennyisége immár több mint kétszerese annak, ami tíz évvel ezelőtt volt. A sertéspopuláció körülbelül körülbelül 120 000 sertésből áll. Ezeket Izrael 24 sertéstelepén, Izrael északi részének három tenyészterületén (I’billin, Kafr Yasif és Fassuta), valamint egy közeli egységben Kibbutz Lahavban, Izrael déli részén. A kocák száma körülbelül 15000. Izraelben jelenleg három, az Állat-egészségügyi Szolgálat felügyelte aktív sertés vágóhíd működik. Ezek I’billinben, Mi’iliyában és Kibbutz Lahavban találhatók. Az utóbbi években ezeken a vágóhidakon évente átlagosan 197 000 sertést vágtak le. A becslések szerint Izraelben 500–700 000 ember fogyaszt rendszeresen sertéshúst, beleértve a keresztényeket és a külföldi munkavállalókat is..

A sertés és az ember fiziológiai hasonlósága miatt, jelentős a a sertések orvosi kutatásokhoz, elsősorban szív- és keringési betegségek, immunrendszeri betegségek, bőrbetegségek és gyomor-bélrendszeri betegségek vizsgálatához való felhasználása. Az izraeli kutatóközpontok ezen a területen a világ legfejlettebbjei közé tartoznak, mind tudományos, mind etikai (laboratóriumi felhasználásra szánt állatokkal szembeni bánásmód) szempontból.

Az izraeli Állat-egészségügyi Szolgálat sertés-egészségügyi osztályának 2012-es megalapításával a sertésbetegségekre szakosodott nemzeti állat-egészségügyi tisztviselő is munkába lépett. A sertés-egészségügyi osztály a Mezőgazdasági Állatorvosi Szolgálatok igazgatójának tesz jelentést, szoros együttműködésben a regionális állat-egészségügyi felügyeletekkel, laboratóriumokkal. 2012 szeptemberében az „Állat-egészségügyi szolgálat” weboldalán „Sertéstartási iránymutatásokat” tettek közzé. Ezek az irányelvek 2013 januárjában léptek hatályba, és az izraeli a sertések tartására és tenyésztésére vonatkozó állatjóléti irányelveket is megfogalmaznak [az EU hasonló szabályozásának szellemében].

 

Import

A sertéshús importja, ahogy általában a nem-kóser húsok importja is, 1994 óta törvénybe foglaltan is tiltott, azonban akadnak olyan izraeli politikai erők, amelyek az import ellen vannak. Yair Lapin (Kék-Fehér Párt) twitter bejegyzésében azt írja, hogy “Az állam nem mondhatja meg , hogy mit együnk, vagy mit ne együnk. Ha mi alakítunk kormányt, eltöröljük a szabályozást.”

 

Utószó: Miért lenne baj, ha a tilalmat feloldanák?

A tabuk összekötnek és elválasztanak. A muszlimok a judaizmussal és kereszténységgel szembeni felsőbbrendűségüket láthatják abban, hogy az alkoholfogyasztást tabuvá tették. A katolikusok kapcsolatot találhatnak egymással, egyszersmind  a protestánsoktól való különbözőségüket is felmutathatják abban, hogy a korábbi szigorú böjti tilalmat feloldva, engedélyezetté, illetve kiválthatóvá vált a pénteki húsfogyasztás.

Mindezek mellett, Fortres fenti megjegyzésére is gondolva, joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) nagyot hibázott, amikor a pénteki húsfogyasztás korábbi szigorú tilalmát feloldotta. A Katolikus Egyház ugyanis ezzel az engedékenységgel éppen leghűbb követőit fosztotta meg attól, hogy az önfegyelemmel vállalt böjttől magukat – a közösség színe előtt is – különlegesnek érezzék.

A szigorú étkezési szabályrendszerek betartása az összetartozás és megkülönböztethetőség viszonylataiban nyeri el igazi értelmét. Megszilárdítja a vallási öntudatot, az azonos hitűek közötti köteléket, a biztonságérzetet erősítő együvé tartozást. A fellazítása minden korban kiszámíthatatlan következményekkel jár…

 

Csíki Sándor♣