A HÁZ BORA – Miközben a borkedvelő világban a fogalom mindenütt régóta ismert, a ház borának mégsem találni írott történetére. Olyan, mintha mindig is létezett volna, akárcsak az égen a felhő, amiért aztán feleslegesnek is tartották – kocsmáros és vendég – szót vesztegetni az eredettörténetére. Az is lehet, hogy már a kezdetek kezdetén teremtődött, de valószínűbb, hogy a dionüszoszi idők hajnalán született meg. Mit találhatni a ház boráról? Röviden szólva: semmit! Legtermékenyebb írónk, Krúdy Gyula mindig is lelkes kitartással írt a
nőkről, a behavazott háztetőkről, a húslevesről, ám egy árva szót sem ejtett a ház boráról. Milliárdnyi szó közt egyet sem. Mintha nem is létezett volna! Márai Sándornál sem lelni nyomára és a nagy bor szakértővé avanzsált Hamvas Bélánál sem, pedig egy metaforát a ház bora is megért volna, a többi örömködő közt. Bármerre is kutakodunk, az örökkön létezőként elképzelt, mai értelemben vett ház borának nyomát sem leljük az irodalomban.
- Az írók mintha nem is tudnának a ház boráról, márpedig, ha pedig ők nem tudnak, senki sem tud, jelenthetnénk ki, de nem tesszük, mert mindeközben tudjuk, hogy a ház bora, igenis, létezik.
Az otthon fogyasztott bor
Csekély számú utalások alapján úgy tűnik, hogy újkori történelmünkben a ház bora nem a vendéglők, fogadók környékén kezdte pályafutását és leginkább a kiválasztottsága, valamint fogyasztásának rendszeres és normális helyszíne, „a ház”, a lakóház tette valóban a ház borává. A Champagne-ról szóló történeti írások többnyire nem felejtik el megemlíteni, hogy XIV. Lajos francia királynak a „Vin de Champagne” volt az (uralkodó)ház bora. Ugyancsak ismert az a gyakorlat, amire a 18. század végén a Hansa városok közé tartozó Bréma szolgál példával, ahol a polgárok a Városi Tanács ma is működő pincéjéből (Ratskeller), hitelre szerezték be a „Hauswein”-t, vagyis az otthonukban fogyasztott bort. Nagyot ugorva, az is tudott, hogy az Egyesült Államokban az alkoholtilalom éveiben leginkább a Zinfandel szőlő adta a háztartások (a ház) saját előállítású „ház borát” (house wine).
Nem túl drága bor
A magyar kocsmák, éttermek, vendéglők „ház bora” egy tőről fakad a német „Haus Wein” (Eigenbauwein), az angol „House Wine”, a francia „Vin de Maison”, az olasz „Vino della casa” és a spanyol „Vino de la casa” borokkal. Ház bora ez mind, s nagyjából ugyanúgy is vélekednek róluk mindenfelé, ahol csak a fogalom meghonosodott. Nyugaton is elterjedt és elfogadott értelmezése szerint:
a háza bora éttermekben, vendéglőkben árult nem túl drága bor, amelyet pohárban, esetleg palackban, vagy jelöletlen üvegkorsóban (karaffa) szolgálnak fel, s egyaránt lehet vörös, vagy fehérbor, esetleg rosé is.
A Földközi–tenger mellett az asztalon sokfelé áll a háza bora, így ez a bor teljes valójában „asztali bor” is. Napjaink közép-európai gasztronómiájában – állítják a németek – a ház borai általában már jó minőségű, könnyű, ízletes borok.
Az írás bővített változata a hvg Gasztronómia&Utazás című különkiadványában jelent meg (2018).
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!