AZ IDŐS ÉTTEREMKRITIKUS – A kérdés, amit még Stahl Judit vetett fel nekem, hogy az érzékszervek érzékenységének változása vajon miként hat az étteremkritikusokra? Vajon, a biológiai változások miatt kevésbé lesz hiteles egy idős, vagy idősödő étteremkritikus véleménye, mint ifjabb kollégájáé? A kérdés elgondolkodtató és a válasz az élet más területein is továbbgondolásra lenne érdemes. Nos, amit tudunk, s ami a fiatalság mellett szól, hogy az életkor előrehaladtával valóban csökken az ízlelőbimbók száma és a
kicserélődésük (megújulásuk) is lassul. A helyzetet tovább rontja, hogy az idegi kapcsolatok is romlanak, ráadásul a szaglóhám nyálkahártyája is szárazabb lesz, ami az ízérzékelésben döntő szerepet játszó illatok érzékelését nehezíti meg.
- Az ízlelés és szaglás egyaránt gyengül, egyes ízek érzékelése pedig még akár el is veszhet, miközben másoké továbbra is intenzíven megmaradhat.
Ez a születéssel kezdődő folyamat a nőknél általában 40-50 éves kor, a férfiaknál 50-60 éves kor között kezd el jelentkezni, s bár az érzékelés romlása cseppet sem örömteli folyamat, mégsem jelenti azt, hogy régi jó életünknek ezzel örökre vége, és az ínyenckedésről is le kell mondanunk. Már csak azért sem, mert a korral az ízek közvetlen, s intenzív érzékelése helyett egyre meghatározóbb kompenzáló szerephez juthat a szintetizáló tudat, az érzékszerveket karbantartó tréning, az évtizedek során felhalmozódott tapasztalat, az illat- és íz-emlékek végtelen sora. Emiatt lehet egy idősödő étteremkritikus érzékelése továbbra is meggyőző és hiteles, és ez adja meg az elvi lehetőségét annak, hogy idős korban is, az étkezést élvező ínyencek maradhassunk.
- A tapasztalat, a számtalan összehasonlító kóstolás, alapanyag és technológia ismeret, felidézhető emlék az, ami az idősödő, vagy idős étteremkritikus legfőbb és csak a korral együtt behozható erőssége.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!