PROUST és a PETITE MADELEINE – az illatok hatalma

PROUST ÉS A PETITE MADELEINE – „A tea mellé anyám egy kis Madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez,

megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”.” (Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában, 1913)

A Proust-jelenség kísérleti igazolása (2012)

Az Utrechti Egyetem kutatói 70 önkéntes nő bevonásával vizsgálták  a Proust-jelenséget. A kísérleti személyeknek sokkoló filmeket vetítettek, miközben a helyiségben színes fények égtek, háttérzene szólt, és a levegőbe fekete ribizli likőr illatát permetezték. Egy hét elteltével megkérték a kísérleti személyeket, hogy idézzék fel a filmet, miközben ugyanannak a fekete ribizli likőr illatnak-, fény- vagy hanghatásnak tették ki csoportjaikat, mint a vetítéskor. A kísérlet eredménye szerint, azok, akik a likőrillatot érezték, jobban emlékeztek a filmre, emlékeiket érzelmileg intenzívebben élték át, mint azok, akiknek a háttérzenét játszották. A fények hasonlóan hatásos emlék-előhívóknak bizonyultak, mint az illat.

Csíki Sándor♣