A MINDENEVŐ DILEMMÁJA – A dilemma első megfogalmazása már Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), és a napjainkban a „Mondd meg, mit eszel, s megmondom ki vagy” (Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es.) mondatáról is ismert francia gasztronóm, Jean Anthelme Brillat-Savarin (1755-1825) munkáiban is felbukkan.
A mindenevő dilemmájának lényege
A mindenevő dilemmájának lényege, hogy többféle táplálék rendelkezés állása esetén, vajon miképpen döntsön, mit válasszon? A tudománytörténeti léptékű kérdés felelevenítése, és részletes kibontása az University of Pennsylvania kutató pszichológusa, Paul Rozin nevéhez fűződik. Rozin a patkányok, emberek és egyéb állatok élelmiszerválasztásáról 1976-ban írt tanulmányábann az állatokat és növényeket egyaránt fogyasztó mindenevők választási dilemmáit a koalához hasonló táplálékspecialisták egyszerű döntési helyzetével is összeveti.
Koala (Ausztrália)
Az egyoldalúan táplálkozó koala soha nincs bonyolult választási helyzetben. Ha az eukaliptuszfán talált falevél úgy néz ki, olyan ízű, és olyan illatú, mint egy eukaliptuszlevél, akkor a sovány táplálékon élő, mindig éhes koala döntése egyértelmű. Az eukaliptusz leveleit fogyasztó koala, vagy a bambusszal táplálkozó óriás panda a mindenevő medvénél, patkánynál, vagy embernél jóval csekélyebb számú táplálkozással kapcsolatos döntés meghozatalára kényszerül.
Óriás Panda (Kína)
Könnyen belátható, hogy az egysíkú étrendet követő táplálékspecialisták elenyésző választási kockázatot vállalnak, ellentétben a mindenevőkkel, különösen a mindenevők új táplálékok iránt genetikailag meghatározottan fokozottan érdeklődő, kíváncsi, kutató, neophil egyedeivel.
250 táplálkozással kapcsolatos döntés per nap
Több mint 200 étkezéssel kapcsolatos döntést hozunk meg naponta.
Brian Wansink és munkatársai (Cornell University, USA) egyetemi hallgatók bevonásával végzett kísérletei szerint, az előzetes becsléseket többszörösen meghaladó számú, közel 250 táplálkozással kapcsolatos döntést hozunk naponta arról, hogy együnk-e, igyunk-e, hol, mikor, mit és mennyit együnk, igyunk, sít. Táplálkozási stratégiánkban tehát, a pandáéhoz hasonló specializáció merev mintázata helyett a rugalmas, ezzel pedig az intellektust fokozottabban igénylő mindenevő-stratégia lépett. Ez teremtette meg az alapjait annak, hogy az emberi faj képessé válhatott a Föld legkülönbözőbb, legszélsőségesebb élőhelyeinek sikeres benépesítésére, az északi sarkkörön túli területektől az Antarktisz-közeli szárazföldekig. A táplálékválasztás komplexitása és folyamatos döntési kényszere miatt számos antropológus véli úgy, hogy a mai ember, a Homo sapiens sapiens nagyméretű agyának kialakulásában a mindenevő dilemmájából levezethető evolúciós nyomás is szerepet játszhatott.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!