LAKTÓZÉRZÉKENYSÉG – amit a laktózérzékenységről jó tudni

LAKTÓZÉRZÉKENYSÉG (laktóz intolerancia) – Mindenki, aki csak megteheti, hogy egy meleg nyári estén tejes fagylaltot nyalogasson anélkül, hogy a tejcukor (laktóz) meggyötörné, adjon hálát az evolúciónak ezért, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a laktóz hasításáért felelős enzim termelődése az egyik kőkorszaki ősében bekapcsolva maradt. Az emberi DNS egyetlen apró bázispárjának változása Európa táplálkozására, s ezzel kultúrájára, történelmére is drámai hatással volt. A legutolsó jégkorszak idején a nyers tej még

a Föld minden kisgyermeknél idősebb lakója számára mérgezőnek számított. S, bár őseink a nyers tejtől nem haltak meg, a felszívódásra képtelen tejcukor alaposan meggyötörte azt, aki mégis megitta. A messze Anatólia 10-11000 évvel ezelőtti neolitikus kultúráiból évezredek során Európába érkező állattenyésztők a tejből már készítettek erjesztett termékeket, joghurtot, kefirt, sajtot. A tejtermelés és ezzel a tejtermékek készítésének technológiája a csekély számú népességgel csak lassan terjedt észak felé, s nagyjából 8.400 évvel ezelőtt érhette el a mai Görögország területét, majd néhány szász éven belül a Balkánt is meghódította.

Újabb közel ezer év múlva már az magyar Alföldön is fellelhető a tejelő állattartás, s vele a tejfeldolgozás. Ötszáz évvel később már a Lengyel-alföldön is sajtot készítenek, amit lyukacsos agyagedény leletek is megerősítenek. A sajt és joghurtkészítés azért is fontos és forradalmi eljárás, mert az erjesztéses tejtartósítási eljárás során a tejcukor mennyisége számottevően csökken, amivel a tejcukor okozta tünetek jelentkezésének veszélye is jelentősen mérséklődik, vagy megszűnik. Az így készült élelmiszerek már a legtöbb felnőtt számára fogyaszthatóvá válnak. Azonban, a kínaiak példáját látva, akik között a laktózérzékenyek aránya ma is eléri a 93%-ot, a tejcukor mennyiségét csökkentő tejfeldolgozási technológiák továbbra sem lettek volna elegendőek, ha a magyar síkságon nem történik valami, ami napjaink Európájára is jelentős hatással maradt.

Az Alföld nagy pillanata

Hét éves kora után az emberiségnek már csupán 30-35%-a képes a tejcukor (laktóz) emésztésére. Kiderült az is, hogy a tej problémamentes elfogyasztására képes felnőttek többsége az őseit Európába vezetheti vissza, ahol ez a tulajdonság – úgy tűnik – csupán egyetlen, a nem túl távoli múltban létrejött DNS-mutáció eredményeként alakult ki. Európán kívül a Föld további három, jól meghatározott régiójában, Nyugat-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában jöttek létre és maradtak fenn olyan mutációk, amelyek révén a gyermekkor után is bekapcsolva maradt a tejcukrot emésztő laktáz enzimet kódoló gén. A University College London evolúciós genetikai professzora, Thomas Mark, és munkatársai becslése szerint ez az esemény, a laktáz enzim termelődésének fennmaradása (laktáz perzisztencia, LP) Európában mintegy 7500 évvel ezelőtt, s vélhetőleg a termékeny magyar Alföldön élő népesség körében alakulhatott ki.

A „tejivók” győzelme

A laktáztermelés fennmaradását biztosító, ún. LP-allél a hordozói számára jelentős evolúciós előnyt biztosított. Becslések szerint azok, akik az LP-allélt hordozták, akár 19%-kal is több utódot nemzhettek, mint azok, akikből ez a mutáns gén hiányzott. Több száz generáció során, a tejtermeléssel együtt hatva éppen ez a jelentős szelekciós hatással bíró gén volt segítségre abban, hogy Európa nagy részét, különösen az északi területeket, éppen a „tejivók” népesíthessék be. Amíg a „tejivó” svédek 98%-a hordozza a mutáns gént, s ezzel képes maradt a tejcukor emésztésére, a ciprusi görögöknél, vagy a déli franciáknál ez az érték már csak 35-36%. Az észak és dél közti különbség oka, hogy Dél-Európa már azt megelőzően lakott volt, hogy a mutáns gén (LP-allél) megjelent volna, így az Alföldön 7500 évvel ezelőtt létrejött mutáció hordozói döntően északra és nyugatra terjeszkedtek. S, mivel az új LP-allél szelekciós előnyt jelentett, a gyakorisága is egyre nőtt. Ennek a „feldúsulásnak” az eredményét mutatják a laktózérzékenység beszédes statisztikái is.

Hippokratésztől a segélyprogramokig

Ismereteink szerint Hippokratész volt az első, aki a tejhez kötődő gyomor-bélrendszeri és bőr tüneteket feljegyezte. A vese, keringési, gyomor, fül és egyéb problémák gyógyítására vízzel higított szamár- és tehéntejet javalló neves görög orvos i.e. 400 körül tett megfigyelései után, egészen a közelmúltig kellett várni, mire a laktóz-érzékenység klinikai tünetei a modern orvosok érdeklődését is felkeltették. A betegségre a harmadik világ országaiba az 1950-es évektől kezdődően induló nagyarányú ENSZ és egyéb segélyezési programok hívták fel először a figyelmet. A sűrített tej, tejpor kiváltotta tejcukor-érzékenység nyilvánvaló tüneteit ettől kezdődően már nem lehetett a szállítás során előforduló fertőzésre, vagy a fogadó ország higiéniás körülményeire fogni.

Bővülő etnikai piac

Hippokratész után közel 2400 év telt el, mire a nyugati orvoslás felismerte a laktóz-érzékenység jelentőségét. Mindez azért is történhetett így, mert a fejlett világ iparát és modern orvostudományát kezdetektől meghatározó nyugat- és észak-európai származásúak többségének körében a laktózt bontó laktáz enzim termelődéséért felelős gén felnőttkorban is bekapcsolva maradt, így aztán a laktóz-érzékenység a nyugati orvostudomány számára kevéssé volt szembetűnő. Miközben a tejfogyasztás ezekben az észak-európai populációkban évezredek óta természetes volt, hosszú időn át még azt sem vették észre, hogy az emberiség ázsiai, afrikai, dél-európai többsége egyáltalán nem fogyaszt nyers tejet. A tejtermékek etnikai piacának bővülésével aztán a tejcukor (laktóz) és a tejcukrot bontó enzim (laktáz) közti kapcsolat kutatása is intenzívebbé vált. Kezdetben még úgy gondolták, hogy a laktáz enzimet a bélflóra baktériumai termelik. A 70’-es évek kutatásaiból azonban az is kiderült, hogy a két cukormolekulából álló tejcukrot egyszerű cukrokká, glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá bontó laktáz enzimet valójában a vékonybél bélbolyhainak tövében található sejtek termelik. Már, ha termelik, ugyanis az emberiség becslések szerint 65-70 százaléka felnőtt korában már egyáltalán nem termel kellő mennyiségű és aktivitású enzimet, ezért aztán kisebb, vagy nagyobb mértékben, de képtelen a tejcukrot tolerálni.

Mi számít normálisnak?

Mivel a Föld lakosságának többsége továbbra is laktóz-érzékeny, ezért valójában ez lenne a „normális” állapotnak tekinthető, és a kisebbséget kellene címkéznünk azzal, hogy ők a „bekapcsoltak”, vagyis azok, akiknél a laktóz termelés a már említett mutáció miatt, felnőtt korban is bekapcsolva maradt. Ám, hogy mégis ragaszkodunk az eredeti, a többségre illő laktóz-intolerancia elnevezéshez annak az a fő oka, hogy azokban a kultúrákban, amelyekben kezdetektől alig fogyasztanak módosítatlan tejtermékeket, mint amilyen Kína, és számos más ázsiai, vagy afrikai ország, a laktóz-intolerancia megtárgyalása nem számít valódi igénynek, szemben például azokkal a Dél-európai országokkal, például Olaszország, ahol a tejcukor-érzékenység már jelentős étrendi kérdésnek számít.

Tünetek

A laktáz enzim csökkent termelődése, illetve hiánya miatt a tejcukor vagy annak egy része változatlan formában, lebontatlanul kerül a vékonybélből a vastagbélbe. Az emésztetlen laktózt a továbbiakban a vastagbél baktériumai bontják rövid szénláncú savakká (például: tejsav) és gázokká. A gáztermelés nem elhanyagolható mértékét mutatja, hogy egy pohár (200ml) tej átlagos laktóz tartalmából akár 6 l, kellemetlen tünetekkel járó és a vérbe is felszívódó hidrogén gáz képződhet. A gáztermelődés pedig, hasi fájdalommal, görcsökkel, morgó hangokkal, gyakori szélürítéssel, puffadással, laza széklettel, hasmenéssel, hányingerrel, rossz közérzettel, bőrtünetekkel, fejfájással járhat. A hasmenésen és fájdalmakon túl, a tejcukor-érzékeny gyermekek súlya sem gyarapszik, és a gyakori hasmenés következményeként tápanyag hiány is előfordulhat. A tünetek a tejcukor tartalmú élelmiszer elfogyasztása után rövid időn belül jelentkeznek, s egy-két napon belül el is múlnak.

• A problémát okozó laktáz-hiány az eddig említett genetikai okokon túl, bizonyos betegségek, vagy gyógyszerek hatására is kialakulhat. Ilyen kiváltó tényezők lehetnek a hosszan fennálló gyulladásos bélbetegségek, a gluténérzékenység, vagy az aszpirin és antibiotikumok szedése. Ezekben az esetekben, a kiváltó ok megszűnése után, a laktáz enzim termelése is helyreáll, és a laktóz-érzékenység is rendeződik, más esetekben azonban nem.

Tejallergia vs. laktózérzékenység

A laktóz-érzékenység nem azonos a tejallergiával. Míg a laktóz-érzékenységet a laktáz enzim csökkent aktivitása és mennyisége okozza, és a szervezet megmaradt laktáz aktivitása többnyire továbbra is képes a kisebb mennyiségű elfogyasztott tejcukor bontására, addig a tejallergia esetén a betegség tünetei már bármely kis mennyiségű tejfehérje (kazein, laktalbumin) bevitelét követően gyorsan kialakulnak és a tehéntej fehérjéivel szembeni azonnali kóros immunválasz jön létre. Ennek tünetei a csalánkiütés, a viszkető, vörös foltok, az ekcéma, a hasmenés, a görcsök, hányinger, hányás, puffadás, fulladás, gégevizenyő, és súlyos esetben ún. anafilaxiás roham alakulhat ki, ami egy rövid időn belül kialakuló a gége és a nyelv dagadásával járó életveszélyes allergiás reakció.

0,1 g/100g

A laktóz-érzékenység szerencsére csak ritkán követeli meg a teljesen tejmentes diétát. A tejcukor-érzékenység egyénenként különböző mértékű lehet, már csak azért is, mivel a laktáz enzim teljes hiánya is csak ritkán (2-5 %) fordul elő. Ezekben az esetekben akár már az egy pohárnyi (0,2 liter) tejben lévő, csekély mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat, míg másoknál (80-90%) ugyanaz a pohár tej már nem okoz felismerhető tüneteket, és 0,5 liter tejet is még az érzékenyek mintegy fele jól tolerál. 1 liter tej (46-50g laktóz) elfogyasztása után azonban már minden laktóz-érzékeny személynél számíthatunk hasmenésre, puffadásra, bélgörcsökre, s más tünetekre.

A tejet, vagy tejszármazékot tartalmazó termékeknél többnyire csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy nem tartalmaznak laktózt, ha a “laktózmentes” jelzővel illetik. Mindemellett, érdemes ellenőriznünk, hogy a termékek összetevői között, a kenyértől, a húskészítményeken át, a margarinig, a gyógyszerekig, az összetevők között szerepel-e tejcukor (laktóz), tej, tejpor, tejszín, tejföl, joghurt, kefir, sajt, túró, író, savó, savópor, citopánpor, tejes margarin, tejsavós édesítőszer, kazein, vagy kazeinát.

• A szabvány laktózmentesség magyarországi előírásai (MSZ 1382/1-87) szerint tejcukormentes (laktózmentes) az az élelmiszer, amelynek a tejcukortartalma fogyasztásra kész állapotban legfeljebb 0,1 g/100 g, folyadékoknál 0,1 g/100 cm³.

• Gluténérzékenység: a gluténérzékenységről itt olvashatsz!

Csíki Sándor♣