HOTEL MEROPS (SZEKSZÁRD) – A vidéket járva, gondolhatjuk azt is, hogy még mindig nincs elegendő jó szálloda, étterem, s persze azt is, hogy egyre több jó szálloda és igényes étterem van szerte az országban. Hangulatunktól, s tapasztalatainktól függően, akár mindkét állítás megállja a helyét. A Merops Hotel Mészáros (Szekszárd) meglátogatása után, én éppen az optimista véleményű tábor oldalán állok, s úgy látom, hogy tényleg egyre több a jó szálloda és igényes étterem, vidéken is. A szekszárdi Merops Hotel Mészáros, ahol a napokban ebédeltem, az igényes konyha jó példája.
A Merops elnevezés eredete
Kezdjük talán az elnevezéssel. Honnan is származik a kacifántosan hangzó Merops név? – kérdeztem Mészáros Pált (69), a Mészáros borászat ügyvezető tulajdonosát. Válaszából kiderült, hogy a Merops a szekszárdi szőlők körül gyakran előforduló színpompás méhészmadár, a fokozottan védett gyurgyalag latin nevéből (Merops apiaster) kapta a nevét, S, hogy Mészáros Pál igazán kedvelheti ezeket a madarakat, mi sem jelzi jobban, mint, hogy az egyik csúcsbora, az Ohmerops Cuvée elnevezése is a madárra utal.
- Mészáros Pál elmondása szerint, a gyurgyalagnak köszönhetően, a szőlőik rovarvédelme is jelentősen könnyebbé vált.
A Mészáros család – borászok nemzedékei
„Dédapámig tudok visszaemlékezni, bár a nagyszüleim, szüleim is, mindenki szőlővel, borral foglalkozott. Dédapám volt a legsikeresebb, ő már akkor 3-4-szer átjáratta a szőlőt, válogatásborokat készített. Sőt, volt olyan darálója, ami bogyózott is. Dédapám jó borász és szőlész is volt. Hegybíró is volt, ezért a nagyanyámat úgy anyakönyvezték, hogy Soós Julianna, a hegybíró lánya.” – Mészáros Pál
Mint Mészáros Pál, „Az év bortermelője 2015” cím jelöltjének bemutatkozó anyagában is szerepel:
„Agrármérnöknek tanultam, de ahogy idősödöm, rájöttem, hogy én sem kerülhetem el a karmámat: az egyetemen nemesítés tantárgyból a szőlő nemesítését húztam, a kertészetből pedig a szőlő metszését.”
Mészáros Pál 1971-ben, növénytermesztőként a szekszárdi Jóreménység TSZ-hez került, Ott ekkor indult a szőlő rekonstrukció, s a munkából maga is kivette részét. 1974-ben, 1984-ben saját szőlőt telepített, folyamatosan sodródott a szőlészet, borászat felé. Az 1990-es évek elején, az első tíz hektár szőlő megvásárlása véglegesen eldöntötte a sorsát, s ma már 120 hektár szőlőt művelnek, plusz, 30 hektárról vásárolják a termést. Mintegy 800 ezer palack bort állítanak elő. Gyakran idézi nagyapja mélyen belé ivódott intelmét:
„Fiam a szőlő megtermi a tanyát, de a tanya nem termi meg a szőlőt”.
A Merops Hotel Mészáros – ahol aludni érdemes
A Merops Hotel Mészáros, és a benne található étterem 2014 őszén, Szekszárd belvárosában, a Mészáros Borház szomszédságában nyílt meg. Négycsillagos minőségben, különleges enteriőrrel, felkészült személyzettel, személyreszabott szolgáltatásokkal várja vendégeit.
A szállodában 22 szoba, wellness részleg és 150 fős rendezvényterem áll rendelkezésre. Barátságos, igényes berendezésű a’la carte étterme és a kellemes hangulatú belső terasz is kiváló helyszíne baráti, családi összejöveteleknek, romantikus vacsoráknak vagy éppen üzleti megbeszélésnek, amire rendszeresen van példa. Az étteremben természetesen Mészáros borok is kóstolhatók.
A Merops Hotel Mészáros étterme – ahol enni érdemes
„A Hotel Merops**** Mészáros épületében található Merops Étterem küldetése, hogy ünneppé varázsolja a hétköznapokat és felejthetetlenné tegye az ünnepeket. Ezért dolgozunk és reméljük, hogy vendégeink számára ez a gondolat valódi tapasztalattá válik. Az étterem nem csak a szálló vendégei számára áll rendelkezésre. Hozzánk bárki betérhet, aki gyors ebédre, alkalmi vacsorára, egy jó kávéra vagy egy pohár szekszárdi borra vágyik.” (Idézet: Merops Étterem honlapja)
Mint a bevezetőben már írtam, a szekszárdi Merops Étterem az igényes konyha jó példája. A konyhafőnök, Vörös Krisztián, Szekszárdon végzett, majd a németországi Fekete-erdő egyik éttermében dolgozott, tanult, másfél esztendeig. Ezt követően visszatért Szekszárdra, s több éteremben is sikeres konyhát vitt, míg végül a Merops Étterem séfje lett. Az étterem konyhájának tervezésében, a konyha stílusának kialakításában Segal Viktor vett részt tanácsadóként.
Az ebédem ételei
Az ebéd során több ételt is megkóstoltam, s bár kóstolóadagokat kértem, normál (vagyis: óriási!) adagok érkeztek. Az üdvözlőfalat utáni első fogás a: Sült libamáj karamellizált almával pirított kalácson, fügével.
- Amerika felfedezése előtt, a legelésző libát még nem kukoricával, hanem egyéb energiagazdag takarmánnyal tömték. Ezen takarmányok legnevezetesebbike a tej, liszt és méz keverékéből készített galuska és legfőképpen, az érett, vagy szárított füge volt. Mivel a ludakat fügével (ficus) tömték, ezért az így hizlalt májnak a fügével tömött máj, „jecur ficatum” nevet adták. A kifejezésből a „jecur” (máj) szó idővel kikopott és maradt a májat már egyedül jelölő „ficatum”. Számos közbenső alakon át, de végül ebből alakult ki a francia nyelv ma is használatos „foie” (máj) szava.
Az édes ízek kedvelőit minden bizonnyal teljesen elvarázsoló, kiválóan sütött, jó minőségű libamáj után következett a: Fácán erőleves zöldségekkel házi tésztával.
- Úgy tűnik, akadnak már helyek, ahol a húsleveseket újra komolyan veszik. Vörös Krisztián fácánlevese a magyar konyha legjobb hagyományait idézi. Ízekben, összetevőkben gazdag, telt és zamatos. Érdemes megkóstolni!
A levest követő fogás a szekszárdi ebéd emlékezetes étele: Házi gnocchi tejszínes gombákkal, nyúlgerinc filével.
- Számomra, azon a napon ez az étel testesítette meg az igényes, elegánsan rusztikus „vidéki kosztot”. Letisztult ízek, jól eltalált gnocchi-mártás arány, jól sütött nyúlhús, sajt. Nagyevőknek is ajánlott étel – hárman ettük meg a „normál” adagot. Kiváló ízek, zamatok. Szerintem, kihagyhatatlan!
Az emlékezetes nyúl után borjú következett, mégpedig egy magyar-sváb hatásokkal gazdagodott itáliai klasszikus: Borjú Osso bucco – paprikás mártásban juhtúrós házi nudlival.
- Az ossobuco, mint azt a Kárpát-medencében ma már minden gyerek tudja, a lyukas (lábszár)csontról kapta a nevét. Milánó étele (alla milanese), amelyet az Alpok borjújából készítenek, s amely a délről és nyugatról, Szicíliából és Andalúziából érkezett arab hatású sáfrányos rizottóval (risotto alla milanese) társul. Itáliában így illik tálalni, azonban Szekszárdon lehet ezt fúziósabban is. A juhtúrós házi nudli az étterem gnocchi-jának kuzinja. Ízletes étel, amely pörkölt kedvelőit is kielégíti, miközben az olasz konyhakultúrába is bepillantást enged – éppen csak annyira, hogy el ne bizonytalanítsa a hagyományos magyar ételek megszállott kedvelőit. Jó étel!
Az étterem étlapján marha steak-ek is szerepelnek. A Tüskepecsenye (250 g) a hozzá választott töltött burgonya hajóval a húsok kedvelőinek kedvelt fogása lehet.
- A töltött burgonya hajó valójában „Jack potato”, ütős, intenzív ízzel. A hús zamatos, ízletes, jól készített. A steak-ek kedvelőinek kedvence lehet.
A választott desszertem egy magyar klasszikus, a túrógombóc. A túrógombóc bőségesen mért, igazi, madagaszkári vaníliával ízesített tejföllel és fagyasztva szárított málnadarabkákkal körülölelve érkezik.
- Jól elkészített, szépen tálalt fogást. Finom.
Összegzés
A Szekszád belvárosában (Szekszárd, Rákóczi u. 20.) található színvonalas Merops Étterem olyan letisztult, ízletes, korszerű fúziós konyhát visz, amelyben a rusztikus vidéki konyha, a regionalitás és szezonalitás szépségei is gyönyörködtetnek. Vörös Krisztián séf jó ízléssel és arányérzékkel komponál, s méltán megérdemli a figyelmet. Az étlapon valamennyi étel mellé bort is ajánlanak.
- Nekem kellemes meglepetést jelentett, s tetszett, amit 2016. június 11-én a Merops Étteremben, Szekszárdon láttam, kóstoltam, ezért az éttermet jó szívvel ajánlom a FOOD&WINE olvasóinak.
Örülünk a változásnak, de pont egy éve homlokegyenest más volt a tapasztalatunk… bár szerintem a konyha „vezetése” már a mai összeállításban működött ! A szálloda kiváló, a reggeli botrányos volt, a vacsora az elmegy kategóriába tartozott. Sanyi örülök a jó tapasztalatodnak, tehát ismét a meglátogatásra érdemes kategóriába tettem.
Tisztelt Kóstoll-óó!
Szeretném megjegyezni, hogy biztos nem ebben a felállásban volt akkor a konyha, mert szeptember óta vagyok a Hotel séfje! Szívesen látjuk éttermünkben újra és szeretnénk új élményekkel, tapasztalatokkal alátámasztani a rengeteg változást!
Üdvözlettel
Vörös Krisztián Séf
Félelmetesen (!) szép, és biztosan jó is ez a Merops.
Mészáros ÚR pár évvel azután nyitott, hogy mi „bezártunk” /emmigráltunk/.
Ám Sándorunk visszacsábító s remek írásából az is rögtön lejött, hogy a Nagy Nevek fölvezetése, és az egyes fogások megnevezése az étlapon, pl. még a legártatlanabbnak látszó „Sült libamáj karamellizált almával pirított kalácson, fügével” is, (ahol ugyanakkor a domináns piros ribizlifürt szinte teljesen -s méltatlanul- kimaradt a titulus-halmazból!), többnyire arra IS szolgálnak, hogy kellemesen megágyazzanak … az áraknak!
Lassan ott tartunk, hogy az étlapon a fogások neve helyett -semmit sem bízva a fantáziánkra- konyhatechnológiai leírásokat olvashatunk.
Ezek (a Nevek és elnevezések!) után kinek volna kedve-mersze akár csak szösszenni is halványat, hogy pl. a helyi kisváros és ugyancsak széles vonzáskörzete, szinte az egész Sárköz, benne többed magammal kifent gasztrofiloszok, bizony vastagnak tartjuk Mészáros Uram czeruzáját, s alaposan (mindmáig vacilálva) meggondolánk azt az egyszeri látogatást is. (de lehet, hogy most július 25-e körül mégis bemerészkedünk…!)
S most még csak egy szakmai megjegyzés:
rögtön az elején az étlap megemlít egy majd 2e HUF-ot érő
„Lazac gravlax” eledelt, amit (majd 7 évnyi helyi tapasztalat tükrében állítva) tartalmában alig lehet elrontani, mert a lazac „gravírozása”, az az „gravlax = naturlazac svéd módra”, s a „gravad lax = pácolt lazac, vagyis grava = irdalással, „árkolással” pácolásra előkészítése oly egyszerő mint az ék, ám mire Szekszárdra ért, elnevezése már sokkal bonyolultabb lett.
Maradjon csak árván, de szakmailag helyesen „Gravlax”, legföljebb némi zárójeles magyarázattal: („Naturlazac svéd módra”), vagy CSAK a zárójeles rész!, de ne így, kissé affektáló külföldiesen, ahogy most áll az étlapon. A lazac szónak már csak az egyszeri említése is, minket k-európai népeinek egyszerű fiait, még mindíg a luxus világába röpítenek. Hát ha még egy nevében kétszer is ott olvassuk…
Szóval, hamarosan /eppen fizetés után/ amúgy is arra járva, Sándorunknak köszönhetően, megyünk.
„Gravad lax eller gravlax är en nordisk maträtt bestående av lax som gravats, det vill säga som fått ligga svalt i en blandning av salt och socker i några dagar. Dill eller örtkryddor kan även tillsättas för smakens och utseendets skull.”
„The word gravlax comes from the Scandinavian word gräva/grave („to dig”; modern sense „to cure (fish)”) which goes back to the Proto-Germanic *grabą, *grabō („hole in the ground; ditch, trench; grave”) and the Indo-European root *ghrebh- „to dig, to scratch, to scrape”, and lax/laks, „salmon”.
Az étlappal kapcsolatban több probléma is van, amelyet egy 4 csillaggal felruházott intézmény konyhája nem engedhet meg magának. Ilyen például a „rántott szelet” kifejezés, amely utasellátós a 4 csillagos stílus helyett. Illetve a ” Satobriand” … nem hittem a szememnek, ezt miért kell fonetikusan írni ?
Talán ennyi tippet Ön is adhatna a látogatása után, mint egy lelkiismeretes és hozzáértő gasztro blogger.
Helyes a svéd idézet, mert ez a lazac egy pácolt lazac, s ez áll az étlapon is: „Lazac, pácolt lazac”, vagyis egyetértünk: nem kell az étel nevében kétszer is ugyanazt leírni.
Mónika kritikája pedig azért is helytálló, mert arra irányul, ha nem vesszük észre, bizonyos történelmi személyek kiretusálódhatnak az ételnevek mögül. S akkor holnap már ezt is olvashatjuk: Új házi tyúkhús leves…(!)
Francia barátunk irodalmi és politikai munkássága sokkal ismeretlenebb lenne, ha nem „kimondhatatlan” írásmódú nevével jelölnénk ezt a vesepecsenyét.
@Mátis András:
Nem igazán értem a hozzászólásának az ételek elnevezésével foglalkozó részét.
Mi a baj azzal, hogy egy étel neve nagyjából tartalmazza a tányéron található főbb elemeket, s némi információt ad az elkészítés módját illetően? Szerintem ezek teljesen normális elnevezések, jótékonyan különböznek a „Sertéskaraj Pipás Pista módra” típusú szerencsétlenségektől meg a csúcsgasztronómiában sajnos terjedő „Piskóta, tojás, kávé, mascarpone” (na, mi ez?) típusú magyartalan és értelmetlen felsorolásoktól.
Az árak meg, hát, nem is tudom… biztos van a környéken vacak vendéglő, ahol lehet nagy adag főételt kapni 2000 forintért, de belenéztem az étlapjukba – pesti szemmel nézve az árak inkább barátságosak, 3 fogás simán megállhat 5000 forintból.
Ma, 2017.szept.3-án /kb. egy héttel előbb foglaltunk asztalt fél egy órára , melynek elfogadását visszaigazolással nyugtatták/fél egy órakor megérkeztünk, elfoglaltuk helyünket . Megrendeltük az italokat , kiválasztottuk és szintén megrendeltük az ebédet, melyet kb. másfél órai várakozás után megkaptuk.
Még mindig nehezen jutok szóhoz, mert nagy reményekkel választottuk születésnapom megünneplésének színhelyét. de ez a másfél óra várakozás nagy csalódást okozott mindannyiunknak.
A roston sült pisztráng brokkoli garnírungja nyers volt és hideg, a cékla szintén épp csak langyos volt.
Azt hiszem, ennyi elég, nem szeretném a többi megrendelt ételt minősíteni, mert azt nem én ettem.