A TARTÁRMÁRTÁS – A tartárszósz jól ismert, igen népszerű hideg mártás. A hazai vendéglátásban szinte kötelező kísérője a rántott sajtnak, rántott gombának, rántott halnak, s ki tudja még mi mindennek, de az előbbieknek biztosan. Látszólag jól ismerjük, miközben hazánkban vélhetőleg igen kevesen vannak, akik az eredeti recept szerint készítik. Milyen is az „eredeti „recept? Egy biztos, nem hasonlít arra, amit mi tartármártás néven ismerünk. A tartár szósz névadói egyébként a 13. században nálunk is
katasztrofális pusztítást végző tatárok, egészen pontosan a „steak tartare”, vagyis a „tatár bifsztek”. Ehhez a húshoz adták a franciák a mártást és így lett a neve „sauce tartar”, vagy „sauce tartare”, vagyis tartárszósz, tatárszósz.
A tartármártás klasszikus hideg mártás. A legnépszerűbb hideg mártásnak, a majonéznek az egyik leszármazottja. A majonéz óriási siker lett, így nem meglepő, hogy derivátumok hosszú sorának lett az alapja, mint amilyen az aïoli (fokhagymás majonéz), a sauce rémoulade (remulád mártás), a sauce aux oursins (tengeri sün szósz), a sauce suédoise (svéd szósz), a sauce verte (zöld szósz), a sauce Alicante (Alicante szósz), vagy az itt tárgyalt sauce tartare (tartárszósz), és a sort még lehetne folytatni.
A retro magyar tartárszósz
A retro magyar tartárszósz receptje – emlékeim szerint – az első majonézes flakonokon is szerepelt. A tartárszósz készítéséhez a 70′-es évek receptje 1 rész majonézt és 2 rész tejfölt ajánlott összekeverni (lehetett 1:1 arány is). Ezt a retro tartárszószt mustárral, sóval, porcukorral, őrölt fekete borssal és citromlével (ecettel) lehetett feldobni.
- Ezt a retro magyar mártást valójában nem is lenne szabad tartármártásnak nevezni, mert nem az. Ahhoz, hogy a rend helyreálljon, ennek a sajátosan magyar tejfölös derivátumnak új nevet kellene kapnia.
Michel Roux ‘Sauce tartare’ receptje
Az Angliában élő, francia születésű Michel Roux a szószok mestere. Testvérével, Alberttel, az övék lett Nagy-Britannia első 3 Michelin-csillagos étterme, az 1967-ben nyílt londoni Le Gavroche és ugyancsak ők jegyzik a Bray-ben 1972-ben megnyílt, ugyancsak 3 Michelin-csillagos The Waterside Inn nevű éttermet, amit már Michel Jr fia, Alain visz. Mindezt csak azért, hogy lássuk, a legjobb helyről származó recept következik. Érdemes kipróbálni.
- Hozzávalók:
- 3 keményre főzött tojás sárgája
- 200 ml mogyoróolaj (napraforgó olaj)
- 1 evőkanál (15 ml) ecet, vagy citromlé
- 20 g finomra vágott, blansírozott hagyma
- 3 evőkanál (45 ml) majonéz
- 1 evőkanál apróra vágott metélőhagyma
- só, frissen őrölt fehérbors
Elkészítése: a keményre főtt tojássárgákat helyezzük mozsárba és keverjük simára. Ízesítsük sóval és borssal, majd vékony sugárban adjuk hozzá az olajat és jól dolgozzuk el, hogy szép emulzió kezdjen kialakulni. Ha simára elkevertük, adjuk hozzá a folyadékot (ecet, vagy citromlé), aztán a hagymát, metélőhagymát, majonézt és szükség szerint sózzuk, borsozzuk az elkészült tartármártást.
Egyetlen „igazi” receptje persze a tartárszósznak sincs, ahogy a többinek sem, azonban akadnak olyan, a hazai tartármártástól merőben eltérő, hagyományos vonásai, amelyek azért többnyire mindenütt ismétlődnek. A tartármártásra jellemző, a receptekben ismétlődő, főbb közös vonások:
- a főtt tojás sárgája,
- a metélőhagyma,
- esetenként: kapribogyó, uborka, ecetes uborka is, főként az USA-ban.
Tartármártás variánsok
Persze, akadnak másféle receptek is szép számmal, de az alap mindig a majonéz. A receptek összevetésének számos tanulsága akad a hazai viszonyokra is. Én továbbra is kedvelem a majonézből, tejfölből, mustárral, borssal készülő retro-tartármártást is, ha jól készítik, mert így szocializálódtam. Nincs vele bajom, miközben tudom, hogy igen messzire tévedt az eredeti gyökereitől. A mai retro-tartárral persze, leginkább az a bajom, hogy ezt sem készítik tisztességesen. Hiányzik hozzá a jó majonéz és a jó tejföl is, no meg a gondosság. A fenti receptek szerinti igazi tartár hazánkban nem elterjedt, valójában nem is ismert, idegen, a régi, megszokott éttermi tartárt pedig legtöbbnyire csapnivalóan készítik. A kiút egyszerű, és kézenfekvő: készítsünk magunknak jót!
Kend a hasadra és szépen fog fényleni
„A retro magyar tartárszósz receptje” – az én emlékeim szerint még további ízesítőket is tartalmaz. Annak idején 1964 a Huba utcában Fehér Miklós séf (tanár) úr úgy oktatta, hogy teszünk hozzá – a felsoroltakon kívül – még tejszínt és fehér bort is, viszont nem feketeborssal, hanem fehérborssal ízesítjük!