SZABÓ EDIT: NAGY SÉFKÖNYV (25 séf, 1 könyv)

NAGY SÉFKÖNYV – „A magyar csúcsgasztronómia kézikönyve” (2014). „Huszonöt kiváló séf mesél önmagáról, a sikerhez vezető útról, a hagyományokról és a megújulásról, a csúcsgasztronómia útjairól. Személyes történetüket szemkápráztató fogások illusztrálják: jól megválogatott alapanyagokból néha különleges eljárással, és mindig nagy

műgonddal készült ritka ételek. Mégsem kell elbátortalanodnunk. Kövessük a recepteket, lessük el a mesterfogásokat! Kössük föl alaposan a kötényt, és próbáljuk ki otthon is!”

Nagy séfkönyv

Szabó Edit a bennfentesek magabiztosságával választott ki napjaink minden bizonnyal legnépszerűbb séfjei közül huszonötöt. A könyvben szakmájára igényes, felismerhető stílusú, a hazai fine dining életére kétségtelen hatással bíró séf-egyéniségeket ismerhetünk meg. A könyv arányai jól eltaláltak, a képek jók, a szöveg érdekes és igényes, ahogy azt Szabó Edittől eddig is megszokhattuk, és persze a receptek sem kell, hogy elbátortalanítsanak, mert kezelhetők, emellett ötleteket is adnak, miközben a fine-dining szemléletébe, technológiai összetettségébe, a séfek „lelki világába” is bepillantást engednek. A könyvet forgatva, érződik, hogy szereplői örömmel, s büszkén vállalták a közreműködést. A végeredmény pedig egy szép kiállítású, jó szerkesztésű, olvasmányos, és szakácskönyvként is funkcionáló, élvezetes kiadvány lett.

A Corvina Kiadó gondozásában 2014. decemberében megjelent igényes könyvet írta: Szabó Edit. Fényképezte és tervezte: Vető Gábor. Ára: 5990 Ft.

• Szabó Edit: Nagy séfkönyv – a FOOD&WINE ajánlásával is!

A séfek

A könyvben megszólaltatott séfek betűrendben, és a séfekhez választott idézetek, fotók, ahogy az a Nagy séfkönyv facebook oldalán is olvasható:

• BICSÁR ATTILA

„Délutánra járok dolgozni, ezért otthon is főzök szinte minden nap. Meleg étel várja a feleségemet és a lányaimat, mikor hazaérnek. A kisebbik még csak nyolcéves, de a nagyobbik már elmúlt húsz. Most fejezte be a cukrásziskolát. Megpróbáltam elijeszteni, de nem hagyta magát.” (Bicsár Attila)

• BÍRÓ LAJOS

„Békési parasztgyerek voltam, aki piros ronggyal terelgette a libákat a tanyán. Bejártam a világot, nagykanállal ettem az életet, a lányomból bírónő lett, a fiam szakácsnak készül. Hogy mit szeretnék még? Francia Polinéziában szívesen nyitnék egy éttermet.” (Bíró Lajos)

• DÓCZI GYÖRGY

„Jól vagy rosszul csinálni valamit ugyanannyi energiába kerül. Akkor miért ne csináljam jól? ” (Dóczi György)

• DUDÁS SZABOLCS

„Nem akartunk mi éttermet nyitni – bizonygatja az encsi Anyukám mondta étterem két tulajdonosa, Dudás Szabolcs és Szilárd. – Egy jó kávé, egy kis pizza… De az igények egyre nőttek. Jöttek a barátok, a környékbeli borászok, és azt mondták, gyerekek, bennetek még van vitamin, itt még születhetnek komoly dolgok.” (Dudás Szabolcs)

• FEKE ZOLTÁN

„A petrezselymet minden szakács imádja, egyszerű, de nélkülözhetetlen fűszer, mindenütt ugyanolyan az íze, és ha nem lenne, hirtelen senki sem tudná, mivel pótolja. Olyan, mint a só.” (Feke Zoltán)

• GYŐRFFY ÁRPÁD

„Meggyőződésem, hogy a gasztronómia ugyanúgy a kultúránk része, mint az irodalom, a képzőművészet, vagy a zene. Ezt őrizni, ápolni, és folyamatosan jobbá tenni kötelességünk” (Győrffy Árpád)

• GYURIK GÁBOR

„Nem mondhatom, hogy a tankonyhában tetszett meg a szakma. Gazdagréten volt egy kis családi étterem, oda kerültem gyakorlatra. Az egyik főnököm Pethő Balázs volt, a másik Fazekas László. Mára a magyar gasztronómia fontos alakjaivá váltak. Ez volt az első igazi iskolám.” (Gyurik Gábor)

• HORVÁTH GÁBOR

„Sokat beszélgettem a borászokkal, megtanultam, mi a dűlő, érezni kezdtem a hordó ízeit, az ásványokat a borban, és megértettem, hogy itt minden egymásra hat.” (Horváth Gábor)

• HORVÁTH SZILVESZTER

„Egyáltalán nem készültem szakácsnak. Jött a suliba egy zenetanár, a bátyám harmonikázni kezdett nála, én pedig a zongorát választottam. Örömömet leltem a zenélésben, de éreztem, hogy nem vagyok kimagasló tehetség. A legjobb barátom egy szép napon kijelentette, szakács lesz. Követtem a vendéglátóipari szakközépiskolába, gondoltam, legalább együtt leszünk… ” (Horváth Szilveszter)

• JAHNI LÁSZLÓ

„Hetedikes voltam az általánosban, amikor egy váratlan ötlettől vezérelve jelentkeztem szakács szakkörbe. A sok lány között nagyon jól éreztem magam, és szerintem akkor tudatosult bennem, hogy ez nem is olyan rossz szakma…” (Jahni László)

• LITAUSZKI ZSOLT

„Történésznek készültem, nagyon érdekel a gasztronómia történelme, és az sem titok, hogy vonzódom a Monarchia-korabeli ízekhez. Szerintem nagyon jó dolgunk van nekünk itt a Kárpát-medencében, hiszen az étkezési kultúránk páratlanul gazdag.” (Litauszki Zsolt)

• LŐRINCZ GYÖRGY

„Vendéglátós családból származom, hamarabb ismertem az éttermeket hátulról, mint elölről. Talán ezért is tiltakoztak a szüleim, amikor kijelentettem, hogy szakács leszek. Tudom, hogy jót akartak, de örülök, hogy nem hallgattam rájuk.” (Lőrincz György)

• MOGYORÓSI GÁBOR

„Íz-centrikus szakács vagyok, a húsok világában érzem igazán otthon magam. Húskészítményeket magam is előállítok, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezen a téren verhetetlen vagyok. A jó kolbásznak, véres hurkának egy a titka: a kifogástalan alapanyag. Persze fontos a hús érettsége, savassága, a zsír aránya, a pihentetés, és az se mindegy, hogyan gyúrjuk össze. A fűszerezés csak ezután következik” (Mogyorósi Gábor)

• NÁNÁSI LAJOS

„Az Atakám teljesen az „enyém” volt. Több mint két évig vittem, és nagyon sajnálom, hogy múlt időben kell beszélnünk róla. Biztos pont lehetett volna Budapesten” (Nánási Lajos)

• PALOTAI CSABA

„Sokan azt gondolják, Gordon Ramsay éttermének konyhájába nagyon nehéz bejutni. Dehogy nehéz. Ott van a hirdetés a weboldalon, jelentkeztem és megfeleltem. Nem tudtam én akkor, ki az a Ramsay, de azt láttam, hogy a konyhában mindenki elmebeteg módon sokat dolgozik, nagyon pontosan és nagyon jól. Ha maradni akartam, nekem is azt kellett tennem. Heti hat napon át, tizennyolc órában” (Palotai Csaba)

• PATAKY PÉTER

• PESTI ISTVÁN

• ROSENSTEIN RÓBERT

„Amikor annyi idős voltam, mint Robi most, ugyanilyen voltam. Meg akartam valósítani önmagamat. Azért vágytam saját vendéglőre, hogy kipróbálhassam az elképzeléseimet. Így fogalmazódott meg a Rosenstein ízvilág, és ma már Robi is ebben a szellemben főz. Megegyeztünk: újíthat, változtathat, de az ízvilágot őrizze meg.” (Rosenstein Tibor)

• RUPRECHT LÁSZLÓ

„Több vendéglő konyháját irányítom, de otthon leginkább Etyeken, a Hernyák Birtok Manga nevű éttermében érzem magam. Aki oda betér, ha idegen volt is, barátként távozik. Ez a világ áll hozzám igazán közel, ezért is hoztuk létre néhány éve a Stílusos Vidéki Éttermiség egyesületet. Tizenhárom kreatív séf van a csapatban, és mindannyian abban hiszünk, hogy a főzés öröm.” (Ruprecht László)

• SÁRKÖZI ÁKOS

„Fotográfusnak készültem, volt saját kis laborom, még a filmeket is én hívtam elő. Imádtam a természetfotózást, kicuccoltam, vártam, de még egy szúnyog se repült arra, bezzeg mikor elraktam a gépet, minden állat megjelent. Pedig jó lett volna természetfotósnak lenni” (Sárközi Ákos)

• SCHREINER GÁBOR

„Hiszek a sorsszerűségben. Tanulóként az ország akkor egyetlen kínai éttermébe, a Vörös Sárkányba kerültem, Bíró Lajos keze alá. Az osztálytársaim csodálkoztak, mit keresek ott, én pedig buzgón tanultam a kínai konyhát. Érdekelt” (Schreiner Gábor)

• TAKÁCS LAJOS

„Nem hiszek abban, hogy valaki azért lett szakács, mert jól főzött az anyukája. Az anyuka meg a nagymama lehet inspiráció, gondolhatunk a főztjükre szeretettel, de a szakmának ehhez semmi köze. Az viszont igaz, hogy a szakmát is lehet szívvel, lelkesedéssel művelni.” (Takács Lajos)

• VARGA ROLAND

„Szerintem minden vendéglátóhely lelke, motorja a csapat, amit a séf hoz létre. Itt csupa kiváló kolléga vesz körül, mindenki érti a dolgát, és ha nem vagyok itt, akkor is biztonságosan viszik a konyhát” (Varga Roland)

• VOMBERG FRIGYES

„Ne kérdezd meg, van-e saját stílusom, mert erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Én már nem adok interjút, nem vagyok aktív, más síkon, más közegben mozgok.” (Vomberg Frigyes)

• WOLF ANDRÁS

„Büszke vagyok a tanulóimra! Szűcs Zoltán negyedik lett az idei Bocuse d’Or versenyen, Nagy Anna pedig megnyerte a cukrászbajnokságot. Ha ezeknek a fiataloknak át tudok adni valamit, már nem dolgoztam hiába. A gondolataim bennük élnek tovább.” (Wolf András)

Csíki Sándor♣