ROSENSTEIN – Rosenstein Tibor és Rosenstein Róbert, apa és fia első közös (családi) szakácskönyve 2014 végén jelent meg. „Ez a szakácskönyv három generáció receptjeit tartalmazza. Magam a hagyományos vendéglátásban érzem otthon magam, a hagyományos ételeket és ízeket képviselem. Persze tudom, haladni kell a korral, felnőtt egy új
vendéggeneráció, akik egyre kíváncsibbak és igényesebbek. Ezért aztán a modernizációt, a friss irányokat már Robi fiamra bízom. Arra azonban közösen ügyelünk, hogy minden ételünk íze akárhonnan jöjjön is az ötlete „rosensteines” legyen. Kettőnk legkedvesebb ételei mellett bepillantást nyújtunk a privát hétköznapjainkba, és közreadunk egy csokorra valót azokból a receptekből is, amiket immár egyre gyakrabban készítünk el odahaza a lányokkal együtt. Mert akárcsak én egykor, már ők is sokszor ott sürgölődnek a konyhában a fazék körül, és kérdezik tőlem, hogy „Papa, ma mit fogunk főzni?” (Libri).
A Kossuth Kiadó gondozásában, Ördögh Bálint (Good Food Magazin) produkciós vezető segítő közreműködésével, Pintér Árpád (Pixeltaster) és Bakcsy Árpád remek fotóival, magyar és angol nyelven is megjelent Rosenstein Szakácskönyv első fejezetében az éttermet vezető apa, Rosenstein Tibor a hagyományos közép-kelet-európai askenázi kóser fogásokat, a másodikban fia, Rosenstein Róbert, a modern recepteket mutatja be. A harmadik részben olyan fogásokkal ismerkedhetünk meg, melyek elkészítésében a család legifjabbjai, az unokák is örömmel vesznek részt.
Minden kóser, ami jó!
„Minden kóser, ami jó!” – mondogatta Rosenstein Tibor anyai nagyanyja, s ebben a mondatban benne volt a szigorú zsidó étkezési szabályokat felülíró kor szűkösségére adott mélyen emberi válasz, s egyfajta szabadkozás a család, tán még a törvényt hozó előtt is.
Miként az MTI összefoglalójában áll: „Rosenstein Tibor, a kötetben bemutatja például az ineresz, vagyis a zsidó szalonna, a harcsapacal, a ludaskása receptjét, de a nagymamája receptjei alapján készült főzelékek is helyet kapnak a szakácskönyvben.
Rosenstein Róbert a „rosensteines” ízeket modern, kreatív formába öltözteti. Az általa összeállított receptsorban szerepel például malacfülsaláta, liba hot-dog és flódni cake pop is.
Malacfülsaláta: „Ez úgy született, hogy az ételek készítése után sok malacfül megmaradt, és gondoltam, kezdeni kellene velük valamit. Még jó roppanósra megfőztem, de aztán ott álltam fölötte. És akkor hirtelen előjött egy régi recept, az ökörszáj saláta, amihez főzés után összepréseltük az ökörszájat és vékony csíkokra vágtuk– ezt most mi malacfüllel helyettesítettük. Megcsináltam ugyanazt a régi receptet. Összeszedtem mindent, amit csak találtam hozzá a konyhában: egy kis lilahagymát, vajretket, csemege uborkát, snidlinget, petrezselyemzöldet, sót, borsot, kakukkfüvet, nagyon finom olíva olajat. Ezekhez tettem a vékonyra vágott malacfület, és hagytam együtt állni egy éjszakán át. A végeredmény egy ízletes, modern előétel lett, amit vinaigrett-tel és frissen reszelt tormával tálalunk. Magam is meglepődtem, milyen finom lett, mennyivel jobb, mint az eredeti.” (Rosenstein Róbert)
A családi fogásokra nagy hatással van a mediterrán konyha, ennek megfelelően a könyvben megtalálható a lasagne, a házi focaccia és a pizzakenyér elkészítésének receptje, de megismerhető belőle, hogyan kell sütni a Hámán-táskát, a hagyományos barcheszt és a Rosenstein-család ünnepein elengedhetetlen Sacher-tortát.”
A Rosenstein Vendéglő
Rosenstein Tibor szerint, a Keleti pályaudvar közelében, Budapest VIII. kerületében 1996-ban megnyílt Rosenstein Vendéglő kínálata és a most megjelent kötet:
„Mindenkinek szól, aki szeret jókat enni”.
- Rosenstein szakácskönyv – a FOOD&WINE ajánlásával is.
Most, hogy Gömörország egyik falujában (Kelemér) élem életem, még nem jutottam hozzá ehhez a könyvhöz – sajnos -. Régóta figyelemmel kísérem e vendéglő munkásságát, hisz Sándor is és mások is több írásban és fotókon mutatták meg az ott készült ételeket. Ezek alapján úgy látom, hogy ott a hagyományos polgári vendéglátás a legfontosabb: az ételek emberséges adagokban kerülnel a vendég elé és rögtön látszik, hogy mi az, amit feltálaltak. Nekik nincs szükségük „szuperadagokra” és ennek reklámozására, de nincs szükségük a „csicsátításra” sem, ami manapság a csúcsgasztronómia kelléke. (bár ez a törekvés olykor tetten érhető – ami nem baj.)
Ők ételeket főznek és úgy tálalják, hogy a vendég otthon érezheti magát. Azt gondolom, hogy ez lehet a sikerük titka is 🙂