A BOUILLABAISSE (ejtsd. bujabessz) a hallevesek egyik leghíresebbike. A halászlé kapcsán már sorra vettem jó néhány fajtáját, ám most egy ősi típus kerül szóba, melyről a Kalkuttában született angol író, William Makepeace Thackeray (1811-1863) azt írta, hogy életében sem evett még hozzá foghatót. Mindez 1856-ban, New Orleans-ban történt, ahol az író ellátogatott a Boudro’s étterembe is. A hajdani francia telepesek konyháját őrző recept
legalább kétféle halból, s legalább kétféle egyéb tengeri lényből, rákból, kagylóból készül. Ahhoz, hogy megelőzzük a halszeletek szétfőzését, legegyszerűbben akkor járunk el, ha csupán a halak egynegyedét adjuk csak a leveshez, és csak az utolsó negyedórában adjuk hozzá a maradék többit.
A rákokat, kagylókat még később, a bouillabaisse elkészülte előtti 5-6 percben tesszük a halleveshez.
A New Orleans környéki reliktum konyhát talán leginkább a 17. század nagy találmánya, a rántás (roux) jellemzi. Változatosan és igen nagy mennyiségben használják legkülönbözőbb színűre pirított változatait. A nyolc főre írt receptnek is ez az egyik lényegi összetevője.
A bouillabaisse változat hozzávalói (8 főre):
- Rántás:
- ¼ csésze sózott vaj
- ¼ csésze olívaolaj
- ½ csésze liszt
- Leves:
- 1 csésze finomra vágott hagyma
- 1 evőkanál zúzott fokhagyma
- 3 evőkanál finomra szeletelt szárzeller
- 1 csésze durvára vágott friss, hámozott paradicsom
- 3 db babérlevél darabokra szaggatva
- 1½ csésze száraz fehérbor
- 2,5 liter víz, még inkább halalaplé
- 2 teáskanál só
- ½ teáskanál frissen őrölt fekete bors
- ¼ teáskanál cayenne
- ¼ teáskanál sáfrány
- 2 evőkanál frissen facsart citromlé (citrom, vagy lime karikák)
- 1,5 kg tengeri halfilé – lehetőleg többféle
- 0,5 kg friss tisztított koktélrák
- 0,5 kg tisztított kagyló
- (egyéb tengeri lények – osztriga, tengeri sün, stb. – ízlés és lehetőség szerint)
Megjegyzés: Bouillabaisse annyi féle van, ahányan készítik. Ez a recept egy a sok közül, ami finom. Persze a másfajta, édesköményes, sült halas, stb. változatok is ragyogóak.
Elkészítése: Egy nagy vastag falú lábosban felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az olajat, majd a lisztet is és közepes hőmérsékleten aranybarna színű rántást készítünk. Ha a rántás elérte a kívánt színt, hozzáadjuk a hagymát, fokhagymát és zellert. Alaposan összekeverjük és alacsony hőmérsékleten, állandó kevergetve pároljuk, míg a hagyma üveges nem lesz.
Ekkor kerül hozzá a paradicsom, a babérlevél, a petrezselyem, a bor és 30-40 dkg halfilé. Emeljük a hőmérsékletet, amíg forrásba nem jön, majd csökkentjük és így főzzük a fazék tartalmát. Fokozatosan hozzáadjuk a vizet (halalaplevet) és miután elérte a főzési hőmérsékletet hozzákerülnek a maradék fűszerek és a citromlé is. 20 perc elteltével a maradék halszeleteket is a lábosba tesszük. Ha rákok is akadnak, akkor azokat 8 perccel később tegyük a fazékba. Legvégül a koktélrákot és kagylót adjuk az ételhez. Ezeket elegendő-5-6 percig együtt főzni.
Vegyük le a lábost a tűzről, szükség szerint sóval, citromlével még ízesítsük és hagyjuk 5 percig pihenni.. Tálaláshoz a tányér aljára tegyünk halszeleteket és más, a levesben előforduló tengeri lényeket és erre merjük a levest. Az eredeti receptben (1846) a tányérba francia kenyeret is tesznek, mielőtt a levest rámernék. Én aioli-val megkent pirítós kenyérrel tálaltam. Nagyszerű volt!
Csíki Sándor♣
Nagyon jól néz ki!! 🙂
A roux-t én úgy tanultam Várvízi Pétertől – és gondolom nem csak ez az egy változat létezik, nem kizárólagos a recept – hogy vaj és liszt 1:1 arányú keveréke, ami több órán keresztül készül alacsony hőmérsékleten, hogy a liszt rendesen elkészüljön, cserében viszont nagyon jól eláll hűtőben táblára formázva és becsomagolva, és csak le kell vágni belőle, amikor és amennyi kell. Kipróbáltam és működik (bár azért olyan nagyon sok óráig nem főztem), csak a tárolás részét szúrtam el, kint felejtettem a 2. vagy 3. használat után egy napra a melegben, és utána már nem mertem használni, inkább kidobtam. Viszont jó, hogy így előkerült, készítek megint egy adaggal.
Azt elhiszem! 🙂 (Mármint hogy nagyszerű volt, irtó guszta!)
(Egyszer főzök egy gumbo-t, már régóta készülök rá… jambalaya-t már főztem, a kreol változatot – szeretem a kreol és cajun konyhát.)
ehran: ebben a receptben is 25-30 percet illene szánni a rántás elkészítésére.
duende: én is nagyon izgalmasnak tartom a louisianai konyhákat. Jófajta déli fúziós és mi egyéb konyhák, amelyek a múlt szakácsművészetéből is sokat megőriztek.
Így igaz. Házias, telt, gömbölyű ízek, nagyon izgalmas konyha. Olyan, mint a jazz. Vérpezsdítő. 🙂
EHHHETETLEN!!!!
(Ki látott már fotót megenni?)