MÓR, MÓRI BORVIDÉK – Mór Budapesttől alig 80 kilométerre, a Székesfehérvárt Győrrel összekötő 81-es főút mentén található. A fővárostól, ahogy Miklós Csabi a buszon fogalmazott, éppen annyira van, hogy még ne unjuk meg az utat, ám éppen annyira van, hogy már kirándulásnak tekinthessük, miközben nem szükséges egész hétvégi programban gondolkodni. A Móri borvidék a változatos Észak-Dunántúl borrégió része. E borrégióhoz a Buda környéki, s a Budapest feletti Duna-szakasz négy

borvidéke, valamint az osztrák határ mellett elterülő soproni borvidék tartozik (amit időnként külön is tárgyalnak). Az öt borvidék együttes területe mintegy 23.000 ha, amelyből 6.500 ha a termőterület. Az Észak-Dunántúl borrégió területének legnagyobb részén kizárólag fehérborokat termelnek. Jelentős fajtái a Chardonnay, Sauvignon blanc, Rajnai rizling (Weißer Riesling), Tramini, Ottonel muskotály (Muscat Ottonel), de a tradícionális magyar fajták is, mint az Olaszrizling (Welschriesling), vagy a hungarikumnak számító ’Ezerjó’. A borvidéket nyugatról a Bakony, kelet felől a Vértes határolja. 1996-tól a borvidékhez Mór,

Pusztavám,  Söréd,  Csókakő,  Zámoly  és Csákberény  I. és II. osztályú szőlőkataszteri besorolású határrészei sorolódnak. Az alig 800 ha termőterületű Móri borvidék klímája az átlagosnál hűvösebb. Enyhe tél, csapadékos nyár és szeles időjárás jellemzi. Meghatározó fajtája egy magyar történelmi fehérbor szőlő az „Ezerjó”, mely a 19. század végi filoxéra vészt követő újratelepítések során lett a borvidék fő szőlőfajtája. A férfias móri borok, így az Ezerjó is, általában az első szüret utáni harmadik évben fejlődnek ki teljes erejükben, s ekkor teljesedik ki igazán egyéni ízük. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek. Különösen kedvező időjárás esetén, a töppedt szőlőszemekből akár aszúbor is készíthető.

Ezerjó Konferencia és kóstoló – Csókakő, Mór, Fehérvárcsurgó (2014)

A Móri TDM Egyesület szervezésében egynapos kiránduláson vettem részt a Móri borvidéken. Csókakőn kezdtünk, Móron folytattuk, majd Fehérvárcsurgón, a Károlyi Kastélyban zártuk a programot. A rendezvény nem titkolt célja a Móri borvidék, a borászok, és az ezerjó népszerűsítése volt.

• 1) Az első állomás Csókakő volt. A vár tövében álló pavilonokban tehén és kecskesajtokkal, Tálas Tamás az ezerjó és a piros tramini  fajták keresztezésével 1951-ben előállított Generosa nevű magyar fajtából készített félszáraz és félédes habzóborokkal, a Vécsei Családi Pince száraz borokkal (Chardonnay, Ezerjó) várt bennünket a vár tövében. A polgármester részletesen ismertette Csókakő történetét, külön kitérve a török elleni harcokra. Különlegesség a Csókakőn erős Szent Donát kultusz, aminek jeleként, itt található az ország egyetlen Szent Donátnak szentelt temploma. A helyi borrend ugyancsak Szent Donát nevét viseli.

•  2) Csókakő után a nem messze fekvő Mór következett, ahol az 1701-ben felszentelt kapucinus templom előtt borral, szürkemarha és bivaly kolbásszal, paprikával paradicsommal, újhagymával, jó szívvel és barátsággal fogadtak bennünket a alpolgármester (Czahesz Gábor), a Borbarát Hölgyek, a borászok, a borrend tagjai, köztük a jól ismert Azurák Csaba. A templom történetét az olasz kapucinusrendi Leopold atya mondta el, szép kiejtéssel, választékosan. (Magyarországon, egyébként, 4 ősi rendház ad otthont kapucinus testvéreknek: a Móri, a Tatai, a Budai és a Máriabesnyői Rendház.) A város legrégibb borospincéje is a templom mellett húzódik, azonban, ahogy a halk szavú Leopold atya mondta, „sájnos nincs benne bor”.

• A templom előtti programot követően lovaskocsikra szálltunk és végigkocsikáztunk Móron, majd a Lamberg-kastélyhoz érkeztünk. (A kastély városi könyvtárnak és kiállításoknak ad otthon.) A kastélyban megkóstoltuk a kvircedlit. A legenda szerint a 18. században néhány rosszul termő évjárat után a férfiak elrendelték, hogy nők nem ihatnak bort. A nők erre találták fel a szépen mintázott kvircedlit, a bort spongyaként magába szívó száraz piskót süteményt, amit aztán borba mártogattak. Így esett meg, hogy ittak is bort, meg nem is.

• Kvircedli (Rácz Jánosné Mariska receptje)
  • Hozzávalók:
  • 6 egész tojás
  • 2 tojás sárgája
  • 1 csomag szalakáli
  • 60 dkg kristálycukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 90 dkg liszt
  • Elkészítése: A kristálycukrot az egész tojásokkal és a két tojás sárgájával kikeverjük, (kb. 30 percig), majd hozzáadjuk a lisztet, a szalakálit, és a citromhéjat. Tésztává gyúrjuk, 1 cm vastagságúra kisodorjuk. A tészta tetejét a nyomóformával megmintázzuk, majd a minták széle mentén késsel elvagdaljuk. Egy éjszakán át szárítjuk. Másnap vajjal kikent, kilisztezett tepsibe rakjuk, és előmelegített sütőben, alacsony hőmérsékleten sütjük. Nem szabad barnára sütni, a színe maradjon sárga!

• A kastély után a Bozóky Pincészet és Bormúzeum következett.

•  3) Utunk ezt követően Fehérvárcsurgóra, a Károlyi kastélyba vitt, ahol megebédeltünk, majd az Ezerjó konferencia részeként, meghallgattunk Bozóky István előadását az ezerjóról. Az előadás végeztével, a kastélyban megjelent borászok borait kóstoltuk, de volt kvircedli, és diós macskapracni (macskaláb) és nuszstangli (diós rúd) is.

Jó reggelt, Mór!

A  Móri borvidék. a Stuttgart környékéről első hullámmal érkező, 1711-től letelepedő svábokkal a Vértes oldalán hamar megalapozta a török után szőlőművelést, azonban a 21. századra a borvidék hírében messze elmaradt a villányiak, szekszárdiak, egriek, tojkajiak, soproniak, etc. mögött. Mór – vallják be arrafelé töredelmesen – elaludt, s ezt érzi is, de láthatólag elszánta magát arra, hogy felkeljen, és nekilásson végre annak, hogy a világnak is megmutassa, hogy a sors valójában mire is rendelte. Ez a sajtókirándulás ennek az elszánásnak a jele a szememben.

• A kóstolt móri borok korrekt, jó ivású borok voltak. Az ezerjó karakteréről azonban összességében sem tudtam meg többet, mint amit alig néhány termelőt kóstolva, eddig tudtam,  sőt, inkább összezavart a stílusok keveredése, és eredő iránya, amit a borvidék egésze szempontjából ebben az esetben sem gondolok hasznosnak. Érdekes volt látni a félszáraz, félédes borokat, melyekről a móri termelők sem tudtak meggyőzni, miközben értem én a helyi termelők kereskedői logikán alapuló dilemmáját.

Különösen jó volt látni és tapasztalni azt az összefogást, amit Móron, Csókakőn  és Fehérvárcsurgón láthattunk a nap során. Egyértelmű és szívmelengető volt, hogy a megjelentek mindegyike, a polgármesterek, az olasz Leopold atya, a borrendek, a borászok, családi pincészetek, a sajtosok és kolbászosok mind-mind szívügyüknek tekintik a Móri borvidéket, a bort, a hozzá kapcsolódó gasztronómiát. Mór – együtt mozdulva és gondolkodva – kezdi komolyan venni a hazai borvilágban neki szánt, alig betöltött szerepet. Mór megér egy misét, Budapesttől 80 kilométerre a Bakony és a Vértes ölében. Mór felébredt – kezdődhet a reggeli torna! 

Csíki Sándor♣