ÖREGKORI MOGORVASÁG? A görög férfiak társas (és szabados) életének középpontjában az „együtt ivás”, a szimpózium állt. A leghíresebb görög ivászat az ifjú tragédiaköltő, Agathon házában, i.e. 416-ban volt. Az eseményt Platón írása tette halhatatlanná, és a filozófus volt az, aki a borfogyasztás alsó korhatárát a ma is elterjedt 18. életévben jelölte meg.

Platón szerint 31 éves korig csak mértékkel lenne szabad bort inni, ám a 40. életév felett, az „öregkori mogorvaság” kúrálására már annyit, amennyit csak akarunk.

Borfűszerek, pirítósok

A rómaiak a görögök jó tanítványnak bizonyultak, és a nőknek hosszú időn át tiltották a bor élvezetét, ami a babilóniai korcsmárosnők kora után már egy új, férfi uralta világ elérkeztét jelezte. Akkoriban, ha a férj a feleségét boriváson kapta, akár az életét is vehette, jó esetben elvált tőle.

Az utolsó ilyen válásra i.e. 2. század végén került sor. A kor ízlésére és a boraira is jellemző, hogy az ízesítő fontosabb volt, mint maga a bor. A rómaiak bizarr borfűszerei közt bűzös halszószt, fokhagymát, ürmöt, mérgező ólomsókat is találunk. A kenyérpirítás terjedése is hozzájuk kötődik. Ők voltak azok, akik a borospohárba azért dobtak pirított kenyeret, hogy a kellemetlen borhibákat és a maró savasságot ezzel tompítsák.

A dűlő íze

A judaizmus és a kereszténység egyaránt megengedő a borfogyasztással. Az egész Ószövetségi Bibliában csupán Jónás könyvében nem esik szó szőlőről, borról. A középkor legnagyobb és leginnovatívabb borkészítői is éppen a szerzetesek, a bencések és ciszterciek voltak, akik még a talajt is megízlelték, hogy a dűlők közti különbséget felderítsék. Tapasztalataikat ma is nagyra értékelik.

Perignon csillagai

A pezsgőre, habzóborra évezredeket kellett várni, s bár elterjedt, hogy a gyöngyöző champagne Dom Pierre Perignon találmánya, a bencés szerzetes a pezsgőt éppúgy nem találta fel, ahogy az ugyancsak bencés Jedlik Ányos sem a szódavizet. Mindketten a készítés elveiben, mikéntjében alkottak maradandót, amiért aztán nagy részben nekik is köszönhető, hogy élvezhetjük a buborékoknak azt a csábítóan játékos hatását, ami Perignont is annyira lenyűgözte, hogy így kiáltott szerzetestársának: „Gyere gyorsan, csillagokat iszom!”

Az írás teljes terjedelmében a hvg Borplusz című kiadványában jelent meg (2013/09).

Csíki Sándor♣