A FEKETELÁBÚ, franciául „pied noir” (ejtsd: pienoá) kifejezést az arabok használták a gyarmatokon született franciákra. Az elnevezés leginkább abból a csodálkozásból ered, amit a 19. század végén, 20. század elején gyarmatosított Észak-Afrika szandálos arab lakosaiból a csillogó-feketére suvikszolt francia katonai bakancsok kiváltottak. Ide kapcsolódik a nem kevés magyar vonatkozással bíró Casablanca is.
A feketelábúak
Feketelábúaknak ugyan elsősorban az Algériában született franciákat nevezték, ám tágabb értelemben nem csak őket értjük alattuk, hanem az Észak-Afrikában (Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó, Mauritánia) született szefárd zsidókat, olaszokat, spanyolokat, máltaiakat is. A szűkebb értelemben vett „feketelábúak” az Algériai Háború végéig (1962) éltek Algériában. Exodusuk ezután kezdődött meg. Több mint 1 millió ember, a lakosság 10 százaléka hagyta el Algériát és telepedett le főleg Franciaország déli területein. Ők voltak azok a franciák, akik legfeljebb az iskolai szünetben, tanulmányi kirándulásra utaztak Franciaországba, és hazájuknak afrikai szülőföldjüket tekintették. Az elűzöttek – számunkra méginkább ismert érzéssel – nosztalgiával és fájdalommal gondolnak vissza hazájukra.
Casablanca
Casablanca Marrakesh mellett talán a legtöbbet emlegetett marokkói város, ahol ugyancsak nagyszámú francia kolónia élt. Nézzünk meg egy videót a mai Casablancáról:
Persze a fél-világnak egyáltalán nem az előbbi képeken látható Casablanca jut elsőre eszébe, ha eszébe jut, hanem a kultfilm, amelynek nem kevés magyar vonatkozása is akad. A főszereplők a legendás Humphrey Bogart és Ingrid Bergman. A rendező az 1926-ban Amerikába emigráló Kertész Kaminer Manó, azaz Kertész Mihály (1886-1962), aki nevét Amerikába érkezvén angolosította, így lett Kertész Mihályból Michael Curtiz. Magyar, osztrák, német és amerikai (Hollywood) színekben több mint 100 filmet készített. A Casablanca című filmjéért 1944-ben elnyeri a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. A következő video a Casablanca eredeti filmelőzetese.
A feketelábúak francia-arab konyhája
A pied noir franciák egészen különleges francia, arab, spanyol és szefárd zsidó hagyományokból receptekből, alapanyag párosításokból, fűszerezésből összegyúrt regionális konyhákat hoztak létre, többek között a gazdag és színes gasztronómiájú Marokkóban, ami egyébként is ötvözete a perzsa-arab, mór-zsidó konyhának. Az éghajlat és a gazdagon hozzáférhető zöldségek, gyümölcsök, a fűszerek százai mind befolyással voltak az alakuló konyhára.
Az Észak-afrikai franciák számos ötletet kölcsönöztek az araboktól. Így azt is, hogy miképpen főzzék ételeiket gyümölccsel. így keletkeztek az olyan ételek, mint a bárány körtével, a csirke birsalmával, vagy a húsgolyók citrommal. Az európai zöldségeket Észak-afrikai fűszerekkel kombinálták. A cékla és sárgarépa salátát köménnyel kombinálták, ahogy a francia hagyományokon a térség egyik legtipikusabb fűszernövényéből, a mentából készítettek levest. Valamennyi Észak-Afrikai konyhához hasonlóan ez a sokszínű regionális konyha is nagy hangsúlyt fektetett a friss alapanyagokra, melyek a piacon (souk) keleties bőségben álltak rendelkezésre.
- Az arab lakosság emlékezetében az ötvenes és hatvanas évek még a szegénység évtizedei voltak, amikor húst és a tojást legfeljebb a családfenntartó ehetett, a hetvenes évek közepén előálló kőolajválsággal azonban sok arab orszgában beköszöntött a bőség, ami az arab konyháknak is lendületet adott.
Kíváncsi voltam, hogy két évvel ezelőtt milyen írások voltak… A májpástétom például az egyik kedvencem, s a család is szereti.