200 FORINTOS PIZZA? Bár már sokan ismerik, nekem újdonságnak számított. A Gozsdu udvarban jártam aznap este, s egy jóféle kézműves sört is megittam, aztán még egyet. Este, nem túl későn indultam haza. A Király utcában, a Deák tér felé sétálva vetettem egy gyors pillantást a gyros-ra (nemrég a TV-ben teszteltünk ötféle gyros-t, ami a filmen, a 12:00 perctől kezdődően, itt látható) majd léptem is tovább, amikor brutális méretű pizzákat pillantottam meg egy kicsiny üzlet kirakatában, 9 körcikkelyre szelve.
Általában nem engedek a hazai pizzák csábításának, s a legutolsó itthoni pizza élményem is az Anyukám mondta (Encs) pizzája volt, ami, ugye, az ország legelismertebb pizzája. Igaz, akadtak más pizzák is, olyanok, amiket a TV-vel teszteltünk, de azért azt mégsem nevezném valódi élménynek, ezért aztán, ki is zárhatjuk őket az emlékezésből. Persze Itália napsütötte földjén sem minden fenékig mascarpone. Nápolytól Szicíliáig igen sokféle minőségű pizzával volt szerencsém megismerkedni, s ott is akad közepes, de térjünk vissza a Király utcai 200 forintos pizzához, amit egyébként például a hvg.hu is megírt.
Darált húsos + sajtos = 400 forintért
Beléptem, ránéztem a pultra, majd egy darált húsos pizzát kértem. A közelben sütik, még meleg volt. Megnyugtatónak látszó mennyiségű hús is akadt rajta. Pulykahús, mint kiderült. A tészta édeskés, kalácsszerűen foszlós, vastag tésztás, majdnem Chicago-stílusú, de mégsem, mert ez, valójában egy „Budapest-stílusú” pizza. A sajt érzékelhető, s nem is feltűnően gyenge. A pulykahússal biztosra mennek, tisztes mennyiségű ételízesítővel teszik ízessé. A komolyan vett pizza kategóriájában ugyan elbukna, de a vásári langallók/pomposok időnként gyalázatos mezőnyében az esélyei már sokat javulnának, a Micheller-csárda sparhelten sült horrorisztikus lepényéről már nem is beszélve. 200 forintért ez a pizza verhetetlen ár/érték arányt képvisel.
Tanulmányozom a palacsinták listáját is. 100-250 Ft között édes és sós palacsinták. Közel 50-féle. A sör éhessé tett, ahogy az már lenni szokott, ezért újabb 200 Ft-ért, egy négysajtos pizzát is veszek. A tészta ugyanaz a kalácsos, édeskés, magát etető, fehér és foszlós, de miért is lenne más? A sajt ugyan nem sok, de nem is kelt hiányérzetet a mennyisége. Megeszem ezt is és ennyi már elég is. Közben folyamatosan érkeznek a vevők. Fogy a pizza. 200 Ft.
- a 200 forintos pizzából egyszer még legenda lesz, az új generációk legendája, ahogy a hajdani, égett olajszaggal körbelengett bódékban késői estén készülő csalamádés hamburgerek is azok lettek. A diákok, a romkocsmák közönsége megteremti ezt az új legendát is, amire évtizedek múltán jó lesz emlékezniük. A jövőbeni nosztalgia jelenkori megalapozásához ezzel a poszttal járulok hozzá.
A pizzatészta kevés zsiradék hozzáadásával könnyedebbé tehető. „Prémium” dagasztással és kelesztéssel a tészta már az lesz, amiről beszélsz. Erre halmozni a javakat tudom mit mondassz, ismerős az érzés 🙂
Ha választanom kell, előbb a gulyás, … aztán valahol odébb a pizza. Mindez nem jelenti azt, hogy ne csináltam volna már jó pár 20-30 fős pizza vacsorát, sütöttem villamos kemencében, sütőben, kőlapon, meg ki tudja még, mi módon. Egyszer sem vágták a fejemhez, meg azt sem mondták, egye, aki főzte, de tegnap sikerült a tökéletes!
Előre kell bocsátanom, tudom, hogy nem minden gázsütő egyforma! Meg azt is, néha a tévedések viszik előre a világot!
A legegyszerűbb tésztát kedvelem, meg a kevés feltétet. Elő is készítettem szokás szerint, csak épp, amikor beraktam az előfűtött sütőbe, tévedésből eloltottam a lángot. Tíz perc elteltével néztem meg, sül-e már? Ugyan újra gyújtottam, de lemondtam az aznapi vacsoráról. Újabb tíz perc múlva tökéletesre sült tészta került elő a sütőből: ideálisra (alig) pirult sajt, ropogós perem, és a pizza alja is ress volt, de a tömege könnyű, lágy tészta, az ízesítés is jól sikerült.
Hamarosan ellenőrizni fogom a módszert, nehogy már csak véletlen legyen az egész!