ÓH JAJ, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén  Krisztust.” – írta dörgedelmes szavait boldoggá avatott Temesvári Pelbárt a 15. században, Pomerium de Tempore című művében.

Vízkereszttől Húshagyó keddig

A farsang Vízkereszttől (január 6.), a változó dátumú Húshagyó keddig tart. Másnap – Hamvazó szerdán – „begyött a böjt” és megkezdődött a Húsvét vasárnapig tartó Nagyböjt. A karácsonyi ünnepkör után a farsanghoz kapcsolódódik a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány. Ezek közül a baromfifej leszakítás (kakasütés, gúnárnyakszakítás) tűnhetne a leginkább témába vágónak, de nem kell elszörnyednünk, akad ennél békésebb és közvetlenebb asszociáció is.

Hajdan sem úr, sem szolga nem lehetett biztos abban, hogy a zord tél után újra lesz tavasz, meleg és fény. Újra lesz friss kenyér és pacsirtadal. A depresszió nem újkori találmány, szenvedtek tőle hajdan is. A magára hagyott, elbizonytalanodott lélek ugyanúgy menekült a mértéktelen evés, ivás menedékébe, akárcsak ma. Az elbizonytalanodás a téli sötétséggel lopódzott a szívekbe. Az egyház első válasza erre Jézus születésnapjának decemberre tétele volt (Kr.u. 350), amivel részben ki is védte a makacsul továbbélő antidepresszáns pogány ünnepek lélekzavaró hatását. Az újra elcsüggedők Háromkirályok napján (Vízkeresztkor) kaptak új biztatást. Megerősítést Jézus születéséről és a gyeplő meglazítását.

Elkezdődhetett a farsang, amire nagy szüksége volt a középkor meggyötört népének. A bajokat tetézendő a 14. század elejétől a Nap energiája csökkenni kezdett, lehűlés kezdődött. A lehűlést csak fokozta az 1347-ben kezdődő nagy pestisjárvány, ami elnéptelenítette Európát, ezért csökkentek a meleget elnyelő, kisugárzó szántóterületek is. Kialakult az 19. század közepéig tartó középkori „kis jégkorszak” a maga hosszú és fogvacogtató teleivel. Temesvári Pelbárt (~1435-1504) és a Duna jegén királlyá választott Mátyás király (1458-1490) élete ennek a lehűlésnek a zord időszakára esik és erre a történelmi időszakra esik a farsang tombolása is, amikor

„Jaj a világnak e botrányok és bűnök miatt. Ki tudná megmondani, hogy farsang idején a szerencsétlen emberek a paráznaságnak, mértéktelenségnek, iszákosságnak, a bűbájosságnak és léhaságnak, meg sok más gonoszságnak hányféle vétkével vétkeznek?.. Az egész esztendőben nincs még egy ilyen nap, amikor az ördög annyi embert elragad és a bűn igájával saját rabszolgaságába hajt, mint éppen ezekben a napokban, mikor az emberek eszem-iszommal, tánccal s fajtalansággal töltik idejüket.” (Temesvári Pelbárt)

A fánk

Mátyás hitvesével, Beatrix királynővel a királyi udvarba érkezett az itáliai karnevál szelleme is. Szakácsai, cukrászai pedig elhozták Nápoly környékének gazdag konyhaművészetét és a farsang legjellemzőbb ételét: a fánkot.

A fánk a legenda szerint Frau Krapfen bécsi péközvegy nevéből származik, aki véletlenül találta fel. Elvétette egy bosszússágában eldobott maréknyi kenyértészta célzását és az forró olajba esett. A fánk dél-német, osztrák, észak-olasz neve ugyan Krapfen, de a legendáról csak annyit, hogy sógoraink igen leleményesek.

A fánk előzményei, akárcsak a farsangé, a távoli múltba nyúlnak vissza. A „Hatalmas Bika”, a haját vörösre festő szőke II. Ramszesz (i.e.~1290-1224) jeles süteménykedvelő volt, amit jelez, hogy sírjának domborművén két rabszolga méretes csiga alakú süteményt készít, amit egy edényből nagy óvatossággal, bottal emelnek ki. Ez a fánk készítésének korai ábrázolása, állítják, ám Josephus Flavius (Kr.u. ~37-100) történetíró említése szerint II. Ramszesz mézeskalácsot áldozott az isteneknek, ami az előző értelmezést elbizonytalanítja, de nem zárja ki. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a kelt tészta zsiradékban sütése igen régi, Egyiptomon is túlmutató megoldás.

A hagyomány széleskörű. A zsidóság például a Templom visszafoglalása után (i.e. 164 decembere) nyolc napig kitartó olaj csodájára emlékezve fogyasztja Hanukkah idején az olajban sült fánkot. A fánk világ-étel és a legkülönfélébb változatokban lett népszerű. Az egy főre eső legnagyobb mennyiséget a hideg teleket megélő kanadaiak fogyasztják – juharsziruppal.

Amíg a királyi udvarban az itáliai, addig a városi polgárság és a falusi lakosság körében a német hatás volt az erősebb. A Bod Péter (1712-1769) református lelkész kiadásában megjelent Szent Heortokrates (1757)  így ír:

„Azt a nevezete, fársáng, a magyarok vették a németektől, akik a cantu circulatorum, a játékos tréfát, mocskot űzőknek cselekedetekből formáltak; akik sokféle játékokat s bolondságokat indítottak ezen a napon s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván s magokat múlatván. Deákul hívják bachanalia a Bachusról: értetik pedig ez a nap egyenesebben, amely a nagyböjt első napját megelőzi és utolsó húsevő nap, melyet  mondanak  carniprivium vagy privicarnium néha az írásokban:  melyen még a keresztyének között is sok rendeletlen, tréfás és vétkes dolgok mentenek véghez. Mert némelyek lárvákat vettenek, különböző nemnek ruhájában öltöztenek, sok vásottságot, feslettséget vittenek véghez: némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat pokolbul jött lelkeknek; melyre nézve helyesen mondották sokan ördögök innepének.”

(A szövegek a könnyebb olvashatóság és szövegértés kedvéért a mai helyesírásnak és írásmódnak megfelelően lettek idézve.)

Az itáliai karnevál szót legyőző farsang szavunk is bajor-osztrák jövevényszó, amely 1283-ban bukkan fel először, vanschang alakban. Fánk szavunk szintén észekról érkezett, és szász eredetű: a fankox, fankoch elődökből vezethető le. Erdélyi neve a tájnyelvi pánkó, de Baranyában huppancs, Borsodban, Bodrogközben krepli, a Felvidéken siska, a palócoknál pampuska néven is előfordul. A felénk készült jó fánk a háziasszony büszkesége. Sikere az élesztőtől, kidolgozástól és sütéstől – vagyis mindentől – függ, mint azt számosan megtapasztalhatták, akik fánk készítéséhez fogtak. Kívánom, hogy a világszerte közkézen forgó sok ezernyi fánk recept variáció közül mindenki találja meg a sajátját, tovább éltetve és gazdagítva farsang ízes hagyományát. Roger von Oech írja:

„Az élet olyan, mint a fánk. Frissen és melegen isteni, bár néha megfekszi a gyomrunkat. A közepén a lyuk valódi rejtély, a fánk mégsem lenne fánk nélküle.”

A fánk közepi lyuk rejtélye – már ha van lyuk, de ezt egy amerikai donut-evő nem tudhatja – régóta megoldott. Szexuális jelentése nem kétséges: legalábbis azok előtt semmiképpen, akik minden bemélyedést és lyukat, minden függőlegest szexuális jelentéstartalommal ruháznak fel.

Csíki Sándor♣