MÓZES MÁSODIK KÖNYVE Károli Gáspár fordításában így idézi meg az elsőszülöttek halálát: “Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.” (Mózes II.12:12) Az egyiptomi kivonuláshoz kötődő eseményeket az ószövetségi Biblia, Mózes II. könyve írja le. A fáraót és népét sújtó tíz csapás, akárcsak a kivonulás időpontja, valóságossága és története, már régóta foglalkoztatja a kutatókat. Az események tudományos magyarázatai kézenfekvőek és elképzelhetőek, de bizonyítatlanok.

Pithom és Ramszesz

A héber Biblia a kivonulás dátumát az első Templom építése előtti 480. esztendőben határozza meg. Mivel tudott, hogy az első Templom építését Salamon i.e. 970-ben kezdte meg, ezért a Biblia szerint számolt kivonulás a 18. dinasztia kora, III.Tuthmosis fáraó (i.e. 1479 és 1425 között) és királyi hitvese, Meritré-Hatsepszuth (i.e. 1473 és 1458 között) uralkodásának idejére, i.e. 1450 tájára esik.

Más megfontolások, és a tíz csapást a Szantorini szigetét elpusztító vulkánkitöréshez kötő magyarázatok alapján az Exodus az előbbinél akár egy évszázaddal korábbra, i.e. 1500-1650 közé, vagy még régebbre is tehető.

II.Ramszesz fáraó (ie.1279-1213) rekonstruált arcképe

Számos meggyőző érv szól a kivonulás egy napjainkhoz közelebb eső dátuma mellett is. Ezek a 19. dinasztia, II. Ramszesz fáraó uralkodása idejére (i.e. 1279 és 1213 között) valószínűsítik az eseményt. Emellett szól az is, hogy Mózes II. könyvében csupán két ősi egyiptomi város, Pithom és Ramszesz kerül név szerint is említésre, és e két név egyes vélemények szerint egy létező nagyvárost jelöl, II.Ramszesz fáraó fővárosát, a róla elnevezett Per-Ramszeszt. A Kairótól száz kilométerre, a Nílus-deltában fekvő, virágzó ókori főváros ott épült, ahol a zsidósággal és a kivonulással kapcsolatba hozott, évszázadokkal korábban élt, sémi eredetű hükszoszok fővárosa, Avarisz is állott.

Ramszesz gabonatárolói

II. Ramszesz fáraó városának neve az Ótestamentumban négyszer fordul elő, és a Károli Gáspár fordította Biblia mindjárt háromféleképpen (Ramszesz, Rameszesz, Rahmeszesz) is írja. A város elsőként a Teremtés könyvében (Mózes I.) kerül említésre, mint az a – bibliai Gósen földjével szinonim – hely, ahol

„Megtelepíté József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Egyiptom földén, annak a földnek a legjobb részében a Rameszesz földén, a mint megparancsolta vala a Fáraó.” (Mózes I. 47:11)

Per-Ramszesz emellett az a hely is, ahonnan „négyszáz harmincz esztendő végén” (Mózes II. 12:41), a kivonuláskor a zsidóság elindul a Jahve ígérte föld, Kánaán felé:

„És elindulának Izráel fiai Rahmeszeszből Szukhótba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak, a gyermekeken kívül.” (Mózes II. 12:37)

A Nílus párás deltájában éltető vizekkel, folyóágakkal és csatornákkal körbevett Per-Ramszesz városának ószövetségi említései sorában akad egy, mely a legszörnyűbb, a tízedik csapás magyarázatához is kulccsal szolgálhat. Az idézet a Pithom és Ramszesz városában végzett munkáról szól:

„Rendelének ezért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Fáraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.” (Mózes II. 1:11)

Feltűnő, hogy II. Ramszesz versekben is megénekelt, templomokkal teli fővárosának jellemzésére a Biblia egyedül a gazdasági hatalmat és szerepet hangsúlyozó gabonatárolókat emeli ki, ami azt a feltételezést is megengedhetővé teszi, hogy a katonai központként is jelentős városban ezek az épületek kiterjedt területet foglalhattak el.

Lépfene és szalmonella

A tudósok érdeklődését is felkeltő bibliai tíz csapás okait illetően a 19. század vége óta eltelt bő száz esztendőben számos magyarázat született. Blanc (1890), vélhetőleg a kor gyorsan fejlődő bakteriológiai kutatásainak hatására is, felveti az 1877-ben felfedezett lépfenebacilus (Bacillus anthracis) toxinjának, a napjainkra biológiai fegyverként is ismertté vált anthraxnak a szerepét, és ezzel magyarázza az elsőszülöttek halálát. A baktériumok más szerzőknél is felbukkannak a lehetséges okok között. Hoyte (1993) az elsőszülöttek halálokának a Salmonella typhi okozta hastífuszt tartja és az állatok halálánál is szalmonellafertőzést gyanít. Schoental elsőként veti fel, hogy az elsőszülöttek halálát a nedves gabonán elszaporodó penészgombákkal fertőzött mérgező táplálék okozhatta (A mikotoxinok és a Biblia, 1984). (A folytatás itt olvasható.)

Csíki Sándor♣