A PIROSKA szó ételnévként csak végső esetben jutna eszembe, különösen, ha az az étel még csak nem is piros, hanem leginkább csak fehér. A Piroska névről amúgy azt tartják, hogy a latin Prisca névből származik. Ebből a magyarban Piriska, majd Piroska lett. A Prisca eredeti jelentése, régi, ősi, tiszteletreméltó, így aztán aligha hozható összefüggésbe a derelyével, bármily’ tiszteletre méltó ételről is beszéljünk. A megoldást nem is itt kell keresnünk, hanem az orosz, ukrán, lengyel ételrokonságban.
Misztótfalusi szakácskönyvének 300 éves receptjében a „Piroska”, sem nem személynév, sem nem a színre utaló elnevezés, hanem a töltött tésztát, derelyét jelölő, szláv eredetű szó (vö. piroshki, pierogi, Pierożki), ami a 17. században a lengyel-ukrán vidékekről Erdélybe települő örmény kereskedők révén válhatott ismertté, akik, egyebek mellett, túróval is töltötték a derelyét.
Piroska – egy 300 éves derelye receptje (1695)
A következő, 300 éves receptben a derelye túróval van töltve, de persze lehetne mással is, amire példa, hogy az örmények az ünnepi savanyú levesbe hússal, gombával, tojással töltött (kisméretű) derelyéket tesznek. Misztótfalusi Kis Miklós Szakáts mesterségnek könyvetskéje (1698) című művében a Piroska receptje:
„Végy igen szép jó túrót, abba törj egynéhány nyers tyukmonyat, és a’ kalánnal jól törd-meg, ha egy kevés metéltt kaprot tész belé, ha nem is, jó affelöl: azonbá tsinálly tésztát, azt nyújsd-el, és darabonként metéld-el, a’ kalánnal mindenre tégy egy-egy darabotskát, hajtogasd öszve, és ha vagyon, retzés rézzel vagy fával körül metéld-el, hánd forró vízbe, forrald-fel, szedd-ki abból, add fel, fellyül vajazd-meg, és ha reszeltt kenyérbéllel meghinted, lássad.”
A recept lefordítva így hangzik: Vegyünk szép és jó túrót, üssünk rá néhány tojást, majd kanállal jól dolgozzuk el. Kaprot is tehetünk bele, de anélkül is jó. Készítsünk tésztát, nyújtsuk ki és vágjuk fel [négyzetekre], majd mindegyik tésztadarabra tegyünk egy-egy kanálnyi túrót. A tésztát hajtsuk össze, s ha van, recés derelyevágóval vágjuk körbe. A derelyéket tegyük forró vízbe, várjuk meg, amíg a víz újra felforr, majd szedjük ki, vajjal locsoljuk meg és kenyérbéllel [pirított zsemlemorzsával] hintsük meg.
S lehet ezt még gazdagítani úgy is, hogy juhtúróval töltjük, de miután kifőtt a derelye további juhtúróval forgatjuk össze, tetejére pedig szalonnapörcöt teszünk. Isteni étel, főleg télen savanyú káposztával – minden télen legalább egyszer elkészítem. 🙂
Alíz: Te örmény levest is készítesz, ahogy láttam.
Az biza, ángádzsáborlevest is szoktam főzni ünnepekre, és a miniatűr barátfülecskéket – ángádzsáborokat – vagy családilag készítjük, vagy valamelyik főzős barátnővel. Isteni móka, a legjobb csapatépítő tréning – mind mondom egy ideje, sajnos, kevesen hiszik. :)))
Bocsánat! Mi van a fotón? Olyan ismerős…
Egyébként, egy ilyen ángádzsábor csapatépítő tréningen nem is lehet olyan rossz!
Felső fotó: harmatos vörös rózsa.