A MÁKOS GUBA évszázadokkal ezelőtt még lőnye néven volt ismert. A következő recept legalább háromszáz éves, de valószínűbb, hogy jóval régibb annál, már csak azért is, mert az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv, a Szakáts mesterségnek könyvetskéje (1695) kéziratos előzményei is régebbiek a 17. század végénél. A nevezetes kolozsvári nyomdász, M. Tótfalusi K. Miklós könyvében a lőnye felismerhetően a ma is népszerű mákos guba.

  • A vicces az, hogy az 1698-as kiadásban a tartalomjegyzékben egy hiba van, s az éppen a lőnyéhez kötődik. Elírták az oldalszámot: a lőnye mellett oldalszámként a 227 szerepel, miközben a könyv csak 170 oldalig számozott.

Lőnye

A receptben perecből készül a korabeli mákos guba, és a kenyértésztából készülő guba is említésre kerül.

“Tsinálj peretzet, és azt eltördelvén áztasd mézes vizben, onnan kivévén, rakd tálba, és a’ mézes vizben-is tölts reá, és törött mákkal fellyül és közben hintsd-meg, és vidd az asztalra: Ha pedig ezt változtatni akarod, a Peretz helyében csinálj golyóbisokat kenyérnek való tésztából, és a’ kementzében megsütvén, hasonlóképen mézes vizbé áztasd meg, és mákozd-meg: jó étek.”

Egyetérthetünk a szerzővel: jó étek. Ezért is maradhatott fenn a mai gasztronómiánkban is. Napjaink mákos gubái már jóval kiteljesedettebbek, mint a 300 évvel ezelőtti lőnye. A 17. század óta bekövetkezett életszínvonal emelkedés jeleként a víz helyett tejjel készítjük, porcukrozzuk, esetenként lekvárt is adunk hozzá, tojáshabot, tejszínhabot, kandírozott citrusféléket, s ki tudja még mit. Tortává is formálhatjuk, alakíthatjuk, modernizálhatjuk. Jó étek.

Mák

Csíki Sándor♣