A BODROGI ÉTTEREM nem előzmény nélküli. Az inárcsi Bodrogi Kúria már hirdeti a család nevét. Bodrogi Gyula fia, Ádám az, aki vendéglátásra adta a fejét, s inkább vágyott az éttermi terasz, mint a színpad deszkáira. Nos, az inárcsi Kúria után Budapesten, Budán, a BAH csomópontnál nyílt meg a Bodrogi Étterem. A térképet nézegetve a Fürj utca eleje cseppet sem tűnt biztatónak: zajtól is, szmogtól is tartottam, de aztán ezek közül egyikben sem lett igazam.

Az utca elején azonnal észreveszem a teraszt, s naná, hogy a gyepen, teraszon át megyek be az étterembe, nem a főbejáraton át. Ahogy tapasztaltam, más sem keresgélte a bejáratot, amikor ráadásul mindjárt akadt is egy, éppen szemben, nyílással a falban, ajtóval, ahogy kell. Időben érkeztem, alig akadt valaki is még a meghívottak közül. Fotóztam hát, a szimpatikus belső térben. Néhány fekete-fehér fotó még a helyére vár, s talán kiállítások is lesznek a jövőben, a képi világot gazdagítva, de a helyiség már így is barátságos, emberi léptékű, jó színekkel, arányokkal, tágasságérzettel. (*Megjegyzés: az étterem tábláján szellemes a “fine dine” kifejezésre is rímelő “wine dine”.)

Az üvegfal mögött a konyha (Bodrogi Étterem, Budapest)

A konyhában: Zoboki Zoltán (séf), Kovács Zsuzsanna ás Farkas József. Az előtérben: Bodrogi Ádám

Megérkezik Sándor György humoralista, író és előadóművész is, aki a hivatalosan még meg sem nyitott étteremnek már vendége. Váltunk néhány szót, fotót is készítek. Jön Németh Richárd (Borászportál) is. Asztalhoz ülünk, végül is ezért jöttem. Az étlapot forgatom, a ház bora (Vylyan Chardonnay és Spicc cuvée) iránt érdeklődöm. Az étlap egy oldalnyi, három részre osztva: Családi ízek/A Kúria ízei/ Nemzetközi ízek.

Étlap (Bodrogi Étterem, Budapest)

Szimpatikus ételek mindhárom blokkban. A jól megfogalmazott étel(nev)ek olyasféle közérthető polgári konyhát sejtetnek, amit kedvelek, ezért aztán a választás régen tapasztalt fejtörést okoz. Végül a libaleves (a Kúria íze), a szarvaspörkölt (a család íze) és a belga csokoládés desszert (nemzetközi íz) mellett döntök.

A leves

A libaleves betétjei (maceszgombóc, zöldségek, hús)

Liba húsleves kucsmagombás maceszgombóccal

A libaleves kucsmagombás maceszgombóccal, benne főtt hússal és zöldséggel sokat sejtet, s valóban ízletes is, bár én a karakteresebb libaízt kedvelem, némiképpen rusztikusabbat. A kucsmagomba íze a maceszrengeteg mélyén bujdokolhatott, mert – az elképzelést amúgy dicsérve – nem leltem rá. Én egyszer szarvasgombás maceszgombócot készítettem, s az karakteres is lett. (A vargánya is jó lehetne.) A maceszgombóc tehát annyi féle, mint a tenger halai, azonban – textúráját illetően – ezt a fajtát is háziasabbra formálva tartanám ízlésem szerint valónak. A tálalás elegáns, de a leves hőmérsékletének rovására ment. Amúgy pedig – mondom biztatóan – soha rosszabbat, tán több hússal (900 Ft).

A főétel

Szarvasborjú pörkölt rakott juhtúrós puliszkával

A szarvasborjú pörkölt rakott juhtúrós puliszkával Bodrogi Gyula közismert vadászszenvedélye iránti tisztelgésem okán került a sorba, de legfőképpen, mert érdekelt, hogy a pörkölt és puliszka, két alapétel, miképpen is készül itt, a hegy lábánál. A puliszka ez esetben persze semmiképpen sem polenta, ugli, vagy fufu. Pulicka az (székelyesen szólva) és jól is készült, mert tetszett. A szarvasborjú pörkölt biztató volt, érződött is rajta erősen, hogy aki készíti, tudja, mit csinál, s tudja, hogyan, miképpen kell jó szarvaspörköltet alkotni. Mintha borókabogyót is láttam volna a hozzávalók között, vagyis jó helyen jártam, de egy-két darab a húsból inkább lehetett idősb, mint hogy ifjabb lett volna. No, ez volt, amit kritikaként a nagyvárosban felróhatok ennek a pörköltnek. A zsenge borjú húsa (mert azt könnyen felismertem)  igazán szép volt a pörköltben. A tányér is szép, s bár a paprika némi retro hangulatot csempészett a dizájnba, de még a zavarosságon nagyjából innen. (2.700 Ft)

A desszert

Belga csokoládéhab mézes tejben főzött spagettivel, málnalevesben

A belga csokoládéhab mézes tejben főzött spagettivel, málnalevesben némi fenntartással választott fogás volt, azonban mégis megérte. A csokoládé hab (magyarul: mousse) hozta a formáját, valóban a belga csokoládéiparhoz méltó volt. A “málnaleves” intenzíven málna ízű, amin különösebben nem csodálkoztam el, mert a málna már csak málnaízű. Annál inkább a spagettin, ami (külön is kóstolva) egészen jól viselkedett a mézes tejben főzés után, és remek gyömbéres, diós ízeket hozott az ételhez, emellett a magyar viszonyok közepette még szolidan forradalmi is. A málna és csokoládé közhelyes szerelmét ez a kapcsolatba belépő idegen, a spagetti, ez esetben feldobta. Remek desszert. (900 Ft)

Összegzés

Jó hangulatú és kisugárzású, kedvező ár/érték arányú étterem, előzékeny kiszolgálással, az érdeklődésemet felkeltő polgári ételekkel. Az étlap finomhangolásra érdemes. Sejthetően egy új kulthely nyílt Budapesten.

Csíki Sándor♣