A JAPÁN JÉGKRÉMEK választéka lehengerlő, az ízekről már nem is beszélve. A szigetországban akad bálna és angolna, vaszabi, polip, tintahal, tengeri hal, só, tulipán, cseresznyevirág, tészta, csirkeszárny, kaktusz, cápauszony, osztriga, kaliforniai kagyló, padlizsán, fokhagyma, búza, saláta, csirke, édesburgonya, szójaszósz, indiai curry, kukorica, chili, marhanyelv, mizó, nyers lóhús és számtalan más, szokatlan ízű jégkrém is.
A japánokról hosszú évtizedeken át terjedt (terjesztették) világszerte, hogy milyen hatékonyan veszik át a nyugat technológiáit, tudását és miképpen fejlesztik tovább az így szerzett ismereteket. Ezt a képességet a sokat elemzett japán gazdasági csoda egyik kulcselemének tekintették. A fényképezőgéppel a nyakában mindenütt megjelenő kíváncsi japán turista képe közhelyszerűvé vált.
Kevésbé ismert és tudott, vagy legalábbis ritkábban jut eszünkben, hogy a japán kultúra, a művészetek, a konyhaművészet milyen megtermékenyítő hatással voltak több korszakban is a nyugati világra. A konyhaművészetnél maradva, a hatvanas évektől a „nouvelle cuisine”, az új [francia] konyha juthat eszünkbe, amelyről talán hasznos néhány dolgot ismernünk.
A nouvelle cuisine és Japán
A nouvelle cuisine történetének fontos állomása a 1964-es Tokiói Olimpia, ahol az ötvenes évek első francia TV-szakácsa, a népszerű Raymond Oliver (1909-1990), a francia olimpiai csapat séfje. Oliver itt találkozik Shizuo Tsuji (1935-1993) francia-irodalom szakon végzett oszakai szakácsiskola tulajdonossal, akivel együtt fontos szerepet játszanak a francia és japán konyhaművészet közti kapcsolat kiépítésében. Ennek eredményeként francia szakácsok utaznak Japánba tanítani és a francia szakácsművészet Japánban, majd ezt követően Hong Kongban, Szingapúrban is gyorsan népszerűvé válik. A francia séfek ezekről az utakról a nyugati világ szakácsművészetére igen erőteljes hatással bíró technikákat és ötleteket is magukkal hoztak, mint a japán tálalási mód (service a`la japonaise) és artisztika, a vibráló színek, az étel alá, a tányérra terített mártás, a vertikális építkezés, a gőzölés, a nyers halak, a ropogós zöldségek, de mindenekelőtt az egyensúly és szezonalitás ázsiai filozófiája. A természetes ízek előtérbe helyezésében példamutató japán konyha a minimalizmust már egészen a végsőkig, a zen-buddhista aszkézisig vitte („A nem-főzés a tökéletes főzés.”).
Nyers lóhús ízű jégkrém
Ferrán Adria nagy sikerrel mutatja be a fekete fokhagymát, s már-már a népszerű séf nevéhez kötnénk az alapanyagot, ám Japánból hozta. Heston Blumenthal a „Nitro-scrambled egg and bacon ice cream”, vagyis a tojás és bacon ízű „jégkrém” étlapon szerepeltetésével polgárpukkasztónak számít, miközben hol van mindez a nyers lóhús ízű japán jégkrémtől és más egzotikus ízektől, amelyek közül néhányat a bevezetőben is felsoroltam. A dijoni mustár ízű jégkrém húsok mellé is kiváló és a Guiness és csokoládé, vagy akár a Heineken jégkrém is jó ízű, hogy a nyugati világból is hozzak példákat.
Nagy az Isten állatkertje.
És.
Ezen állatkert veszélyeztetett faja a bálna, amely lény véleményem szerint intelligensebb az embernél. Ezért szót emelek a bálnák vadászata ellen. Már amennyiben valódi bálna van bennük, nem csak „ízű” jégkrémek.
A japánok, a bálna és a lóhús egyik lehetséges összefüggés: lóf*sz a japán bálnavadászok seggébe. 🙂
🙂