A KÖZELMÚLTBAN a helyszínen ismerkedhetett meg a grúziai borokkal és néhány borászattal, valamint a helyi bormarketingesek törekvéseivel Dr. Kosárka József, aki nemcsak hazai borakadémikus, hanem több külföldi borszakmai szervezet tagságával is büszkélkedhet. Ezúttal egy nemzetközi szakértői csoport tagjaként járt az alig két évtizede független kaukázusi államban, amelynek kormányzati illetékesei különös gondot fordítanak boraik népszerűsítésére.

GRÚZIAI úti élmények (Interjú: Dr.Kosárka Józseffel)

Milyen alkalomból került sor az útjára ebbe a borászati hagyományaira büszke és az utóbbi időben borágazatának megújításán fáradozó országba?

• A helyi kereskedelemfejlesztési hivatal szervezett egy olyan programot, amely részvevőinek be kívánták mutatni borkínálatukat és gasztronómiai kultúrájukat. Mintegy félszáz külföldi vendég, akik között többségben voltak a kínai meghívottak, kaphatott képet arról, hogy holt tart szőlő-és borágazatuk fejlődése, illetve milyen erőfeszítéseket tesznek termékeik népszerűsítése érdekében. Talán vannak, akik emlékeznek arra, hogy 2006 elején az orosz hatóságok állítólagos minőségi problémákra hivatkozva betiltották a grúz borok importját, aminek következtében termelőik lényegében padlót fogtak. Addig boraik mintegy 80%-át értékesítették a szomszéd nem túl igényes borfogyasztói piacán, az előző évi 59 millió üvegnyi teljes exportból 81 millió dolláros bevételre tettek szert. Az embargó bevezetését követő évben viszont az export már csak 29 millió dollárt hozott, ezért a termelők és a kereskedők egyaránt lépéskényszerbe kerültek. A legújabb adatok alapján úgy tűnik, hogy a technológiai fejlesztések és az intenzív piackutatás már kezdi meghozni az eredményeket, hiszen 2010-ben közel 15 millió üveg külföldi eladásaiból már 40 millió dollárnyi volt a bevétel. Céljuk az, hogy 2015-re az exportált borok mennyisége elérje a 40 millió üveget és lehetőleg még magasabb átlagáron keljenek el.

Mennyi az éves termelés? Milyen borokkal és milyen piacokra igyekeznek betörni?

• Grúzia, vagy az általuk jobban szeretett elnevezés szerint Georgia, szőlőültetvényeinek területe jelenleg mintegy 45 ezer hektár, az éves bortermelés mennyisége megközelíti a 2 millió hektolitert. Ennek nagyjából 10%-át dolgozzák fel kisebb-nagyobb borászatok, amelyek közül úgy kéttucatnyi tudja külföldre is értékesíteni termékeit.  Bortörvényük 38 fajta termesztését engedélyezi, közöttük a legelterjedtebb az összterületnek nagyjából az 50%-án művelt fehér Rkatsiteli. A kékszőlők sorából a Saperavi emelkedik ki, amelynek 10%-os a részesedése. Mindkét szőlőből készítenek bort hagyományos módszerükkel, amikor a törkölyös  must erjesztésére és érlelésére földbe ásott, amfora formájú agyagedény (kvevri) szolgál. Döntően ezt a gyakorlatot követik a háztáji szőlőtermést feldolgozó kistermelők, de a fejlett technológiával és korszerű körülmények között működő  borászatok legtöbbjében is bevett gyakorlatnak számít. Ennek eredményeként igen karakteres borok születnek, amelyek azonban nem mindig felelnek meg a külföldiek fogyasztói ízlésének. Több új borászat nyílván emiatt házasít általa előállított ilyen borokat világfajtákból készültekkel, amelyek azután még fahordóba is kerülnek egy időre. A kizárólag  őshonos fajtákból vagy  tradicionális módon készült borok iránt nyílván felkelthető bizonyos érdeklődés, de ahhoz komoly kommunikációs háttér szükséges. Számomra úgy tűnt, hogy ráadásul túl széles az borkínálat, amellyel a külhoni borkedvelőket célozzák meg. Jelenleg Ukrajna a fő piacuk, amely tavaly az exportmennyiség felét vette fel. A kivitel diverzifikációja megindult, de úgy gondolom, hogy a nyugati piacok bevétele azért még időbe fog telni.

Voltak saját kedvező kóstolási tapasztalatai?  Fel tudja hívni a figyelmet néhány érdekes grúz borra?

• Egy borkiállításon, két pincészetben és három gálavacsorán összesen közel félszáz bort ízlelhettem. Nagyobb részük könnyedebb száraz és félédes fehér volt, valamint néhány komolyabb száraz és több édes vörös is a poharamba került. Nem egy eredetvédetté nyilvánított száraz Tsinandali, amely a Rkatsiteli és a Mtsvane házasításából készül, kifejezetten jó benyomást tett rám gyümölcsösségével és élénk savaival. Számos, kizárólag Saperavi szőlőből előállított, földrajzi oltalomban részesített száraz Mukuzani sem vallott szégyent. Kedvencem a Chelti 2007 lett, amely a CGM borászat csúcsterméke (100% Saperavi) és egyaránt jellemzi  komplexitás és elegancia. Nem sokkal maradtak el tőle a Badagoni Kakhetian Noble (100% Saperavi) 2007-ese, valamint a Telavi Satrapezo 10 kvevri (100% Rkatsiteli) 2009-ese sem

Hol a bor helye a gasztronómiájukban? Milyen az étkezési kultúrájuk

• Az általában előre és gazdagon megrakott asztalokról nem hiányozhat a bor, a hagyományos eljárással készített fehéret kancsóban készítik be. Az előételek igen változatosak és mindig köztük van a hacsapuri, amely olyan sajtos lepény, amelynek a tésztáját helyi joghurttal (maconi) készítik és töltelékéhez túrót is kevernek. A különböző húsokat előszeretettel sütik nyárson és sokféle mártással tálalják. Ez utóbbiak közül nekem nagyon ízlett a tkemali, amelynek alapanyaga a cseresznyeszilva. Nemzeti édességük, a csurcshela pépesített mustból és dióból készül úgy, hogy ez utóbbi darabjait egy cérnára fűzik, majd belemártják a masszába és utána felakasztva szárítják. A grúzok megadják a módját az étkezéseknek, amelyek hosszú órákon át tartanak és közben pohárköszöntők sorban követik egymást.