PÓK TAMÁS borász (Eger) lelki szemeim előtt mindig úgy jelenik meg, mint akinek a gerince soha nem hajlik. Egyenes tartású, délceg, s mellette természetes. Régi időkben ilyen lehetett a huszárokkal leírható, letisztult, ma már kiveszőben lévő típus. Katona kora óta így ismerem. A természethez az ókori világ bukolikus költészetében fellelhető higgadt egyszerűséggel és mitologikus tisztelettel viszonyul. Férfiasan gyengéd a természethez, s benne a szőlőhöz. Miután e sorokat már leírtam, a borászat honlapján az előbbieket is alátámasztó gondolatokra leltem.

Az elmúlt évek során sokszor tört rám a gondolat: talán túl hamar feladtam a hajdani álmokat, a természettel való együttélést, a természet szolgálatát. Most úgy érzem, rátaláltam a két életforma közös pontjaira, és talán egy nap elmondhatom: megtaláltam életemben a harmóniát, mert tudat alatt mindig is ez volt az igazi cél… akárcsak egy palack borban.

Az ötvenes évei közepén járó Pók Tamás – úgy tűnik – alig adott fel valamit is kamaszkorban megfogalmazódott álmaiból, a mindenséggel kialakított viszonyából. A többi gondolatot olvasva is kirajzolódik, alig akad borász honlap széles e hazában, amely ennyire pőrén mutatná meg borkészítő lelkét is. Már-már lírai önvallomás az, amit olvashatunk, mentesen a marketing és PR túlzó torzításaitól. Pók Tamás megmaradt kíváncsi kamasznak, aki keresi az egyszerű, letisztult, sallangmentes harmóniákat, a szépet. Többségünknél mélyebben és elkötelezettebben. Szűcs Böbe személyében társra és alkotótársra is talált.

Az elmúlt évek egyik borélménye egy Pók Tamás jegyezte Grüner velteliner 2005 volt. Az Aqua-Sol szálloda vendégeként Molnár B. Tamással, Bittera Dórával és Szilák Szilviával kóstoltuk Hajdúszoboszlón, Németh László máig is egyedülálló és emlékezetes molekuláris gasztronómiai 10 fogásos gourmet vacsoráján.

• Pók Tamásnak azóta vagy kétszer is dicsértem a bort. Mosolygott, ahogy szokott, a bajusza alatt, ám nem biztos, hogy igazán emlékezett arra a borra. Talán nem érezte magáénak azt a stílust. Ki tudja?

Milyenek hát a mai Pók Tamás borok? Amikor Tamással legutóbb beszélgettem, figyelmembe ajánlotta a honlap technológiáról szóló fejezetét. Legyen, gondoltam, s megnéztem,  s bár a filozófiát mágát máshonnan már ismerem, borokat is kóstoltam így készítve, mégis újra rácsodálkoztam a már említett bukolikus egyszerűségen és tisztaságon.

“Azt gondolom, hogy a természet a bor létének, történetének több évezrednyi évjáratában tökéletesen tisztázta a biokémiai folyamatok rendjét, s a szó szoros értelmében kiforrtak a szőlő-bor átalakulás apró részletei, feltáródtak a bor fejlődésének helyes válfajai és tévútjai. Vagyis az ember közbelépésére, tudására és irányítására alig van szükség. (Minden úgy történik, ahogyan kell.) Sőt, bármennyit is megtudtunk ezekről a jelenségekről/folyamatokról, szerintem az erjedés a mai napig olyan átváltozás, melynek pontos eredményét – jóllehet a kiindulási alapanyagot, a szőlőt részletesen megismerhetjük -, a leendő zamatok finomságát, az alkotók harmóniáját csak sejthetjük.” […]

“Az érlelés folyamán a hordó, a pincét kitöltő levegő és az idő hármas kölcsönhatásában születik meg maga a bor, azaz alkotó elemei megbonthatatlan, nyugodt harmóniává rendeződnek. Ezután következik az egyik legizgalmasabb, de mindenképpen a legkreatívabb művelet, a boraink arculatát megfestő, üzenetét megfogalmazó házasítás, mellyel egyben egy magasabb szintű minőséget teremtünk.” […]

Így leginkább a prófétikus hajlamú kívülről jöttek gondolkodnak szőlőről, borról, ám Dr. Pók Tamás nem kívülről jött, hiszen kutató szőlészként már 1981-ben ismerkedett a borászok világával, ahol végül az új borász időszámítás kezdetén, 1991-ben vetette meg a lábát, ma már szerény bölcsességgel megjegyezve, hogy “valószínűleg véglegesen.”

A borok

Pók Tamás sokféle borával találkoztam. Még nyárvégén hozta őket. Meleg volt, szikrázó napsütés. Megállt a szemközti benzinkútnál, onnan vittem fel a lakás hűvösébe. A fehéreket még a nyárban fogyasztottam: az egyszerűbbeket fröccsnek is próbálgatva, kellemes hűvös hőmérsékleten, ahogy azt az évszak is, a gusztusom is megkívánja.

Mi tartott ennyi ideig megírni a beszámolót? Leginkább az, hogy keresgettem magamban kutatva, érlelgetve, hogy vajon én mit is tartok Pók Tamás borász-lényegének, amelyet boraiban is fellelhet, akit ezek a metaforikus összefüggések rajtam kívül is még érdekelnek.

• A titkot talán megfejtettem, legalábbis a magam számára igen. Borait vizsgálva mindez a Nagygalagonyás és Nagy Eged déli fekvésű dűlőiből származó kékfrankosaiban mutatkozik meg legszebben. Ezek a szép borok – egy figyelemre méltó és nagy teljesítményekre képes, szimpatikus borász pár borai – karácsony kapcsán, egy új írásban még részletesebben említésre kerülnek. valószínűleg főzök is hozzá valamit. Addig is érdemes Pók Tamás boraival ismerkedni. Ajánlom.

Csíki Sándor♣