A GOMBÁS ÉTTEREM Pestszentlőrincen van. A 12. nyek a város másik felén, a Szerb Antal Gimnáziumban. A szüret pedig mindezek után Monoron volt, s Úriban, ahová ugyancsak ritkán vetődik el a városi ember, hacsak nem arra akad dolga. A közelmúltban történt, hogy a Szerb Antal Gimnázium 12. nyelvi előkészítős („nyek”) osztálya azzal fordult hozzám, hogy segítsek, mert szívesen elmennének szüretelni. Néhány telefon után rájöhettem, hogy ingyen szüretelni sem egyszerű, majd isteni szikrától vezérelve felhívtam Gombás Andrást.

Gombás András a pestszentlőrinci Gombás Étterem tulajdonosa, akiről azt is tudtam, hogy szőlője van Budapest közelében. Gombás András egyből igent mondott. Nem kérdezett sokat, nem töprengett, időt nyerve azzal, hogy majd visszahív. Intézkedett, s nem is akármilyen nagyvonalúsággal.

A szüret napjának reggelén a pestszentlőrinci Gombás Étteremnél gyülekeztünk. Innen személyautókkal ment a húszfőnyi csapat Monorra. Első állomásként a hegybíró tartott rövid előadást az ország legnagyobb pincefalujáról, ahol – ki gondolta volna? – közel 900 pince található.

A hegybíró után a monori kilátó következett, ahonnan tiszta időben a Liszt Ferenc repülőtér (Ferihegy) és a budai hegyek is jól kivehetők.

A szüret Gombás András monori szőlőjében volt, ahol éppen az osztály kedvéért hagyták a szőlőn a mézédes fürtöket, amiket aztán ők szorgalmasan le is szedhettek.

A Monoron leszedett szőlővel Úriba, mentünk. A szőlő préselése, a must töltése, a palack dugózása, kapszulázása is itt esett meg, de előtte a Gombás Étteremben készített omlós csülökkel, sült csirkemellel, hozzá zöldséges rizzsel, átlagon felül ízletes és gazdag, bőven mért gulyáslevessel, rétessel vendégelték meg a 12. „nyek” osztály szüretelő tagjait.

• A szervezésért, a programért, a nagyvonalú vendéglátásért, az ízletes ételekért köszönet a Gombás Étterem segítőkész és önzetlen tulajdonosainak, idősb és ifjabb Gombás Andrásnak.

Csíki Sándor♣