A MAGYAR TERMÉK vásárlása körül akad ellentmondás bőven. Van is, meg nincs is. Ha van, nem mindig olyan, amilyennek látni szeretném. A (jó) magyar termék ma már ritkaság, pedig ahogy a francia gasztronómia aligha lenne elképzelhető „francia termék”, a spanyol gasztronómia „spanyol termék” nélkül, úgy a magyar gasztronómia sem képzelhető el „magyar termék” nélkül. Ez az, ami felett alapanyagnak nevezve évek óta kesergünk, miközben az 1989 előtti évtizedek hazai sikerágazata kétségtelenül a mezőgazdaság volt. A nyolcvanas évek elejének termelési rendszerei kellően exportképesek voltak, ahogy naposcsibék is naponta indultak az
az arab országokba és a „testvéri” Szovjetunió tagköztársaságaiba Ferihegyről. A mezőgazdaság körüli értelmiség, a mezőgazdasági oktatás világszínvonalat képviselt. Az állami gazdaságok, integrációs rendszerek, mezőgazdasági termelő szövetkezetek végül korszerűséget és hatékonyságot hoztak a hazai nagyüzemi mezőgazdasági termelésbe. Az élelmiszeripar erre épülhetett, ahogy a háztáji gazdálkodás is. A magyar mezőgazdaság akkortájt sokakat töltött el büszkeséggel. 1989 óta aztán ezen a területen történt egy és más, amiről a következő film is szól.
- Az üdvözítő megoldást nem ismerem, talán nincs is, ám a tisztességes termelőtől származó, tisztességes hazai termékek előnyben részesítését felettébb jónak és követendőnek tartom.
Támogatom, de nekem amúgy is a kertből lesz a sárgarépa és a petrezselyem és a többi hozzávaló sem utazik majd ezer kilométereket, az már biztos. 🙂
Nagyon szép reklámfilm,jó propaganda és a marketing sem utolsó,a célokkal is egyet lehet érteni de van egy kis bökkenő: a csökkenő vásárlóerő miből fogja megfizetni az egyenlőre drágább,nem igazán versenyképes/árban/hazai terméket? Az állam miért nem támogatja pozitív diszkriminációval a minőségi hazai terméket ?; ha már elprivatizálta a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar javát?…..
Jól írja Sándor: „a tisztességes termelőtől származó, tisztességes hazai termékek”, mert ezen a területen sem ártana némi rendrakás!
Végre egy normális hely, ahonnan hiányoznak a droidok! 🙂
Tudom, hogy egy ilyen lapra politikát behozni bűn, de 20 éve a mindenkori kormányok bűne nagyobb: mindenféle többszáz (ezer?) km-t utaztatott és kényszerérett zöldséget gyümölcsöt lehet vásárolni a piacokon, ahol mindent magyar termékként árusítanak. (csak otthon derül ki, hogy ismét átvertek minket – vásárlókat) Sajnos természetes, hogy az őatermelőnek álcázott viszontelaadók az olcsó vacakot vásárolják, semmint az ízletes magyar árut. A Tecsó legalább a termék fölé írja,hogy honnan származik!!!
Hát igen, a politika….de hát végül is a politikának köszönhetjük, hogy ez megtörtént magyarországgal!! Mivel ez volt és lehetne a húzóágazat, nem lett volna szabad szétverni a termelő szövetkezeteket. Mert ha ma szövetkeznek is, tőke híján nem a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők „ügyeskednek”. Kevés a jó példa.
De más: ma már a kiskertek sem úgy funkcionálnak mint anno. Azt tapasztalom, hogy inkább állnak segélyért sorba az önkormányzatnál, minthogy a házuk mögötti kis földet megműveljék. Pedig akár 5-600 négyzetméteren is meg lehet termelni egy 4 tagú család ellátására a friss zöldséget, sőt még a télire valót is. Lefagyasztva, befőzve. Én legalább is megtudtam. És az biztos, hogy magyar volt és bio. Sajnos a betegségem miatt már nem tudok dolgozni, de kinek kell itt a jó tanács?! Nekem már kevés kell, a szupermarketben csak magyar árut vásárolok – amiből csak lehet-, a piacon pedig a magányos öreg néniktől!!