HÚSVÉTKOR a Balatonnál jártunk. Petrányi István csopaki pincészetének meglátogatása után Balatonfüredre, a sétányra mentünk. Sétáltunk egyet, ahogy az illik, s ahogy néhány ezren hasonlóképpen cselekedték. Egyfajta rituálé ez, amely leginkább a sétányra korlátozódik, ahogy azt már korábban is tapasztalhattuk. A sétány, a Balaton-part él, a néhány utcányival feljebb lévő éttermek, egyet-kettőt leszámítva üresen konganak. Balatonfüred akár egysétányos városnak is tűnhet az olyan ritka látogatónak, mint amilyen én is vagyok.
A séta végeztével a sétány végén lévő egyik (legkecsegtetőbbnek tűnő) halashoz tértünk be. Hal persze mi más is lett volna, mint a hekk, amit egyébként bátran lehet kedvelni, nincs abban semmi szégyenkezni való. A felhánytorgatni való nem is annyira a derék atlanti hekk meglétében (bár ekörül is akadna miről beszélni), hanem sokkalta inkább a balatoni halak hiányában testesül meg.
A hekk sütését 2-3 perccel korábban már abba kellett volna hagyni, hogy megfelelő legyen. Fogyasztható volt, bár szárazabb (és sósabb), mint amit kedvelek. (Két szelet kenyér, két hekk törzs, két darab közepes méretű kovászos uborka, egy víz, egy átlag magyar sör: 4.400 Ft.)
A balatoni halak hiányára visszatérve meglepő, hogy mennyire ritka a tavi hal a part halsütödéiben. Lehet, hogy elszoktunk a mélyen irdalt, paprikás lisztben megforgatott, ropogósra sült keszegtől. Az új generációk már csak hallomásból ismerhetik, olyannyira hiánycikk lett. Persze el lehet gondolkodni azon is, hogy a keszeg tényleg annyira jó volt-e, mint a nosztalgia mondatja velünk, vagy csupán más sem akadt helyette. Akad itt megválaszolatlan, újra és újra feltett kérdés szép számmal, miközben a Balaton gasztronómiája, egy-két üdítő példát leszámítva, egy helyben topog, s a regionalitásnak kevés nyomát tapasztalni. Ezer kilométerekről szállított fagyasztott tengeri halat már ehetünk a Balaton partján. Vajon mikor ehetünk helyben halászott, friss balatonit?
Csíki Sándor♣
Az említett városban laktam, egyrészt hatalmas bánatom, hogy nem lehet találni egy normális éttermet/büfét Balatonfüreden, egymás hegyén hátán vannak ugyanolyan árfekvésű (drága) ugyanolyan minőségű (rossz) vendéglátó egységek.
Másrészt a vacsorátok árát rendkívül soknak tartom, hiszen keszeg még talán van a tóban.
k
kornel: Szerintem is sok volt egy büfé táplálkozásért.
Pedig hal kell, hogy legyen a tóban…
https://www.fn.hu/zold/20110426/csukakat_engedtek_balatonba/
Egyik barátom rendszeresen fog busát, balint, pontyot…
A keszegről persze nem szól a fáma, arról nem szokott mesélni. A keszegről mindig nagyapám jut eszembe … Egy dél-alföldi településen laktunk. Gyerekkoromban többször láttam őt egyik komájával, nyáridőn nekigyűrkőzni: feltolt bő gatyával, nagy vesszőkosárral (ún. garabóval) nekiindultak a közeli tavacskának, melyet a köznyelv – elnézést a szóért – egyszerűen csak libaszarosnak hívott. A vesszőkosárban nagy fogás sohasem volt, de néhány kis pirosszárnyú keszeg mindig akadt. És valóban, ezek mindig paprikás lisztben megforgatva és megsütve végezték. Nem volt egy nagy gasztronómiai csoda, de jóízű volt, élvezettel ropogattuk a sült halat.
Nagyapám már régen nincs közöttünk, a tavacska is kiszáradt, majd ami megmaradt belőle azt feltöltötték és ma fák nőnek a helyén. De a kedves emlék magmaradt…
Talán a Balatonnál is eszünk egyszer még keszeget… 🙂
Teljes mértékben igazad van Sanyi. Füred inádók vagyunk de valóban igazi balatoni sült halat nem lehet kapni. Arra gondolok, hogy úgy mint az „átkosban” kitűnő halsütök voltak végig a part mentén. Helyettük szállodák és gagyi shop üzletek díszelegnek. Akkor miért tudott lenni a halsütüknél -keszegen kívül- rántott ponty, csuka, fogas és más egyéb balatoni finomság?
Kérlek a gulyásnap mellé szervezd meg a hazai halak napját is. Szerintem nagy siker lenne, hiszen annyi finom hal uszkál a tavainkban és folyóinkban. Egyébként is minden gasztró tudomány azt írja, hogy milyen egészséges a hal.
Persze ne feledkezzünk meg a finom fehér borokról se a halfogyasztás mellett.
Mert finom halhoz, finom fehér bor dukál.
Az is megér egy misét, hogy milyen silány borokat adnak ezeknél a halsütőknél a sülthal mellé. Szinte hihetetlen, hogy amikor a csopaki és a füredi borászok komoly elismerést kapnak a hazai és nemzetközi versenyeken, akkor a tópart mellett műanyag kannából öntik az ismeretlen eredetű lőrét a vendégek részére.
Az országosan ismert Balaton felvidéki borászok panaszkodnak is, hogy a régiót járatják le ezzel a pancsos borokkal.
Ez ami kivánkozott belőlem az írásod alapján.
Éljenek a hal és a kulturált bor fogyasztók!
Feri Bácsi
Feri Bácsi: Nagyon jó gondolat a HAZAI HALAK NAPJA ! Reméljük másoknak is tetszeni fog és lesz belőle valami! 🙂
https://balaton.blog.hu/2011/05/10/hekk_helyett_halpiac_a_balatonon