ÍZFOKOZÓK. Egy olyan téma, mely erőteljesen megosztja az embereket. Erős érzelmeket kavar. Bár az ízfokozókkal kapcsolatos minden írásomban, igyekszem tárgyilagos maradni, s csupán tényekről beszélni, tapasztalnom kellett már, hogy miként is értődik félre és magyarázódik másként a mondandóm tényként kezelhető része is. Abban a hitben adom közre ezt a riportot hogy a kép ezzel is árnyaltabbá válik. A riportot Varga Nikolett készítette. Ötöst kapott rá, ami azért némiképpen megnyugtatott.
- Kérdés: Mik is azok az ízfokozók valójában?
Válasz: Az ízfokozók, mint nevük is utal rá, olyan anyagok, amelyek már kis mennyiségben is képesek más ízeket kiemelni. Számos anyag alkalmas erre, s nem is szükséges nagyon bonyolult, a hétköznapoktól távol eső, „mesterséges” molekulákra gondolnunk, mert a konyhasó (NaCl), a vanília, a fahéj éppúgy ízfokozó lehet, mint a bonyolultabb hangzású dinátrium-5’-inozin-monofoszfát (IMP), vagy a dinátrium-5’-guanozin-monofoszfát (GMP). A legismertebb, s leghírhedtebb a nátrium-glutamát, angol rövidítéssel MSG.
A nátrium-glutamát az ötödik alap íz, az „umami” (mennyei íz) érzetét is kiváltó molekula. A nátrium-glutamát képes más ízek intenzitását növelni. Ezért szeretjük, kedveljük azokat az élelmiszereket, ételeket, amelyekben nagy mennyiségben van. Természetes módon ilyenek például a különféle ázsiai szószok (szójaszósz, halszósz, osztrigaszósz, stb.), de ilyen az érett paradicsomból készített paradicsom szósz is, különösen, ha parmezán sajttal esszük.
A só fokozza az MSG hatását, így az olyan ételek, amelyeknek természetesen magas az MSG szintjük (érett paradicsom), sokkal jobban ízlenek, ha egy csipetnyi sót adunk hozzá. A só más ízek hatását is erősítheti. A só és sav(anyú) például alacsony és közepes koncentrációban erősítik egymást. A só alacsony koncentrációban fokozza az édességérzetet is, ahogy a vanília és a fahéj is, ám mégsem gondolunk rájuk úgy, mint ízfokozókra, pedig azok.
- Kérdés: Károsak-e az ízfokozók?
Válasz: Az ízfokozók káros hatásával kapcsolatban sok tévhit, s még több félelem él. A kérdésre az idők során annyi érzelmi elem rakódott, amely már a józan mérlegelést és tisztánlátást is gátolja. A kérdést hallva, talán érdemes azt a kézenfekvő kérdést is feltennünk, amit a Guardian feltett: Ha az MSG annyira rossz, miért nincs Ázsiában mindenkinek fejfájása?
Az előzőek alapján látható, hogy az ízfokozók között számos olyan vegyület is akad, amelyekről ebben az összefüggésben szinte szó sem esik. A legtöbb hír a már említett nátrium-glutamátról terjedt el. Ezek legismertebbike az úgynevezett „kínai étterem szindróma” (CRS), amely a kínai éttermekbe látogató és az étkezés után fejfájásról, rosszullétről panaszkodó vendégekről szól (Dr. Robert Ho Man Kwok, New England Journal of Medicine, 278:796, 1968). Dr. Kwok közleménye alapján hamar elterjedtté vált, hogy a fejfájást, rosszullétet a kristályos nátrium-glutamát (MSG) okozza, amelyet az ázsiai konyhában rendszeresen, s nagy mennyiségben használnak.
- Érdemes megjegyezni, hogy Dr. Kwok beszámolója nem alkalmas az MSG és a fejfájás közötti kapcsolat bizonyítására, ám ez csak a kutatókat zavarta. Dr. Robert Ho Man Kwok egyébként kantoni származású kínai volt, s csupán az USA-ban, és ott is az észak-kínai konyha ételeitől lett rosszul. Levelében, ami a New England Journal of Medicine 1968. április 4-ei számában jelent meg, azt írja, hogy nem tudja, mi okozhatta a tüneteit. Az is lehet, hogy a glutamát, esetleg a túl sok só, vagy a főzőbor, de majd megfigyeli, hogy melyik is lehetett.
A „kínai étterem szindrómát” (CRS) a mai állás szerint négy évtized kutatásai és 102 esztendőnyi használat sem igazolta, így a kutatók válasza arra a kérdésre, hogy az MSG élelmiszer adalékként biztonságosnak tekinthető-e, az, hogy, igen, az MSG biztonságos.
Mindez már csak azért sem kell, hogy meglepjen bennünket, mivel már a csecsemő számára különösen ízletes, édes anyatej nátrium-glutamát koncentrációja is magasnak tekinthető. Egy csecsemő az anyatejjel naponta mintegy 150-200 mg szabad glutamátot fogyaszt el jóízűen, ahogy ugyanennyit fogyasztott el már akkor is, amikor az emberiségnek még fogalma sem volt arról, hogy nátrium-glutamát egyáltalán létezik.
- Kérdés: Ha káros, akkor mennyire, s milyen mennyiségben?
Válasz: A legkülönbözőbb egyetemek, intézetek vizsgálatai szerint nem káros, a mononátrium-L-glutamát a lakosságra veszélytelen. (Lásd például: European Journal of Clinical Nutrition (2007) 61, 304–313.) A molekulát a szervezet maradéktalanul hasznosítani képes. Az összes forrásból származó L-glutamát (GLU) főként az enterocyták (bélsejtek) energiaforrásaként használódik fel, de a lymphocyták (fehérvérsejtek) energiaforrása is, emellett az izomszövet legnagyobb mennyiségben előforduló aminosava.
A nátrium-glutamát a vizsgálatok szerint 16.000 mg/testsúlykilogramm felvételig biztonságosnak tekinthető. Egy 80 kilogrammos ember esetén ez 1.280.000 mg, azaz 1,28 kilogramm tiszta L-glutamátot jelent, vagyis annyit, amennyit élelmiszerrel (s tiszta formában) soha nem leszünk képesek felvenni. (Megjegyzés: Egyéni érzékenység természetesen előfordulhat, s elő is fordul, ahogy – sajnos – szinte mindenre.)
- Kérdés: Van e valami előírás az alkalmazásukra a boltokban árult élelmiszerekre vonatkozóan?
Válasz: Az élelmiszerekre vonatkozóan a szabványok, s valamennyi ország Élelmiszerkönyve rendelkezik. A Magyar Élelmiszerkönyv például maximálisan 10.000 mg/kg (10 g/kg) nátrium-glutamát szintet javasol az élelmiszerben, aminél egyébként kisebb mennyiségek fordulnak elő. A dinátrium-5′-ribonukleotidokra (IMP, GMP) nincs meghatározott érték. Itt „Jó gyártási Gyakorlat”-ról (GMP) beszélnek.
A Jó Gyártási Gyakorlat (GMP) alatt azt kell érteni, hogy nincs számszerűen rögzített felhasználási szint, az adalékanyagokat azonban csak olyan mennyiségben szabad felhasználni, amely a kívánt cél elérése szempontjából feltétlenül szükséges és nem vezeti félre a fogyasztót.
- Kérdés: Hol fordul elő a természetben nátrium-glutamát?
Válasz: Az emberi szervezetben ez az aminosav (L-glutaminsav) a fehérjék egyik építőköveként mindenütt jelen van, de a vizsgálódásunk szempontjából fontos szabad formában is teljesen természetes módon és jelentősnek számító mértékben van jelen. A többi élőlény, amit táplálékként elfogyasztunk, ugyanígy tartalmazza a glutamátot, amely az érlelési, főzés eljárások során még nagyobb mennyiségben tartalmazhat szabad glutamátot, amitől jobban is ízlik.
A tengeri algák, mint a konbu, szintán nagy mennyiségben tartalmazzák. A japánok éppen emiatt kedvelik ezeket a tengeri növényeket, amit szárított formában országszerte árusítanak. A konbu többek között a dashi nevű japán leves alapanyaga, amit szószokhoz, és más ételekhez is alapul használnak és változatosan készítenek. (A képen a japánban legjobbnak tartott Rishiri szigeti konbut gyűtjtik be.)
- Kérdés: Tesznek-e a japánok nátrium-glutamátot a dashiba?
Nem, mert a konbu bőséggel tartalmazza, és éppen ez határozza meg a leves kedvelt ízét. A tejtermékek, a fermentált élelmiszerek, a sör, bor, a lassan főzött ételek, mint a mi pörköltünk, számos növény, az élesztő kivonatok (Marmite) az átlagot meghaladó mennyiségben tartalmazza, anélkül, hogy hozzáadnánk bármennyit is. A glutamát közel négymilliárd évvel korábban jelent meg a Földön, mint az ember, s vele a civilizáció, vagy a sör, bor, amiben – a többi fermentált élelmiszerhez hasonlóan – ugyancsak bőven akad szabad L-glutamát. Többek között ezért is szeretjük, ahogy az érlelt hús is ettől jobb, vagy az érett paradicsom, a sajtok, a hosszú ideig főzött, pörkölt ételek is, és sort még hosszan folytathatnánk, akár egész álló nap.
- A kérdéseket összeállította: Varga Nikolett
- Válaszolt: Csíki Sándor
Utószó
Használok-e ízfokozókat? Használok. Használok sót, ami ízfokozó, a húsleveshez csipetnyi cukrot is teszek, ami szintén kiemeli az ízeket. Használom a gazdag nátrium-glutamát (MSG) tartalmú parmezán sajtot, s más hasonló sajtokat is. Kedvelem a szarvasgombát, amelyben ugyancsak sok az L-glutamát, s a paradicsommártást is, ahogy a szójaszószt is. Ilyen értelemben használok, ahogy mindenki. Azok is, akik úgy vélik, hogy nem.
A képen Jean-Georges Vongerichten „umami bomba” elnevezésű étele. Fehér szarvasgomba és parmezánsajt. Tömény élvezet, a szarvasgombába és a parmezánba zárva pedig tömény umami, vagyis nátrium-glutamát (MSG).
Végre egy világos írás! Nem riogat, hanem elmagyaráz. Érthetően. És aki még ezután is ódzkodik tőle, hát ne használja. Hiszen nem kötelező….
A génmanipulálásról meg annyit, hogy talán meg kellene nézni az erről szóló „Mindentudás Egyetemét” (ha már többre nem futja, és nem óhajt komolyabban utána olvasni a neten), és nem összevissza hülyeségeket leírni…..A „manipulálás” elsősorban a védelemről szól(a gombák és a rovarok elleni védelemről), és nem a hozam növeléséről. És az előadó professzor nem osztja -kedves nym-, az Ön véleményét!
Sajnos, még így sem vehetem fel a versenyt a tévedésektől és nyilvánvaló hülyeségektől hemzsegő, összebarkácsolt, vírusként terjedő „ismeretterjesztő” írásokkal, amikben több érzelmet találunk, mint megalapozott tudást. Ez van. Örülök, hogy elolvasta és a véleményét is megosztotta. 🙂
Természetes ízfokozás véleményem szerint mindaz, ami a természetben megtalálható alapanyagokkal történik, mint például sanyi által leírtak, vagy a csillagánizs, ami felerősíti a hagyma és a hús összhangját. Természetes ízfokozás a kiemelten gondos ételkészítési technológiák is, úgy, mint a Sous-Vide.
Bocsánat a gondatlanul leírt kis „S” betűért a 2. sorban !
🙂
Kedves Csíki Sándor és többi MSG rajongók!
Valamint kedves tájékozódni kívánó emberek!
Mindenkit óvaintenék a Nátrium Glutamát E621 ízfokozótól. Önök a tűzzel játszanak! Ami általában nem baj, de leéghet tőle a lakás. Magyarországon több száz, angol nyelven pedig több tízezer cikk kiált veszélyt ezzel az adalékanyaggal kapcsolatban. Nem gondolják, hogy nem véletlenül? Dr. Blaylocknak – olvastam a könyvét angolul – igaza van.
Szeretném feloldani a két tábor (ellenzők és támogatók) közötti ellentmondást, azzal hogy elmesélem a történetemet. Ez még akkor kezdődött mielőtt az ízfokozót megismertem volna.
Mindig is sportoltam, átlagos testalkatú, egészséges szervezetű vagyok, a 30-as éveimben. Tavalyra – másfél év alatt -váratlanul 10 kg-ot híztam, ami már meglátszott. Bizonyos, addig sosem tapasztalt tüneteim lettek. Az étkezések után sósra édeset kezdtem fogyasztani, vagy éppen édesre sósat, vagy ezekre gyümölcsöt, egyre rövidebb időközönként. A nassolás után, pedig megint enni kezdtem, ismét egy szendvicset, vagy virslit, stb. Egyre kisebb időközönként és egyre több féle dolgot ettem. A hűtőt nyitogattam, s arra jártamban bekaptam egy-egy virslit, túrórudit, felvágott szeletet, stb. Amikor ez a dolog odáig fajult, hogy nem bírtam 20 percnél tovább nézni a tévét, úgy hogy ne kaptam volna be valamit, akkor megállapítottam, hogy valami okozza ezt az állapotot, én sosem voltam ilyen, és nyomozásba fogtam.
Egy kínai leves kapcsán egy ismerősöm említette az „ízfokozó” szót, hogy a miatt kétszer annyit ehet egy ember valamiből. Ez jutott az eszembe. Rákerestem az ízfokozó szóra, és lám-lám kiderültek a dolgok! Teljesen véletlenül.
Kiderült, hogy a rendszeresen vásárolt és fogyasztott Lidl-es virsli magas Nátrium-Glutamát tartalma okozza a tüneteket. Hozzá kell tennem, hogy 2 évvel azelőtt „szoktunk” rá erre termékre, és elég sokat fogyasztottam belőle. Először minden második nap, azután majdnem minden nap, – reggel, vagy tojással, vagy sütve, vagy főzelékben, stb. Kéthetente jártam a Lidl-be és talán 1-1 hét maradt csak ki egy-egy havonta, amikor nem fogyasztottam ezt a terméket.
Miután abbahagytam a fogyasztását, az evési rohamok megszűntek, és 1 hónap alatt 6 kilót fogytam, pedig nem ettem kevesebbet és nem edzettem többet.
Higgyétek el nekem, a Nátrium Glutamát ízfokozó nagyon alattomos és veszélyes szer, de csak nagyon kevesen esnek bele a csapdájába. Hatását hosszú távon fejti ki, és akkor okoz bajokat, ha valaki a kérdéses termékekből úgymond „belakmározik”. Egy ismerősöm az ízfokozós chips-szel járt így, hogy már 2 zacskó is kevés volt neki esténként. Van belőle a mogyoróban, van a párizsiban, és legveszélyesebb, hogy van az ételízesítőkben, így az összes ételedet megmérgezed vele.
Azért nem értik a legtöbben, hogy az adalékanyag valóban „veszélyes lehet”, mert hatásmechanizmusa megegyezik az alkoholéval, a koffeinéval, nikotinéval, taurinéval, stb. Ezek mind élvezeti cikkekben vannak. A fiatalok többsége mikor mondaná, hogy egy pohár sör, vagy bor nem kellemes? Káros az, ha valaki minden hétvégén iszik valamit? A válaszom nem. A baj ott kezdődik, ha valaki az ilyen dolgokra úgymond „rákattan.” Továbbá, az amerikai szakirodalommal egyetértve 30-40 év rendszeres fogyasztás után valóban katalizálhat vagy kiválthat egyes betegségeket.
Pl. a piálásnál van egy fordulópont, amikor az alkohol fogyasztás már nem kellemes, illetve a fogysztónak nem javulnak a képességei, illetve már csekély mennyiség után is depressziós/agresszív/enervált, stb. lehet.
A saját tapasztalataim szerint 12-18 hónap napi szintű (hangsúlyozom, hogy rendszeres, s közepes vagy nagy mennyiségű) ízfokozós termék fogyasztása után alakulhatnak ki negatív tünetek (a pozitív hogy finom az étel). Mióta tudom ezt (néhány termékről nem sikerült lemondanom) figyelem magam, amikor ízfokozós terméket eszem.
Mindenkinek ajánlom a figyelmébe a következőket: Mindenki legyen óvatos!
Csakúgy, mint egy energiaital az idegrendszert, az ízfokozó (Nátrium Glutamát E621) is nagyobb élelmiszer adaggal fogyasztva az egész bél- és emésztőrendszert, valamint a belső elválasztású mirigyeket, az agyat, mondhatjuk az egész idegrendszert túlingerli, és 6-8 órán keresztül túlműködésben tartja. Ilyenkor az ember éhesebb, jobb az étvágya, gyakrabban enne, nassolna, valamit csak úgy bekapna. Nagyobb mennyiségű esti bevitelkor a hatás másnap is érezhető. Ilyenkor az ember egy nagyobb reggelivel indít, vagy többféle dolgot eszik.
Ha egy stimuláló anyagtól valakinek úgymond allergiás reakciói lesznek, és kivonja az étrendjéből, kialakul egyfajta sokkreakció ha ezt követően mégis fogyaszt belőle.
Pl 15-20 dkg párizsi, illetve 4-5 szál virsli, vagy 1-2 csomag ízfokozós rágcsa elfogyasztása után hasonló tünetei lesznek az embernek, mintha meginna egy üveg sört, vagy egy liter kólát. Meg lehet érezni, annak aki érzékeny, vagy nagyon odafigyel magára. A vérnyomás egyértelműen felmegy, a közérzet nyugtalanabb, eltöltöttebb, akár feszültebb lesz. Homlok és szemtájékon érezhető hőérzet és nyomás. Persze csak akkor, ha valakinek van ízfokozós előélete és tudatosítja a testműködését. A szemnek egyfajta dülledtsége, belső nyomása is érzehető. Előfordult nálam szempirosság is, de hallottam olyanról, hogy idősebb ember teljesen mellőzte az ízfokozó fogyasztását, és azonnal érezhetően romlott a látása. Ebből én csak annyit éreztem, hogy néhány napon jobban kellett fókuszálnom. (Ha valaki leszokik pl a kávéról, utána vannak olyan napjai hogy nem fog úgy az agya, stb. – ez is hasonló tünet.) Tehát a látóidegre, amit Blaylock is ír, hatással van. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Kínai étterem szindróma ennek a sokkszerű állapotnak egy súlyosabb erőteljesebb megnyilvánulása.
Aki rendszeresen kávézik, dohányzik, iszik, energiaitalozik a szervezetére gyakorolt ilyetén ingadozást képtelen megfigyelni, mivel megszokta azt, és természetesnek tekinti/érzi, így nem is tudatosodik benne. Azonban a szervezete e közben dolgozik, és ide-oda mozog, mintha egy drótot hajligatnál. Egyszer csak mondjuk 40-50 éves kor felett jön az agyvérzés, vagy az infarktus, vagy a daganat. Persze minden ilyen fogyasztónak kellemes volt az íz, amig nem jött a baj. És valóban valaki elél 90 évig ezekkel, de mégis óvjuk tőle gyerekeinket és a társadalmat. Mindenki tudja hogy ezek káros dolgok.
Kérem, hogy mindenki higgye el nekem, az ízfokozó ugyanígy működik. Stimuláló anyag, amely rendszeres használatnál, évek alatt okozhat betegséget. (Excitotoxin – azaz izgatóméreg (Blaylock)) Aki rászokott egy-egy ízre, annak relációjában egyértelműen tudatmódosító anyagnak minősül, csakúgy, mint a többi élvezeti cikk. Ízfokozó – nevében is benne van. E szerint, ha minden kutya ugat, és a puli ugat, akkor a puli kutya. Nemde?
Mindenki tegyen egy próbát: Az összes húskészítményt, ételízesítőt, nassot, gyorséttermi kaját (Azoknál a szószba, illetve a krumpli sójába rejtik bele. Érdemes megkóstolni a Mekiben külön a zsömlét, a húst – semmilyen íze nem lesz) ezeket hagyja el. Egy idő után – attól függ mennyit fogyasztott korábban – erősebb, gyengébb késztetést fog érezni, hogy ilyet egyen. (Felvágottnak pl, egyen gépsonkát, illetve jó minőségű szalámit, egy idő után hiányozni fog az ízfokozós fajta) Persze figyelni kell arra, hogy semmilyen módon nem jusson be a szervezetébe az anyag, még véletlenül se. Ilyenkor fogyni is lehet. De nagyon oda kell figyelni, mert pl. erdélyi szalonnába, húsvéti sonkába is belecsempészik, s van amire rá sem írják. Ha hús, olcsó és finom, akkor biztosan van benne… Zacskós ételek, szójából készült pulykamell, fagyasztott cordon bleu,,, tele van vele.
Továbbá, érdemes azt is megfontolni, hogy ezeknek az élelmiszereknek amelyekben ízfokozó van, az ízük az ízfokozó nélkül csapnivalóan rossz, vagy rossz lenne. Azaz nagyon gyenge, moslék minőségűek. De megesszük, mert finom! Valaki említette a frankfurti virslit. Megfőzés után az ízfokozós fajta egy kocsonya szerű, ócska valami lesz. A gyorséttermi kaja pedig ízfokozó nélkül olyan, mint az ízetlen faforgács. (a zsömle és a hús magában)
Tehát összefoglalva a Nátrium-Glutamát E621 ízfokozó egyes esetekben igenis veszélyes és káros lehet. Ehhez hosszútávon, többféle élelmiszerben, és nagy mennyiségben kell fogyasztani.
A probléma az, hogy ez statisztikai alapon hazánkban akár több ezer embert érinthet. Nagyon sok embert szeret enni, falni, és nem tudják, hogy egy láncreakciót indítanak be a szervezetükben, illetve betegséges, vagy akár halálos körforgásba kerülhetnek.
Míg pl. a dohányzásnál, vagy az alkohol fogyasztásnál tudják, hogy nem szabad túlzásba vinni, továbbá vállalják is a felelősséget a fogyasztásért, addig az ízfokozó stimuláló anyagnál sajnos erről nem is tudnak, és fel sem fogják a túlzott bevitelt. Én személy szerint nagyon mérges voltam, amikor kiderült, hogy ez okozta a hízásomat, és az evési rohamaimat, illetve a nassonlási hajlandóságomat. Mivel az ízfokozót semleges, általános élelmiszerekhez keverik, így az egyszerű embernek nem lesz tudatában, hogy oda kéne figyelnie, mert bajba kerülhet.
Mégis, mit gondolnak az egyes hozzászólók, Amerikában, illetve főként az angolszász országokban miért van ennyi láthatóan elhízott/felhízlalt ember? Ott többet esznek, vagy hajlamosabbak? Azért mert ott ez az alattomos szer már régebb óta tevékenykedik.
Valóban 1-2-3, de akár még sokszori fogyasztásra sem káros, sőt jó ízt ad (a gyene minőségű ételnek…) kellemes fogyasztani, de a rabjává lehet válni, és ki lehet szolgáltatódni annak a függőségnek, amit okozhat. Ebben áll a károssága. Egyes esetekben, ugyanúgy ahogyan ritka jelenség a piás hajléktalan. Mondjuk 200 ember vásárol egy Spar-ban, abból 50 ember vesz alkoholt, akinek semmi baja (igaz 5-en már depressziósak, vagy rendszeres fogyasztók, vagy éppen megverik az asszonyt otthon, de tegyük fel, hogy nekik sincs semmi bajuk), és 1 szegény ördög meg koldul az ajtó előtt egy doboz sörre. – Ő meg kit érdekel, kedves MSG támogatók? Azonban még annak az egynek is mondják: Ne igyál!
Az ízfokozót viszont milliók tudattalanul fogyasztják, és sok száz-ezer embert betegít meg. Senki nem örülne – aki nem iszik – ha titokban alkoholt kevernénk valamelyik italába. Ezért kellene néhány amerikai államhoz hasonlóan az ízfokozós élelmiszereket nagy sárga matricával ellátni, és ráírni, hogy MSG – Vigyázat ÉHSÉGFOKOZÓ! Nem az ételed a finomabb valójában, hanem az agyad csapták be egy könnyűcske droggal, s csak annak érzed!
Így már remélem mindenkinek érthető, hogy az ízfokozó nem káros, de akár káros is lehet, és ezért mindkét tábornak igaza van. A baj az, hogy nincs tájékoztatás, és a legtöbben nem ismerik a veszélyt.
Próbáltam tárgyilagos maradni, de ha nem sikerült csak azért nem mert a tisztelt élelmiszer gyártók engem és a családomat évtizedekig, és intenzíven pedig 2 évig mérgeztek, amíg napi szinten ettük az ócska virslijüket.
Aki még ezek után is kételkedik, akkor tőlük azt kérdezem, hogy a Google-ban sok száz, és sok ezer bejegyzés okán mindenki paranoiás? De a sok száz E betű közül miért mind ezt az egyet választotta ki? Érdemes továbbá az MSG-s képekre rákeresni, az amorf kísérleti egerekre, a piros karikákra, meg az rombusz alakú néger lányokra…
Nem véletlenül zörög a haraszt. Óvatosan az ízfokozóval. Vigyázzatok! Ha lehet kerülje mindenki!
Ez meglehetősen hosszú hozzászólás lett, de van egy rossz hírem az írójának: az ízfokozókat nem tudják elkerülni, mert minden ételünkben ott vannak. Lásd fenti írás, amit – még mindig ezt állítom – érdemes tárgyilagos alapossággal elolvasni, hiszen nem arról szól, hogy bárki is rajongója lenne, vagy nem, hanem a tényekről, aminek, beismerem, manapság kisebb keletje van.
Mindemellett, mindenkinek a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás a javasolt, amibe egészen biztosan nem fér bele, hogy „2 évig […] napi szinten ettük az ócska virslijüket”, ahogy írja…
„Előállítása kémiai szintézissel is lehetséges, de többségében mikrobiálisan állítják elő, Corynebacterium, Brevibacterium, Microbacterium és Arthrobacter törzsekkel, de rekombinációval E. coli törzsek is képesek.
…
A sejt permeábilitása fontos tényezője a glutaminsavképzésnek. Ez növelhető biotinhiánnyal, olajsav-auxotrófokkal, zsírsavak vagy penicillin hozzáadásával, illetve glicerin-auxotrófokkal. A biotin hiánya növeli a sejtmembrán károsodását, a sejtmembrán foszfolipid tartalmának csökkenésével, így a sejtben intracellurálisan termelődő glutaminsav kiválasztódhat a fermentlébe. Ellenkező esetben a sejtben koncentrálódva feed-back gátlás alakul ki. Az olajsav – auxotrófok szintén a sejtmembrán foszfolipid tartalma szempontjából defektesek. A baktérium sejtfalszintézis gátló penicillin adagolásával még magas biotintartalom mellett is növekszik a termelés, így akár nagy biotin koncentrációjú melasz szénforráson is lehetővé vált 60-100 g/literes hozammal a fermentációs gyártás.”
Jó étvágyat!
Csíki Sándor
Az, hogy sok élelmiszerben van kis mennyiségű, természetes erdetű Na-glutamát, nem azt jelenti, hogy zsákszámra szórhatjuk az ételbe.
A húslevesben van sárgarépa, a sárgarépában van cukor, tehát a húslevesben van cukor. De ettől még nem borítunk bele egy zacskó kristálycukrot…
Persze, de hol talált olyat, hogy bárkit is erre biztattam volna?