A ROZMARINGOS BÁRÁNY egyike a legjobb ételeknek. Gyorsan elkészül, ízletes, elrontani sem könnyen lehet, látványos, könnyű, s még sok szépet el lehetne róla mondani. Serpenyőben sütjük, frissen szedett rozmaring ágakkal együtt, s ha elkészült, akár fűszervajat is olvaszthatunk rá, de ez el is maradhat. 5-10 percet pihentetni se felejtsük el, mielőtt a frissen készített kuszkusz mellé tálaljuk, s a pecsenyelével megöntözzük. A kuszkusz készítéséhez használjunk húslevest.

A felforrósított serpenyőbe kevés mogyoróolajat tettem, hozzáadtam a rozmaring ágakat, majd a vékonyan beolajozott hússzeleteket is, és a húsra borsot őröltem.

A hússzeletek mindkét oldalát aranybarnára sütöttem, fűszervajat olvasztottam rá, megszórtam Maldon sóval, majd a húst 10 percig meleg helyen, tányérban pihentettem

Tálba kuszkuszt tettem, forró tyúkhúslevest mertem rá, majd a tálat műanyag fóliával lezártam. Néhány perc elteltével a fóliát felnyitottam és a kuszkuszt villával megkeverve ellenőriztem, hogy elegendő levest adtam-e a kuszkuszhoz. Szükség szerint újabb adag forró levessel öntöttem fel, majd megkevertem, fóliával lezártam, s 10 percig meleg helyen állni hagytam. Ezalatt a kuszkusz magába szívta az ízletes húslevest és kellemes állagú, “gurulós”, puha lett.

  • Tipp: Ízlés szerint a puha leveszöldségekből is adhatunk a kuszkuszhoz, csak finomabb lesz tőle.

A tálaláskor egy szelet húst tettem a tálra, mellé a kuszkuszt és körbelocsoltam a pecsenyelével.

  • Ez előbbi bizony nem olcsó étel, a bárányhús különösen drága A bárány árát talán még értem is, ám a birkahús meglehetősen magas árfekvését már jóval nehezebb elfogadom, különösen, hogy a csontos, pörköltnek való, alig valamire jó húst is már igen drágán mérik. Nem teljesen értem azt sem, hogy miért ritkaság a birkahús, s persze, ha a sort folytatnám, hamarosan kiderülne, hogy az egész mai magyar mezőgazdaságot, birkástól, zöldségestől, mindenestől éppígy nem értem. Virágzó mezőgazdaságra, friss és jó alapanyagokra, mint oly’ sok minden másra, ezúttal is várnunk kell, ám ez már egy másik írás témája, bár, ha ebben a témakörben végezetül valami biztatót mégis szeretnék írni, elmondhatnám, hogy legalább rozmaringból már akad elég, s bizony ez sem csekélység.

Csíki Sándor♣