MA DÉLUTÁN hivatalosan is bemutatták az uniós elnökség honlapját. A www.eu2011.hu már csak azért is közel áll a szívemhez, mert az uniós elnökség hivatalos gasztro-bloggereként én írom a vacsorák beszámolóit és sok mást is. A uniós elnökség honlapjának tegnap feltöltött nyitólapjárra három írásom került fel, ám hamarosan jön a többi is. Ezek, persze, a Food & Wine oldalon is megjelennek.
A borrégiók archív fotóit többnyire Bakos Zoltán (stúdióbakos) adja, s lesznek majd a rendezvényekről készült, s rövid időn belül az oldalra kerülő más felvételek is. A Food & Wine ezzel egyedüli gasztro-blogként, elsőként számol be a következő félévben arról a 35 kiemelt ebédről, vacsoráról, amely méltán megérdemli a megkülönböztetett figyelmet.
Az uniós elnökség nyitó honlapjára eddig felkerült írásaim:
- Borok, s borászok – A soros elnökség
- Az új magyar gasztronómia születése
- Jönnek a következők is, majd január 7-én lesz az első díszebéd, amiről már időben tájékoztatlak benneteket.
Észrevétel „Az új magyar gasztronómia születése” cikkhez, mely szerint: „Az új magyar gasztronómia minőséget felvállaló és létrehozó első képviselői legnagyobb számban a borászok közül kerültek ki.”
Tudomásom szerint az új magyar gasztronómia meghirdetését, a Kulináris Charta (2007.07.12) aláírásától datáljuk. A 115 aláíró közül, azonban csak 22 borászt lehet találni, mely közel sem a legnagyobb szám.
Nem a borászok példáját követve jelenik meg egy szakácsnemzedék. Nem a minőségi borászat mellé társult az újjászülető magyar konyha, hanem fordítva. Azt hiszem, ennyivel tartozunk a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítóinak, és a Charta aláíróinak.
Kedves Öreg!
Az írás a változások választott dátumának önkényesen ugyan, de a rendszerváltást tartja. 1989 és 2007 között pedig 18 esztendő van. Az írás tehát, mint említettem, 1989-től kezdődően beszél változásról, tényleges, valós folyamatokról. Arról az időről is, amikor még sem bloggerek, sem MNO, sem sok minden más még nem volt. Meghirdetésekről, személyekről ezért sem beszél, de nem is kell hogy beszéljen, s az „új magyar gasztronómia” kifejezést is leíró jelleggel használja, ami azt is jelenti, hogy nem áll szándékában a fogalmat semmiféle indokkal kisajátítani.
A szövegben egyébként olyan szavak is előfordulnak, mint az „is”, ami jelzi, a szerző (azaz én) tisztában van a folyamatok összetettségével. Az MGE alapítói minden tiszteletet megérdemelnek (nagyon sokukat személyesen ismerem), azonban ez az írás nagyon másról szól, mint amit az első pár mondat után gondolt, s amit – ismerve egymást – őszintén sajnálok.
Én magam emlékszem hány alkalommal került szóba a kilencvenes években(!), én is írtam még néhány évvel ezelőtt is, hogy a borászok mennyivel előbbre járnak a minőség megteremtésében, mint a szakácsok. Aztán a változások időben eltolódva, fáziskéséssel ugyan, de szerencsére megjelentek a szakácsoknál is, aminek én különösen örülök, miközben sokakkal másokkal együtt azt is látom, hogy akad még teendő.
Üdvözlettel:
Csíki Sándor
Gratulálok!
Az, Öreg@ Szerintem amit Csíki úr írt az teljesen érthető.
Én is gratulálok! Szerintem Ön jó választás volt és nem értek egyet Öreggel, felesleges volt kevernie a dolgokat. Kiegyensúlyozott, intelligens írás és tényleg másról szól, de ezt észre kellett volna neki is venni. Az Öreg beigli receptje viszont jó. Inkább olyan kommentet olvasok tőle, mint ilyeneket. 🙂
Én is gratulálok. legalább olyan csinálja, aki ért is hozzá. 🙂
Nagyszerű, várom a beszámolókat.
Az,Öreg: Mellélőttél.
Szívből gratulálok a kézzel fogható sikereidhez!
Napról-napra, hétről-hétre figyelemmel kisérem érdekes írásaid és a tapasztaltakat igyekszem beleépíteni a magam szerény főzési- és konyhatudományába!
Köszönöm,
Szemi
Szemi: Jelzem, a héten némi tengeri élőlények elkészítésére kerül sor, csupán a fő stílusirányt illetően még nem sikerült magammal megegyeznem. A polip, s kagyló már biztos befutók az alapanyagok listáján (karácsonykor ennyi fényűzést megengedek magamnak). Talán kagylóleves lesz, bár annyiféle-fajta van, hogy még nem döntöttem el, hogy a világ mely tájának stíljében készüljön. A polipnál a galíciai stílus lehet a legnyerőbb, de majd kiderül. 🙂