MÁRTON NAPJA hétvégéjén ellátogattunk a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba. Leginkább azért mentünk, mert Zoli barátomnak Dúzsi Tamással akadt beszélgetnivalója. Az út a múzeum felé erősen emlékeztetett az etyeki kezes-lábos fesztiválra. Autó, autó hátán, lépésben. A különbség talán annyi volt, hogy a parkolók megtelte után a rendőrök az út szélére terelték az autókat, s valóban barátságos, segítőkész csapatként szolgáltak, amit jólesett végre látni. A Múzeum bejárata környékén is igen sok volt az ember, ami jelzi, van igény az ilyen rendezvényekre, különösen ha az időjárás is kedvező. A pénztárhoz érkezve kifizettük az 1.600 Ft-os belépőjegyet, amiről először

azt gondoltam, hogy kizárólag erre a rendezvényre szóló emelt ár, aztán láttam, hogy bizony hétköznap is ugyanennyi, ami után már nem bonyolódtam bele, hogy most az sok, ez kevés, vagy mindkettő sok, esetleg mindkettő méltányos, és így tovább. (Mindenesetre akadt egy múzeumi alkalmazott, aki elkalandozó, s helytelen irányba induló gondolataimat azzal igyekezett helyes irányba terelni, hogy a Skanzen árszabását a plázák mozijainak jegyáraival vetette össze. Nem ellenkeztem.)

Szentendrei Skanzen – Márton nap

A képen középen álló Vesztergombi József (Remete Bor) régi olvasója a blognak, én pedig régi tisztelője vagyok a borásznak. Kadarkája különösen kiemelkedő. A Szentendrén kóstolt kadarka ízét, zamatát, illatát még másnap is érezni véltem, pedig akadt néhány jó bor, amit a kadarka után is kóstoltam, mégsem voltak képesek az élményt elnyomni.

A rendezvényen akadt lángos, sült gesztenye, libacomb, s zsíroskenyér is (méltányos áron: 200 Ft/kenyér lilahagymával). A skanzen adta a friss levegőt, a nagy, szabad tereket, a falusias környezetet, a borászok, s mások pedig az alkalomra szóló, vendéget vonzó programot. A zsíroskenyér jó volt, s Dúzsi Tamás rosé bora is. Rövid látogatásunk során három borászat pultjánál fordultam meg. Ezek: a Remete Bor, a Dúzsi Borászat és a Ferenczi Pincészet.

• A (pomázi?) rendőrök szorgosan végezték munkájukat, s nem kis részben nekik köszönhető, hogy nem alakult ki káosz a parkolásban, közlekedésben.

Csíki Sándor♣