KAKASPÖRKÖLT VOLT ISMÉT, mert Gábor négy kilós tisztított kakasának elkészítéséhez és elfogyasztásához mostanra tudtunk időpontot egyeztetni, így most érett meg idő az elkészítésre. Így hozta a sors. A kakas sorsa és a mi sorsunk, hatunké, akik az első nap nekiveselkedtünk, s másnap még négyünkké, akiknek még jutott a délceg madárból. Első nap frissen készített galuskával, másnap szépiás tésztával ettük.

A tyúk története

A kakaspörkölthöz a tyúk úgy keveredett, hogy a kakas előtt két nappal tyúkhúslevest készítettem két darab cseh gyártmányú kistestű tyúk felhasználásával. A cseh tyúkokat csekély összegért az egyik hipermarketben vásároltam, s hazavitelük után, még aznap este el is készítettem őket. Feledékenységből leveszöldséget nem vásároltam, s itthon sem volt, így a tyúkok fűszeres, hagymás, fokhagymás, paprikás lében főttek meg, amit eddig még soha nem követtem el. (A zöldség hiányát magamban azzal indokoltam, hogy így majd biztosabban meg tudom ítélni a cseh madárkák minőségét.)

A kakas története

A kakas egy ideje már Gábor hűtőszekrényében pihent, várva a nagy találkozást. Társa, egy másik madár már korábban bográcsban végezte. Gábor készítette el, s Tomoko segített neki. Hallomásból tudom, hogy jól sikerült (a főzés előtt konzíliumot tartottunk, s sorra vettük az állat elkészítésének különböző módozatait). A rám váró madár, miután dermedt fagyosságából felengedett, így nézett ki:

A kakaspörkölt főzés Tomoko (japán gasztroblogger), András és Gábor (kakastulajdonos) jelenlétében zajlott. (Szilvia és Edina később érkeztek.)

A kakaspörkölt úgy készült, ahogy egy kakaspörköltnek készülnie kell, s egészen kiváló lett, bár a kakas maga már garancia volt a sikerre. A tyúk és a kakas utolsó boldog találkozása pedig úgy jött össze, hogy a fentebb említett tyúkhúslevessel öntözgettem a kakaspörköltet, hogy az még véletlenül se éghessen le. Az imigyen tyúkhúslevessel is bolondított pörkölthöz frissen készített galuska (nokedli, Nockerl) készült kevés füstölt szalonnás zsírban, tejfölben megforgatva.

Hatan igazán jót ettünk, s szerencsénkre az időjárás is kedvező volt nem úgy, mint az első Nemzeti Gulyás Napon, augusztus 28-án, amikor világbajnokok lettünk.

A tintahal története

A tintahal valójában egy tintahal fekete festékével festett tészta volt, amit eredetileg túrós tésztához gondoltam volna felhasználni a fekete és fehér kontrasztja miatt, de végül az előző este másnapján a kakaspörkölt maradékához társult, s igazán jó volt együtt a két étel.

Csíki Sándor♣