A NÁNCSI NÉNI Vendéglője jól ismert, s már igen sokan írtak róla, főként jókat. A Náncsi az Anna svábos becézése. Ma már ritkábban hallani, de nem is oly’ régen, alig néhány évtizede, ez a becenév még sűrűn hallható volt a sváb falvakban, ahol az idősebbek már soha nem tanultak meg magyarul, s egész életükben törték a nyelvet. A Schädler família jófajta házias konyhát visz, nosztalgikus kertvendéglői környezetben, budai sváb felhangokkal. Zoli barátom javasolta az éttermet. A Rosenstein is felvetődött, ám a végén mégis maradt a Náncsi néni.
Tetszett az ötlet, mert amúgy is régen jártam arra, és sok rosszat sem hallottam, kíváncsi is voltam, már csak az elveszett Bib Gourmand okán is.
Vacsora a Náncsi Néni vendéglőben
- Igazságtalan a világ, mivel eddig a Náncsi néni Bib Gourmand címe valahogy nem kapott akkora felhajtást, amekkorát sanyarú sorsú hazai vendéglátásunk körülményei között joggal megérdemelt volna. Idén (2010) lett volna az áttörés, amikor a publikum kellően értékelni kezdte a címeket, s magasztalni a címeket kiérdemlőket, ám idénre a cím elveszett, a Michelin inspektorok már nem ítélték meg az étteremnek.
Az első fogás a leves, ahogy azt közel ezer esztendeje al-Andalúz zseniális polihisztora Ziryab is megtanította a móroknak, a főétellel és a desszerttel egyetemben. Három fogás, semmi több.
Medvehagyma krémleves pirított zsemlekockákkal
A medvehagyma (Allium ursinum) szezonja többnyire március végével kezdődik és alig három-négy hétig tart. Májusra már a legtöbb helyen véget is ér. Ezért aztán némi tanácstalansággal pillantottam a Vendéglő május 13-ától érvényes tavaszi napi ajánlatára, ám – gondoltam – csak tudnak itt valamit, amit medvehagyma krémleves ügyben szégyenszemre még nem tudok.
Medvehagyma krémleves (Náncsi néni Vendéglője)
A leves kellemesen krémes állagú volt, amit egy krémleves esetén igen fontosnak tartok. Hárman rendeltünk medvehagyma krémlevest, s hárman néztünk össze az első kanál után: a medvehagyma krémlevesnek határozott és karakterisztikus spenót íze volt. Kulturált, szép, kifogástalanul kifinomult spenót íze, amihez a pirított zsemlekockák is illettek, különösen, ha a zsemlekockák némi fokhagymás zamatot is kapnak, de nem kaptak. Ez egy spenótos krémleves volt, medvehagyma krémlevesnek semmiképpen nem mondanám, miközben jóhiszeműen feltételezem, hogy a levesbe medvehagyma is juthatott.
Egyszemélyes kacsa és libatál
Az egyszemélyes kacsa és libatál összetevői az étlap sorai szerint:
„Ropogósra sült kacsacomb, egy szeletke roston sült kacsamájjal és fűszeres libaszárnnyal. Kísérőként párolt lilakáposztát és krumplipürét adunk.”
Kacsa és libatál (Náncsi néni Vendéglője)
Az ételhez kiváló vörösboros aszalt szilva és birsalma is járult. A lila káposzta is kellemesre sikeredett, ahogy a püré készítőjének is akad fogalma arról, hogy miképpen is kell jó burgonyapürét készíteni. (A készítőjéről biztosan sejthető, hogy tudna ennél tökéletesebbet is készíteni.) A húsok, különösen a szárnytő majdnem képes volt elhitetni, hogy frissen készült, a kacsacomb már kevésbé, miközben nem volt vele különösebb baj. Laktató, szép főétel ez, korrektül elkészített összetevőkkel, harmonikus hatásokkal, kétségtelenül a magyar átlag felett.
Csokoládé soufflé
A desszert étlap szerinti teljes neve:
„A legfinomabb belga csokoládéból készült csoki szuflé (felfújt). Ínyenceknek való rafinált kis desszert, kis cserépedényben sütve, kívül puha, meleg tészta, belül folyékonycsokoládé.”
Csokoládé soufflé (Náncsi néni Vendéglője)
A soufflé bizony kihívás. Legutóbb éppen Arzak volt az, aki a felfújtat (soufflé) tartotta a leginkább embert próbáló feladatnak. Tudjuk, hogy felfújtat készíteni nem egyszerű, de azért nem is lehetetlen. A titka, ahogy azt Hervé This is megírta, a víz, amiből aztán gőz lesz. A gőz az, ami megemeli a felfújtat, hogy magas legyen, magasabb, mint az a soufflé, amit tálaltak.
Összefoglalás
- Az előbbi fogások ára összesen: 4.750 Ft, amit budapesti viszonylatban méltányosnak, jó ár/érték arányúnak tekinthetünk. Az ételekhez nem különösebben szofisztikált választással csupán a ház badacsonyi olaszrizlingjét kóstoltam, amit korrektül elkészített bornak értékeltem. A felszolgálás gyors és pontos volt, a fogadtatás barátságos.
- Alapvetően nem volt semmi különösebben kirívó, miközben mindvégig, s most is egyfajta hiányérzetem van az étteremmel kapcsolatban. A hiányérzet oka, hogy miközben tudom, hogy a Náncsi néni a kategóriájában felettébb jónak számít, egyetlen aznap este fogyasztott ételnél sem éreztem a 100 százalékra való törekvést, hanem sokkal inkább a 90 százalékkal való megelégedést, a csúcsra törés helyett pedig az energiaoptimalizálást.
Jó vacsora volt, azonban hiányérzetet hagyott bennem, ám nem azzal a vággyal, hogy a vágyott beteljesülés véget a közeljövőben újra csak a Náncsi nénit válasszam. Talán majd nyáron, s ebédidőben, mert a Vendéglőt a magam számára most arra látom a legalkalmasabbnak.
Szeretem az éttermet, mert libamáj (bár lehet, hogy az inkább kacsa mája) ételeket jól készítik, emberes adagot tálalnak. Kedvencem a libamáj.
Ugyanakkor, valahogy mindig belebotlok valami kis parasztságba.
Hol 11kor a picérek kapcsolgatni kezdték a villanyt, hogy kiparancsoljanak (és ez nem vicc emberek!), hol a pincér az asztalunk mellett szobrozik miután letette a számlát, hol értelmetlenül sok időbe telik a felszolgálás, hol a rátarti modoruk bosszant fel…
Mostmár, ha kockásabroszos, nagyikonyhás ebédre vágyunk, már nem járunk ki a Hűvösvölgybe, mert ezt a hangulatot fele ennyiért az albertfalvai Erzsi mama konyhája is hozza.
Én dolgoztam náluk!Sajnos azok az emberek akikkel ott voltam,már nincsenek ott,és ezért a minőség romlás!Egyre több negatívumot hallani róluk,remélem Zsófi észbe kap,és nem játsza a tudálékos főnököt,hanem rábízza a konyhát az igazi szakemberekre!
Szerintem nincs igazuk azoknak az embereknek, akik ilyen sok negatív kritikával minösitik az éttermet, mert nagyon jól föznek, valamint nagy adagok kerülnek ki az asztalra. Mindig jót ettünk!
A Náncsi néni vendéglője,számomra bár más okokból de a legmegfelelőbb étterem volt ahol ezidáig jártam.
Igaz van kinek ez kevés van kinek elég és van kinek sok,de egyforma ember nincs,úgy ahogy egyforma étterem sem. Részemről csak azt mondhatom el,hogy volt szerencsém a konyha működésébe is betekinteni és azt az igyekezetetet,azt az emberfeletti teljesítményt amit a személyzet végez,csak becsülni lehet. Mindinkább mert ez mellett a teljesítés mellett,egy olyan étel kerül minden szempontból a tányérra,ami önmagáért beszél. Úgy gondolom a látottakból,mikor valaki betér oda és rendel,a pincér nem csak az ételt szolgálja fel az asztalára,valójában egy láthatatlan dolgot is,a személyzet szívét,oda adását,amivel az étel készült. Ajánlom mindenkinek.
Ma voltunk Náncsi néni vendéglőjében. Már nagyon régóta terveztem, hogy elmegyünk, de sajnos nagy csalódás volt. Pedig pozitívan álltunk hozzá, nagyon tetszett a nagy kerthelység és a hely hangulata. Rendeltünk, az italokat gyorsan meg is kaptuk, viszont onnantól kezdve felénk sem nézett senki! Majd 1 ora várakozás után rákérdeztem az egyik pincernél, hogy mi a helyzet az ételünkkel, mondta utánanéz. Eltelt ujabb 8-10 perc mire megjelent az ételeinkkel.. Csak annyit mondott elnézést. Hát köszi! Tuti elfelejtették és gyorsan összedobták (bableves csülökkel, bélszin roston sültkrumplival es salataval) Ráadásul egyáltalán nem volt nagy szám, ilyet bárhol eszel, nem rossz, de semmi extra, semmi plussz… A krumpli pedig sima mirelit hasáb.. Igényes étterem szerintem ilyet nem szolgál fel..(főleg nem 3450Ft-ért!) Ár/érték arányban egyáltalán nem jó. Ezek utàn, hogy ennyit vártunk jól esett volna egy kis kárpótlás vagy figyelmesség részükről, de semmi! Ha én nem kérdezek rá, még mindig ott ülnénk.. Szivesen ettem volna desszertet, de ezek utan természetesen kihagytam. Az egyik legrosszabb éttermi élményünk.