AHOGY AZT MÁR LEÍRTAM, a Magyar Bor Akadémia Alapszabálya szerint: „az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.”

Szép dolog ez és a FOOD & WINE gazdájaként aligha mondhatnék ennél másabbat. A rend – és hagyomány kedvéérrt – kerüljön felsorolásra, hogy eddig kik is kapták meg az Év Bortermelője díjat:

• 1991 Tiffán Ede, Villányi borvidék
• 1992 † Báthori Tibor, Etyek-Budai borvidék
• 1993 Vesztergombi Ferenc, Szekszárdi borvidék
• 1994 Gere Attila, Villányi borvidék
• 1995 Thummerer Vilmos, Egri borvidék
• 1996 Polgár Zoltán, Villányi borvidék
• 1997 Bock József, Villányi borvidék
• 1998 † Gál Tibor, Egri borvidék
• 1999 Kamocsay Ákos, Ászár-Neszmélyi borvidék
• 2000 † Figula Mihály, Balatonfüred-Csopaki borvidék
• 2001 Szepsy István, Tokaji borvidék
• 2002 Malya Ernõ, Etyek-Budai borvidék
• 2003 Árvay János, Tokaji borvidék
• 2004 Takler Ferenc, Szekszárdi borvidék
• 2005 Vincze Béla, Egri borvidék
• 2006 Garamvári Vencel, Balatonboglári borvidék és Budafok
• 2007 Frittmann János, Kunsági borvidék
• 2008 Konyári János, Balatonboglári borvidék
• 2009 Dr.Lőrincz György, Egri borvidék

◊ 2009-ben az öt legjobb helyezést elért borász (ABC sorrendben):

• Gálné Dignisz Éva a Kunsági borvidékről,
• Légli Ottó Balatonboglárról,
• Dr. Lőrincz György az Egri borvidékről,
• Szöllősi Mihály Ászár-Neszmélyről, és
• Vida Péter a Szekszárdi borvidékről.

A jelöléseket megismerve ezt írtam három hónappal korábban, 2009. november 12-én:

Légli Ottó, Dr.Lőrincz György, Szöllősi Mihály és Vida Péter neve már tavaly is szerepelt a jelöltek között. Gálné Dignisz Éva meglepetésnek számít a mezőnyben, s egyelőre nem is ő látszik a legesélyesebbnek. Az esélyességi sorrend, ha fogadnom kellene, érzésem szerint az idén a következő:

• Dr. Lőrincz György az Egri borvidékről
• Vida Péter a Szekszárdi borvidékről
• Légli Ottó Balatonboglárról
• Szöllősi Mihály Ászár-Neszmélyről
• Gálné Dignisz Éva a Kunsági borvidékről

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje idén is, mint mindig, igen ünnepélyes társasági esemény volt, ahol a hazai borász szakma legismertebbjei és számos országosan is ismert személyiség vett részt. A népes, háromszáz főt is meghaladó, ám egymást többnyire már ismerő vendégsereg az idén is a Corinthia Grand Hotel Royal Báltermében és Valetta termében múlatta az időt; akárcsak az elmúlt néhány évben.

Dr Lőrincz Györgyöt (a képen) jöttünk össze ünnepelni, s persze az ebédet és a borokat elfogyasztani. A készülődés idén is nagy volt.

Belépő:

A belépő egy pohár „Örökké” 2008 fehérbor volt, az ünnepelt pincészet, a St.Andrea bora.

• (Lőrincz György kezdetben talán szokatlannak tűnően lírai, és magyar bornevei ma már elfogadottakká váltak és üdítően hatnak a latin nyelvű hazai bornevek tengerében.)

Első falatok és kortyok:

A Bálteremben a vendégek először a verseny öt jelöltjével és válogatott boraikkal ismerkedtek. A borokhoz falatkák is társultak. Akik ismerik az előző évek Gálaebédjeiről írott beszámolóimat, tudják, hogy a falatkák minden évben problémás elemei voltak az ebédnek, s jót soha nem írtam róluk. Nem adtak rá okot. Különösebben sok jót most sem lehet róluk mondani, dicséret sem illeti őket, leszámítva talán a pohárban felszolgált kellemesen füstös ízű „kocsonyát és a camembert sajttal pikánsabbá tett édes/savanykás falatkákat, éppen az ünnepelt boraihoz illesztve. A többi alig volt izgalmasabb egy műkedvelő szakácskör produkciójánál. (Ez már csak akkor lesz jobb, ha a falatkákra nagyobb figyelem fordítódik, esetleg önálló projektként kezelődik.)

Ünnepi ebéd:

„Dr.Lőrinncz György egyedi borai ihletésére megálmodott menü ígér izgalmas gasztronómiai élményt, mely egy hideg előétellel kezdődik, majd leves és két főétel érkezésével teljesedik ki.

Az ünnepi ebéd minden egyes különleges fogását más és más neves és ismert konyhafőnök, mesterszakács alkotta meg úgy, hogy azok méltó kísérői legyenek a bemutatott nemes boroknak.”

A pontozásról: a fogásoknál 100 pontos rendszerben a BOR és ÉTEL párosítás sikerességét pontoztam. Külön nézve a borokat, s külön az ételeket, ettől eltérő pontszám alakulna ki, azonban itt a bor és étel egymást erősítő harmóniájának megtalálása volt a cél, ezért aztán ez került pontozásra, s nem az, hogy egy étel önmagában mennyire sikerült jól. (Az más eredményt hozott volna.)

A leves

• Bor: St.Andrea – Boldogságos – Egerszóláti fehér, 2008
• Étel: Vagány kacsaleves hidegen, kacsamájas friss lepénnyel
• Chef: Ványi László, Thermál Hotel, Visegrád

A leves igazán szépen sikerült, s elsőre talán meglepő volt, hogy hideg kacsaleves szerepelt az menüben, de jó választásnak bizonyult. A kacsamell csíkok is elegendőek voltak levesbetétnek, különösen, hogy egy sárgarépás, mangós, kacsamájas lepény is társul a leveshez. Jól elképzelt étel, amit (s ez minden gálaebéd visszatérő motívuma) nem lehet ennyi vendégre úgy elkészíteni, ahogy az az ideák világában él. A leves hűvösségéhez a friss (= meleg) kacsamájas lepény nyújtott volna hőmérsékleti kontrasztot, de nem tette. Jónak tűnő koncepció, ahol az egyszerűbb leves a nagyon jónak szánt lepény fölé magasodott. Néhány főre ez szépen elkészíthető, bár érdemes lenne még csiszolgatni az elképzelést. Egyszerűsítéssel, a lepény elhagyásával, vagy mással helyettesítésével egy jóval esztétikusabb, letisztultabb fogás állhat elő. A lepény külső megjelenése távol állt a leves (és a gálaebéd) eleganciájától. Mindemellett az étel és bor igen szépen harmonizáltak egymással, amit a pontjaim is mutatnak.

ÉTEL ÉS BOR (Food&Wine) harmóniája: 88/100

A hideg előétel

• Bor: St.Andrea – Örökké – Egri fehér, 2007
• Étel: Szilvásváradi füstölt és marinírozott pisztráng filé, édeskömény royallal, mandulahabbal és citrusos zellersalátával
• Chef: Ruprecht László, Lovas Étterem, Szilvásvárad

Az étel elnevezéséből, a felhasznált, kiválasztott alapanyagokból kiindulva számomra úgy tűnik, hogy az étel bor párosításról, a feladat megoldásáról Ruprecht László töprengett a legtöbbet. A pisztráng (hal) és fehérbor kézenfekvő megoldások, ezeken sokat nem is kell gondolkodni, azonban a többi komponens már nagyobb tudatosságot feltételez (?). Az történt, amire kevéssé lehetett volna számítani egy ilyen gracilis Lőrinc Gyuri féle bor esetében: a füstös íz mindent elárasztóan, hömpölyögve ölelte körbe a bort és lett leghűbb társa. Amiben mindez váratlan volt, hogy a bor állta a rohamot, nem volt gyáva, ahogy hinni lehetett volna. Szép savai nagy segítségre voltak ebben. A füstölt pisztráng nem akadt legyőzőre, s  a fogás többi kifinomult elemének már csak csekély esélyt hagyott. Talán igazságtalan, hogy a munkát igénylő elemek rovására éppen a füstölt pisztráng szabta meg az étel s bor harmóniát, de mégis így esett. Ezen a helyzeten csak egy robosztusabb elem kompozícióba illesztése segíthetett volna. Ilyet a fűszerek világában lenne érdemes keresni az édes/illatostól a csípős/fájdalmasig terjedő sávban.

ÉTEL ÉS BOR (Food&Wine) harmóniája: 85/100

Az első főétel

• Bor: St.Andrea – Hangács – Egri Bikavér, 2007
• Étel: Bárány csülök búzakásával és menta olajjal
• Chef: Jahni László, Kistücsök Étterem, Balatonszemes

Remek étel, s idén az Akadémia szakított az előző évek gusztációs ebédjeivel, s ennek eredményeképpen az adagok is növekedtek. Remek étel, mondom újra! Rusztikus, jó textúrák, ismerős, szép zamatok, egyszerűség, érthető „történelmi” ízek. A kása külön dicséretet érdemel, közte a puha, illatos, édeskés fokhagymával és a kása halom alatti paprikás mártással, aminek a borhoz volt hivatása közeledni, miközben a Kárpát-medence ismerős ízeit is emlékezetünkbe idézte. Az ételválasztás már csak azért is jó volt, mert ezt az ételt ezer embernek is el lehet készíteni anélkül, hogy a magas létszám miatti minőségromlás miatt kellene aggódnunk. A Hangácsi bikavér nem tartott lépést az étellel, ezért, bár az étel gyönyörű volt, az étel bor párosítás mégsem lehetett jobb.

ÉTEL ÉS BOR (Food&Wine) harmóniája: 86/100

A második főétel

• Bor: St.Andrea – Merengő – Egri Bikavér Superior, 2006
• Étel: Rózsaszín szarvasgerinc vargányával, szedres zellerbe bújtatott ököruszály, vörösborban párolt kakas zúza, meggyes káposztával töltött gombóccal és szarvasgombás csontvelővel sült buktával
• Chef: Buday Péter

Három vidéken dolgozó László után egy Péter képviselte a fővárost. A tavalyi vacsora fogásával összevetve az ideit, sejteni kezdem, hogy Buday Péternek éppen ez a barokkos tobzódás a stílusa. Mintha Péter a konyhába beszabadulva, az összes ötletét meg akarná velünk osztani. A Kistücsök séfjének ételében (bárány) éppen az egyszerűséget dicsértem, ami ráadásul a műfaji követelményekhez is jobban idomul. Buday Péter nem tudta kordában tartani csapongóan színes fantáziáját. Egy gyönyörű vörös bort is kapott (ez a bor kellett volna a bárányhoz!), ami magával sodorta a koncepcionálisan szép, azonban végső kivitelezésében mégis némi hiányérzettel eltöltő ételt. Sok-sok ötlet, elem, amit a mártás (és a bor) kötött össze, foglalt keretbe.

ÉTEL ÉS BOR (Food@Wine) harmóniája: 87/100

Összefoglalás

Bár idén szűkkeblűbben pontoztam, mint az előző években, engem is meglepett az a kiváló „szóráskép”, az a nem vártan csekély különbség, amit ezen a vacsorán az Étel és Bor harmóniájának pontszámában a séfek produkáltak. Ványi László, Ruprecht László, Jahni László és Buday Péter igen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, amivel ezt az ebédet – sokak véleményét megerősítve – kiemelték az előző évek ebédjeinek sorából.

• Az idei esztendő Gálaebédje (s sok más) számomra azt igazolta, hogy a jó séfek már felnőttek a jó borászokhoz (Halleluja!). Amíg közel két évtizedig a borászok úttörő szerepét hangsúlyoztuk szinte már unásig, addig végre eljött az idő, amikor egy egészséges egyensúlyt megtalálva arról kezdhetünk el beszélni, hogy a hazai gasztronómiában akadnak már, akik felnőttek a vezető borászokhoz.

Desszertek, sajtok és kolbászok

Az ebéd végeztével visszatértünk a Bálterembe, ahol desszerteket (császármorzsa házi szilvaraguval, Rigó jancsi, opera szelet, Donauwelle szelet, Campari-Tiramisu, Caramell Eclair, Somló galuska, Csokoládé „Tres Leches”, Kecskeméti barackpuding, Crema catalana) és csodálatos sajtokat, no és kolbászt is  fogyaszthattunk.

Fotók a Gálaebédről

(Mint az oldal valamennyi fotója, ezekre kattintva is külön ablakban jelenik meg a kép, és nagyobb méretű lesz.)

(Még lesznek képek…)

Csíki Sándor♣

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje 2009

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje 2008

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje 2007

Az ÉV BORÁSZA 2009

AZ ÉV BORÁSZA – esélyelemzés (2009.11.12.)

VALENTIN NAPI DESSZERT

és sok más írás…