ALAPSZABÁLYA SZERINT: „az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.”

◊ Az Év bortermelõi az alapítás óta:

1991 Tiffán Ede, Villányi borvidék
1992 † Báthori Tibor, Etyek-Budai borvidék
1993 Vesztergombi Ferenc, Szekszárdi borvidék
1994 Gere Attila, Villányi borvidék
1995 Thummerer Vilmos, Egri borvidék
1996 Polgár Zoltán, Villányi borvidék
1997 Bock József, Villányi borvidék
1998 † Gál Tibor, Egri borvidék
1999 Kamocsay Ákos, Ászár-Neszmélyi borvidék
2000 † Figula Mihály, Balatonfüred-Csopaki borvidék
2001 Szepsy István, Tokaji borvidék
2002 Malya Ernõ, Etyek-Budai borvidék
2003 Árvay János, Tokaji borvidék
2004 Takler Ferenc, Szekszárdi borvidék
2005 Vincze Béla, Egri borvidék
2006 Garamvári Vencel, Balatonboglári borvidék és Budafok
2007 Frittmann János, Kunsági borvidék 
2008 Konyári János, Balatonboglári borvidék (a képen)

◊ 2008-ban az öt legjobb helyezést elért borász (ABC sorrendben):

Konyári János, Balatonboglári borvidék 

Légli Ottó, Balatonboglári borvidék

dr. Lõrincz György, Egri borvidék

Szöllõsi Mihály, Ászár – Neszmélyi borvidék

Vida Péter, Szekszárdi borvidék

 

A Magyar Bor Akadémia Gálaebédje, 2009

Belépő

Az érkezőket egy pohár fiatal, gyümölcs aromájú, 2008. Rádpusztai merlot rosé köszönti az Ikon pincészetből.

Első falatok (canapés) és kortyok

A meghívottak a Bálteremben változatos finom falatkák mellett ismerkedhetnek meg a verseny öt jelöltjével és válogatott boraikkal. Egy órácska ismerkedéssel és baráti beszélgetéssel.

A „változatos finom falatkák” jelzős szerkezet régi jó ismerős, már-már barát. Visszaköszön, de sajnos két egymást követő évben is ugyanazzal az eredménytelenséggel végződött a „változatos finom falatkák” idea megvalósítása. Jól kezdődik, gondoltam is magamban nyomban, aztán módszeresen elkezdtem fogyasztani az idén immár „canapé” névvel jelölt falatkákat, melyek a menükártya tanúsága szerint a következők kellettek, hogy legyenek:

• Canapé roquefort krémmel, barack relish-el és dióval
• Canapé bresaola sonkával, pestóval, parmezán forgáccsal és rukkolás-kapris raguval
• Canapé füstölt laposhallal, fürjtojással és tormacsillaggal
• Canapé angolos hátszínszeletekkel és apró uborkával, japán tormás tojáskrémmel
• Canapé bajor sajtkrémmel (Obazda) lilahagymával, camembert szeletekkel

(A „canapé”  hazánkban a legtöbbek számára leginkább csak egy bútordarab, de itt, ezen a helyen a kis falatkát jelöli.)

A felsoroltak közül nekem a fürjtojásos, tormakrémes falatka tetszett leginkább, miközben elmondhatom azt is, hogy ezzel igazán szépen kezdődött a Gálaebéd, mert ezek a canapés már sokkal inkább tetszettek, mint a korábbi évek hasonló funkciójú ételei. Bravó, jó kezdet! 

Ünnepi ebéd

A vendégek helyet foglalnak a terített asztaloknál a Valletta teremben. Konyári János négy bora ihletésére megálmodott menü ígér különleges gasztronómiai élményt, mely egy hideg előétellel kezdődik, leves és meleg előétel követi, és végül a főétel érkezésével teljesedik ki. Az ebéd különlegessége, hogy minden egyes fogását más-más neves és ismert konyhafőnök, mesterszakács alkotja a bemutatott borok méltó kíséreteként.

Hideg előétel

Balatoni fogas és folyami rák terrine, halkivonat mártással és benne gőzölt zöldségekkel (Somlai Tamás, Apetito Restaurant & Café)

Ez egy nagyon szépen megkomponált hideg előétel volt. Sajnos túlzottan is hideg, igazából még jeges. Kár érte, mert némi melegedés után az előétel kibontakozott, és a ízei is kinyíltak. Azok, akik a halat és más vízi élőlényeket kedvel fogyasztják, a túlhűtésen kívül nagyon sok rosszat erről az ételről nem mondhattak, de ezt mindenki megemlítette. A hőmérséklet volt az oka, hogy az étel felvezetésében elmondott római kömény sem tudott érvényesülni. Talán még annyit lehetne elmondani, hogy érdemes lenne a jövőben a halat nem fogyasztó vendégekre is gondolni.

• A bor:  Konyári Fehér Loliense 2007, Balatonlelle
• Értékelés: 82/100

Leves

Marhanyelv erőleves zöldbe göngyölt málnás gerslivel és roséban főtt céklával (Vályi László, Thermál Hotel, Visegrád)

A leves már sejtetni engedte, hogy ez a Gálaebéd tartogat még meglepetést és élményt, mert az első elismerő és az előző évekkel összevető értékelések ekkor hangzottak el. A tálalás során először a parajjal burkolt gersli a cékla és a nyelv érkezett, majd erre került a marhahúsos csontból és marhanyelvből főzött, tojásfehérjével gyönyörűen tisztított erőleves. 

A gersli igazi meglepetés volt az ételhez, ahogy a paraj is. A cékla igazán szezonális, ráadásul még divatos is, amit mindenképpen megérdemel. Ha már a Ritz és a többi nagy szálloda a 19. század végétől rászoktatott bennünket a forró levesre, akkor erről most már nehéz lesz leszokni. A tálalás ötletesen klasszikus volt, de a leves lehetett volna valamivel melegebb. A leves hőmérsékletének megtartásához a legjobb módszer, ha csészényi helyett nagyobb mennyiségben hozzák ki, például fedeles kávéskancsóban, de nem folytatom, mert még lesz, aki megbotránkozik. Mit lehet a levesről mondani? Színorgia volt ez, és ha nem Budapesten, hanem Nápolyban élnénk, akkor már lenne, aki kijelentené, hogy megszületett  Olaszország „nemzeti levese”. Céklától pirosra festődő erőleves, fehérbe hajló gersli, zöld paraj – máskor is szívesen enném ezt a szép ételt.

• A bor:  Konyári Fehér Loliense 2007, Balatonlelle
• Értékelés: 88/100

Meleg előétel

Májával sült, rózsaszín kacsamell, áfonyás bormártással és csilis sütőtök pürével (Pap Lajos, La Fiesta Party Service)

Különféle céges vacsorák kedvezőtlen, időnként elborzasztó tapasztalatai után alig tudtam elképzelni, hogy akad(nak) Magyarországon olyan cégek, amelyek 300 főre is kiváló minőségben, szépen tálalva, ízletes ételt képesek felszolgálni. Kovács László a La Fiesta Party Service tulajdonosa Pap Lajos séffel és munkatársaival mégiscsak képes erre. A paprikás puliszka piedesztál, ahogy Dr. Csizmadia András lelkes szavakkal leírta, sütőtök pürével volt töltve. A szépséges, rózsaszín kacsamell sous-vide technológiával készült a lehetséges legutolsó pillanatban ahhoz, hogy a frissesség minden attribútumával megajándékozhasson bennünket. Igen, ez a sous-vide. Erre találták ki, és értő kezekben erre képes. A máj, akárcsak a vörösboros gyümölcsös, mézes mártás kiválóan sikerült. Ez egy ragyogóan elkészített korszerű, sőt 2009. trendjeihez is igazodó étel volt. 

• A bor:  Konyári Jánoshegyi Kékfrankos 2006, Balatonlelle
• Értékelés: 90/100

Főétel

Somogyi szarvas pecsenye dödöllével, trombitagomba raguval, fényes gesztenyével és kelbimbóval (Buday Péter, Matteo étterem)

„Nagy borhoz nagy húst” – mondta Janó, az asztalnál ülők nagy derültségére,  ám Janónak bizony igaza is volt ebben a kijelentésében. Ez egy nagy hús volt mind fizikai valójában, mind az elkészítettség színvonalában. Ez az étel láthatólag alig akart mást, mint tetszeni, ízleni, táplálni, élményt szerezni. Ez sikerült is: tetszett, ízlett, táplált, élményt szerzett.

A dödölle az utolsó előtti pillanatban, de jó ritmusban még elkerülte a hasonló sorsú dödöllék legnagyobb csapdáját, azt, hogy érződjön rajta az állottság, ami nem kívánatos ízekkel lephetné meg a lelkes szarvasrajongót. A trombitagombát én ugyan jobbára csak fűszerként használom, ha használom, de Csizmadia András javaslatára Buday Péter az ételhez komponálta, így jelent meg az étel nevében is (ragu). 

• A bor:  Konyári Sessio 2006, Balatonlelle
• Értékelés: 93/100

Desszertek

A desszerteket a Ház adta és a bálteremben szolgálták fel, akárcsak a pazar sajtválasztékot. A desszertek felsorolásszerűen:

• Aranygaluska vaníliás sodóval
• Almás, túrós és mákos rétes
• Kecskeméti barack puding
• Kókuszos panna Cotta
• Mézes-fehéjas csokoládé mousse
• Sacher torta
• Kardinális szelet
• Malakow szelet

Összegzés

Aki olvasta az 2007-es és 2008-as Gálaebédek leírását, az bizonyára sejti már, hogy miféle összegzése várható a 2009-es Gálaebédnek. Igen, ez volt az elmúlt három év legszebben kivitelezett Gálaebédje. Tavaly és tavalyelőtt még azt írtam, hogy nem, nem tudunk mi itt Magyarországon 300 főre egy ebédet megszervezni, ahogy arra napnyugaton képesek. Változtatnom kell a véleményemen, mert szerencsére mégis vannak, akik erre képesek. Bár minden úgy változna, fejlődne, mint a Magyar Bor Akadémia Gálaebédjeinek elmúlt három évben tapasztalt színvonala. Évről-évre jobb, mert (gondolom magamban és látom is) a lelkesedés, a hivatásszeretet, a kihívás motiválja a szakácsokat.

Dicséret illeti a lelkes és önkéntes felszolgálókat, pohárnokokat. Összerendezettebbek, szervezettebbek voltak, mint az előző években. Lehetne még, és kell is, Mécs Károly színművészt dicsérni, ahogy Pál István Szalonna és Bandája muzsikáját, vagy a Vivat Bacchus énekegyüttes közreműködését is.  Jó hangulatot ünnepi színeket varázsoltak a Gálaebéd köré.

Ez a nap KONYÁRI János nagy napja volt, miközben a Gálaebéd összes résztvevője kitett magáért, hogy ez a nap valóban Nagy Nap legyen. Barátaimmal közös véleményen mondhatom: szép volt!

Csíki Sándor♣