SZÜLŐFÖLDEMEN az elmúlt tíz évben egyre több vendéglátóipari egység létesült különbözo kategóriákban, különböző árakkal, s szolgáltatásokkal. Úgy vélem, ez dicséretet érdemel, mert az igyekezet, hogy az erdélyi vendéglátóipar ütőképes állapotba kerüljön az alkotni vágyás nyomait
A ZÖLD FÜGE DZSEM (Yeşil incir reçeli) már szerepelt a receptek között, a szárított fügéből készíthető még nem. Kiváló dzsem, aminek mostanra már elérkezett a szezonja. A bokrokon akad ugyan még zöld, éretlen füge, azonban hamarosan már csak a szárított füge áll rendelkezésünkre. Ebből készíthető népszerű téli dzsem a szárított füge dzsem.
„BOZA ITALT a magyar források 1519-től kezdve, tehát már a hódoltság előtt említenek. Neve a században bozaser formában is felbukkan. Fogyasztását Oláh Miklós (1536) a „Kunság” vidékéhez köti, ahol a boza nevű italt „a kunok kölesből és vízből saját eljárásuk szerint ”készítik.” (Magyar Néprajzi Lexikon) Ez a leírás meglehetősen szűkszavú, pedig egy igen régi erjesztett italról van szó, amit őseink is feltehetőleg készítettek. A Pallas valamivel bővebb, de pontatlan: „A BOZA kásából készült savanykás török ital, melyet főleg a köhögés ellen isznak. Nyári éjszakákon megjelenik a török főváros utcáin az albán bozádsi (bozaáruló) és hangos szóval kinálja a
ÉRIK A FÜGE. A teraszomon éppúgy, mint szerte a világon. Nálam egyelőre még zöld, de már így is szépséges jam készíthető belőle. Hajdanában számomra a zöld dió a szovjet élelmiszeripar egyik csúcsteljesítménye volt, különösen mert igen olcsó áron lehetett kapni. A mai napig emlékszem rá, és az íze is emlékeim között szerepel. Szovjet zöld dió szirupban már nem kapható a magyar élelmiszer áruházakban, azonban a nosztalgia megmaradt.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!