Szerző: Ambrus Lajos | 2011/08/16 | Ambrus Lajos írásai
FONTOS EZ? Mert viskótól a palotáig, napos szobától a kávéházig alkothat az író. Éppen ott, ahol van és ahol dolgozni tud – rögtön az első európai poéta, Petrarca például egyszerre sehol és mindenütt, mert száműzött ember gyermekeként csecsemőként kapta az örök vándorlás kényszerét, hogy majd poétaként Odüsszeuszhoz hasonlítsa magát. Az ezerholdas Berzsenyi Dániel niklai „műhelyéről” azt írja a korabeli szemtanú, egy utazgató, vitriolos tollú bácsmegyei jegyző úgy 1810 körül, hogy meglátogatván a gazdát, Berzsenyi
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/07/10 | Ambrus Lajos írásai
Vad rezeda (Reseda lutea)
MINT MESSZI FELHŐKBŐL csordogáló harangszó. Mint titkos táj vagy ismeretlen kottakép. ’Firtos’. A gyermeki emlék őrzi ilyennek – amelyik nem tudhatja, hogy egy-egy misztikus szóban miféle jelentések torlódhatnak össze. Hogy például a Firtosban, nem mellesleg, benne lakozik egy szőröstől-bőröstől jószívű tündér is. Aki a rege szerint angyalként szokott leereszkedni lakhelyéről, a Firtosvárból – és éjszakánként észrevétlenül fölkeresni a nagybetegek házait. Majd csudatévő, gyógyító füveket helyezni ágyuk mellé. S közben, mily dicső karitász, ez a jótündér a szegény nép üres kamráit feltöltögeti aranysárga búzával és piros, gyöngyöző borral.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/06/11 | Ambrus Lajos írásai
NEHÉZ A SZÍV, a szű, mondanám, csakhogy tompíthassam a szó komolyságát, a szív segédigéinek komorságát – viszont ha jó irodalommal találkozunk, fölösleges minden posztmodern táncjáték. Nem kell ide nyelvtekerés, az anyag körmönfont körülírása: az élet – élet, a halál: halál. S hogy mitől nehéz a szív? Annak oka éppen az, amiért a jó irodalmat, a személyes életet és a személyes halált együtt látjuk/láthatjuk egy műben. Több példára utalhatnék, de legszívesebben a klasszikus Tolsztoj-darabot mondom, az Ivan Iljics halálá-t. Amelyet kétszer olvastam szívszorongva az elmúlt másfél évben: feleségem halálakor és most, amikor Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk című elbeszélését olvastam.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/05/14 | Ambrus Lajos írásai
SZERZŐI SZUVERENITÁSA, avagy balga magánügye, sőt természettől való „írói érzékenysége” a literátornak: mit, miért vesz fel kötetébe; esetleg olyan szövegeket, kakukktojás, melyek, s a mondandó így hangzik, a tradicionalista-hagyománytisztelő poétika számára idegenek. Amelyek „tematikájukban” lényegében nem simulnak szolgai odaadással a többihez – mert emezek mániákusan más kultúra, jelesül a világkultúra, a tömegkultúra vagy a populáris biznisz része volnának s nem valamiféle missziós-honi underground termékei.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/04/30 | Ambrus Lajos írásai
„MIKOR AZ 1741-ben megindult háború véget ért, s Baranyay, a franciák földjén maradt hadvezér, seregével együtt haza készülődött, azt jelentették neki, hogy az udvaron egy ember szittya farkasokat mutogat; megengedi-e, hogy elővezesse őket? Baranyay beleegyezett, s kinézett a vendéglő elé. A komédiás megjelent szittya farkasaival, s kóklerek módjára mutatványokat csináltatott velük: ad ugrandum! a farkasok táncoltak, ugatandum: a farkasok üvöltöttek. Így hitette el a néppel, hogy szittya nyelven beszél. Mikor a komédia végén a szokás szerint kéregetni járt körül a kalapjával, a magyarok vezéréhez is odament. Az kézen fogta őt, és félrevonta oda, ahol senki nem
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!