KIS MAGYAR BORSZNOBIZMUS – A bor nem jó, hanem szép?

SZÉP BOR – A közelmúltban a Facebookon az egyik hozzászóló kijavított, amikor a borospalack fotójához azt írtam hogy „jó bor”. Az nem jó bor, hanem „szép bor”, írta, mert a bor nem „jó”, hanem „szép”. Azért is éreztem kellemetlenül magam, mert nem is olyan régen még magam is képes lettem volna hasonlót kommentelni. Ma már azonban, nem! Cseppet kutakodva, úgy fest, hogy a bor leginkább csak a nagyon közelmúltban lett „szép”. Sőt, a jóval szemben, a „szép” lett a kifinomult borértés

szakzsargonjának Szent Grálja. A hozzáértő szerint „szép” az, amire az egyszerű borisszák csak annyit képesek kinyögni, hogy „jó”, ahogy azt évszázadokon át mindig is tették. Eleink ugyanis még igencsak helyénvalónak tartották a „jó” szót használni a borra. Vörösmarty Mihály 1845-ben még egyáltalán nem átallott „Jó bor” címmel verset írni. (Írt, persze „Rossz bor” címmel is.) Fazekas Mihály is „Jó a bor” címmel jelentetett meg költeményt. Vergilius Georgicajának magyar fordításában is mit olvashatunk: „gondviseléssel tisztul a jó bor„. S, hogy az időben csapongjunk, Márai Sándor „Az egri bor” című írásában is mi áll? „Ahol okos papok élnek és jó bor terem, az élet öntudatos, szelíd formát ölt.” Ady Endre „Szüret” című költeményében is ez áll: „Jó bort ivott a magyar ember, Nem holmi vinkót, rossz levet.” Kölcsey Ferenc Bordala (1822) sem mond mást: Kedved a jó bor/ Jobban éleszti,/ Búdat a jó bor/ Messze széleszti,” S, az idézetek sorát hosszan lehetne még folytatni, de nem teszem, akit több igazoló példa lenne képes csak meggyőzni, az keressen magának ilyeneket!

A „szép” kultusza ellen nem emelnék szót, használom magam is, ha a „jó” egyenrangúan megmarad(hat)na. Ha nem így lesz, az a „szép” kárára is válik, s alig lesz több, mint a bennfentesek újdivatú skolasztikus finomkodása. Emlékeztessetek rá engem is, ha gyakran használnám!

 

Csíki Sándor♣