KAKAÓ ÉS CSOKOLÁDÉ – Az indiánok az európai civilizáció nélkül is egészen jól elboldogultak. Örültek és szomorkodtak, áldoztak isteneiknek, ettek, ittak, ám legnagyobb szerencsétlenségükre, „felfedezték” őket, s velük a kakaót is. A kakaóbab felfedezése hűen követte a korai európai hódítások stílusát, s még szó sem volt semmiféle erőteljes botanikai érdeklődésről. Anélkül, hogy tudták volna, hogy mit látnak, Kolumbusz és emberei voltak az első európaiak, akik a kakaóbabot megpillanthatták. Mindez 1502-ben, Kolumbusz negyedik útja során történt, amikor éppen a Honduras partjaitól hetven kilométerre fekvő, az Öböl-szigetekhez tartozó
Guanaja partjainál hajóztak. Itt vettek észre egy áruval megrakott, szokatlanul nagyméretű maja kenut. A kenuban, mint azt Kolumbusz fiának, Ferdinándnak a naplójából tudhatjuk, „számos mandula [kakaóbab]” is volt, amit Új-Spanyolország lakói fizetőeszközként használtak. A kakaóbabban kifejezett korabeli árakra, és a spanyolok megjelenés utáni gyors inflációra jellemző, hogy, míg 1513-ban 100 kakaóbabért rabszolgát lehetett venni, harminc évvel később már egy pulykakakas ára is ennek a duplája, 200 kakaóbab volt.
A titokban tartott kakaóbab
A kakaóbab Kolumbusz révén jut el Spanyolországba (1502), ám érdekes módon, a spanyoloknak még közel egy évszázadon át sikerült eltitkolniuk, hogy az Európa gazdagjai körében becsben tartott kakaóital forrása az Amerikából érkező kakaóbab. Mindezt olyannyira sikeresen tették, hogy amikor 1579-ben a britek elfogtak egy kakaóbabbal megrakott spanyol gályát, azt végül elsüllyesztették, mert a szállítmányát haszontalannak tartották.
Az első részletes leírás
A csokoládé első részletes leírását a milánói Girolamo Benzoni, a Velencében 1565-ben megjelent „La Historia del Mondo Nuovo” (Az Újvilág története) című művében találhatjuk. A korabeli utazók beszámolnak arról is, hogy a maják és aztékok a keserű csokoládé italt számos anyaggal ízesítették. Ezek között akadtak aromás virágok, vanília és chili is. A majáknál a félsziget mélysötét színű, különleges zamatú vadméze is előfordult, amit késői leszármazottaik mind a mai napig gyűjtenek. Az európai csokoládékészítők mindenekelőtt a cukrot, fahéjat, szegfűszeget, ánizst, mandulát, mogyorót és narancsvizet használták a keserű kakaó ízesítéséhez
Az első üzemek
A csokoládékészítés kézműves hagyományainak 21. századi hangsúlyozása ellenére, a csokoládé valójában ipari élelmiszer. Az első üzemek 1580 táján jelentek meg Spanyolországban, majd évek múltával már Angliában, Itáliában és Franciaországban is találkozhatunk velük. Akkoriban, nem sokkal az első, Oxfordban nyílt angol kávéház (1650) után, 1657-ben nyílt a legelső csokoládéház is Londonban, s a tejjel készített forró csokoládé ugyancsak a 17. század végi London találmánya. A kakaó történetében a korabeli világkereskedelemben meghatározó Hollandia is szerepet játszott. Köszönhetően például egy Benjamin d’Acosta de Andrade nevű, Portugáliából menekült, Martinique szigetén letelepedett zsidó kereskedőnek, aki 1650 körül elsőként létesített kakaó-feldolgozó üzemet, majd a kakaót Amszterdamban élő rokonainak értékesítette.
Az első csokoládék
A Martinique szigetén élő, s kakaóval foglalkozó zsidók növekvő kereskedelmi befolyása féltékennyé tette a versenytársakat, s a királyi udvarnál elérték, hogy az összes zsidó telepest kiűzzék a francia gyarmatról. A kakaókereskedők a venezuelai d’Acosta nyugati partjainál fekvő holland Curaçao szigetre költöztek át, s az 1600-as évek végétől már venezuelai kakaót, valamint cukrot és vaníliát exportáltak Amszterdamba. Ezekből az amszterdami közvetítéssel érkező kakaókból készültek a spanyol határ közelében, Délnyugat-Franciaországban fekvő baszk Bayonne városának Saint-Esprit (szentlélek) nevű zsidó-negyedében az első értékelhető európai csokoládék. A Saint-Esprit negyedben élő, zömében spanyol és portugál gyökerű zsidó csokoládékészítők eszközei eltértek az olmékok, maják, aztékok eszközeitől, és a pörkölt kávébabot már egy homorú, fűtött gránitkövön őrölték meg. Az így nyert puha masszát cukorral és fűszerekkel keverték és kézzel gyúrták, formázták. Hamarosan azonban a helyiek is követték a példájukat, akik a korábbi készítőket kizárva és kiszorítva, létrehozták a bayonne-i csokoládékészítők (Les chocolatiers Bayonnais) céhét.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!