ÖKO, BIO, ORGANIKUS – ideggázok helyett, peszticidek

ÖKO, BIO, ORGANIKUS – Tízezer esztendeig a mezőgazdaságot soha senkinek nem jutott eszébe „öko”-nak, „organikus”-nak, vagy akár „bio”-nak nevezni. Volt, ami volt: földművelés és állattenyésztés, küzdelem az éhínség ellen. Az őseink gazdálkodásától való eltávolodás az I. világháború világégése után kezdődött, a II. világháború után gyorsult fel és a Zöld Forradalommal (Green Revolution) tetőzött. A bio-mozgalom pedig éppen erre a hagyományos gazdálkodástól való eltávolodásra, a mezőgazdaság kemizálására, iparosítására adott, a szub- és ellenkultúrák jegyeit is magán viselő reakció.

Bio-élelmiszerek

A bio-élelmiszerekre ugyanazok az érvényben lévő élelmiszer-biztonsági szabályok vonatkoznak, mint a többi élelmiszerre azzal, hogy további ellenőrzött követelménynek kell felelniük. Az egészségesebbnek hitt, ezért marketing szempontból is értékes „vegyszermentes”, „natúr”, „hagyományos”, „öko”, „bio”, „organikus” hívószóval jelölt termékek körüli fogalmi káosz kiválóan alkalmas a vásárlók összezavarására és megtévesztésére is. Ám, aminek mégis hihetünk, az kizárólag az „öko” előtag, vagy az azzal szinoním „bio” és „organikus” jelző a hozzá tartozó logóval. Az „öko” termékek közös jellemzője, hogy ökológiai gazdálkodásból származnak. Ebben a nagyszüleink idejében még megszokott és természetes gazdálkodási rendszerben tilos, illetve korlátozott a műtrágyák, a talajjavító- és növényvédő szerek, a hozamfokozók, szintetikus állatgyógyászati készítmények, GMO használata. Az ökológiai gazdálkodás körülményeinek való megfelelést, annak évi legalább egyszeri ellenőrzését és a biotermékek és tevékenységek minősítő tanúsítványának kiadását a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által elismert tanúsító szervezetek végzik.

Figyelmeztető jelek – a Dust Bowl

Napjaink bio-mozgalmai a 20. század első felében születtek, s alapjukat olyan tragikus események is erősítették, mint a Dust Bowl. A gazdasági világválságtól is sújtott 1930’-as években hatalmas porviharok okoztak jelentős károkat az Egyesült Államok és Kanada mezőgazdasági művelésbe vont prérijének ökológiájában és gazdaságában. A „Dust Bowl” néven elhíresült időjárási jelenség miatt farmergazdaságok ezrei mentek tönkre. A négyszázezer négyzetkilométeren pusztító porviharokat az elhibázott gépesített-nagyüzemi mezőgazdasági módszerek alkalmazása és az aszály együttes hatása idézte elő.

Az évekig tartó szárazságban a mélyszántott, füvekkel immár meg nem kötött préri talaja szélkapta porrá aprózódott, s a port a Texas, Oklahoma, Új-Mexico, Colorado, Kansas területén amúgyis gyakori szelek esetenként többezer kilométerre, New York és Washington távolságáig is tovafújták. A hatás drámai következményekkel járt. Egyes régiókban a szél talaj felső, termékeny rétegének akár a 75%-át is elfújta. Ez a társadalmat is megrázó esemény, a Dust Bowl a témája John Steinbeck „Érik a gyümölcs” (1939) című világhírű regényének is.

Ideggázok helyett – peszticidek

A háborúk gyakorta eredményeznek olyan innovációkat, amelyek aztán kisebb-nagyobb változtatással a polgári életbe is átkerülnek. A világot átrendező II. világháború után új termelési rendszerek, technikák kezdtek elterjedni, elsősorban az Egyesült Államokban. A háború alatti tudományos kutatások során az is kiderült, hogy az emberek elpusztítására ideggázként használt anyagok rovarírószerként is nagyszerűen működhetnek. A világháborús hadi gazdaságra átállított ipar ontotta magából az olyan szintetikus vegyszereket mint amilyen a hadszíntereken a tetvek, szúnyogok, bolhák ellen bevetett nagy hatású rovarméreg, az élő szervezetben felhalmozódó, rossz emlékű diklór-difenil-triklóretán (DDT). A háború hagyatékaként megmaradt hadiipari kapacitások közül számosat műtrágya és peszticid gyártásra állítottak át. A termékek piacot igényeltek, s az érintett, az ipari lobby érdekeit szem előtt tartó kormányok, elsősorban az USA-ban, sürgették a termelőket, hogy a terméshozamok növelése érdekében használják is ezeket. A terméshozamok látványosan növekedtek, ám a műtrágyák és növényvédőszerek II. világháború utáni gyors és egyre növekvő mértékű felhasználása a talaj, az élővizek a természetes élővilág pusztulásával járt és megnövekedett egészségügyi kockázattal együtt.

A mozgalom kezdetei

Az első modern organikus-, vagy öko-mozgalmak a mezőgazdaság iparosodásával egyidejűleg, a pusztító I. világháború után, az 1920-as években keltek életre Európában és Ausztráliában is. Képviselői az iparosodó mezőgazdasággal szembeni alternatív utakat kerestek. A következő években az organikusan gazdálkodó termelők társaságai és ismeretterjesztő anyagai fontos szerepet játszottak a mozgalom módszereinek terjedésében. 1940-től kezdődően már sorra jelennek meg a mozgalmat támogató, holisztikus szemléletű, a farmot élő organizmusként kezelő művek, és 1944-ben Ausztráliában (Sydney) megalakul az organikus módszerek iránt elkötelezett farmerek, kertészek első szövetsége.

Néma tavasz (1962)

Az öko-mozgalmak globalizálódását erősítette az amerikai tengerbiológus írónő, Rachel ​L. Carson „Néma tavasz” (Silent Spring) című 1962-ben megjelent nagyhatású műve is. A könyv széleskörű vitákat robbantott ki a növényvédő szerek használatáról, a tudomány felelősségéről és a technológiai haladás szabályozásáról. A könyv társadalmi hatásaként megerősödött a civil és állami környezetvédelem, aminek az egyik első eredményeként, az 1960-as években az emberi egészséget is veszélyeztető DDT betiltásra kerül. Az 1970-es és 1980-as években az egészségtudatos (nyugati) fogyasztók egyre több ökológiai terméket vásárolhattak és az 1990-es években az „öko” termékek már a szupermarketekben is megjelentek. Napjainkban az ökológiai termelésből származó „bio” termékeket már a legtöbb nagy áruházlánc üzleteiben megtalálhatjuk.

A mozgalom globalizálódása

A bio-élemiszerek iránt növekvő igény tapasztalható. A bio-termékek éves világforgalma meghaladja a 90 milliárd dollárt. A világ 193 függetleb országa országa közül 180 országban folyik öko-gazdálkodás és a nemzetközi nyilvántartásban közel 3 millió biotermelő szerepel. Közülük a legtöbben Indiában élnek. Az 1972-ben francia kezdeményezésre alakult, bonni központú Ökológiai Gazdálkodási Mozgalmak Nemzetközi Szövetségének (IFOAM) világszerte több mint 700 tagszervezete van. Az öko-gazdálkodás erőteljes terjedését mutatja, hogy napjainkra már több, mint 60 millió hektárra nőtt az ökogazdálkodásba vont területek nagysága. Ezeknek a területeknek a nagyobb része, nagyjából a fele, a csendes-óceáni térségben, s ott is elsősorban Ausztráliában található. Ausztrália mellett Argentína és Kína jár az élen. Európa sajnálatosan lemaradt, miközben a bioszektor legmagasabb piaci részesedését éppen egy európai állam, Dánia képes felmutatni és a megművelt területekhez képest Lichtensteinben a legnagyobb az ökogazdálkodás területaránya.

Magyarország – 3 EUR/fő

Hazánkban közel 190.000 hektár öko-területen alig több, mint 3400 gazda végez öko-termelést (IFOAM). A világrangsorban az Egyesült Államok 40 milliárd eurós piaca után Németország piaca 9,5 milliárd, Franciaországé 6,7 milliárd, Magyarország becsült piaca mindezeknek csupán a töredéke, alig 30 millió euró. Ide tartozó statisztikai adat, hogy amíg Svájc világelső egy főre eső fogyasztása 274 euró, és az uniós átlag is 61 euró addig a magyar átlag alig több, mint 3 euró. A trendek egyértelműek, ahogy az is, hogy van hová tartanunk!

(Az írás a PONT ITT MAGAZIN-ban, 2019-ben jelent meg.)

Csíki Sándor♣