GEORGE WASHINGTON PITÉJE – egy 18. századi borjúmirigy pite receptje

GEORGE WASHINGTON PITÉJE – Az Egyesült Államok első elnöke, a „Nemzet Atyja”, George Washington is szerette a pitét, s a piték közül is legjobban a borjúmirigy-pitét. Feleségének, Martha Washingtonnak a szakácskönyve (Booke of Cookery) a mai napig fennmaradt. Ezt a kéziratos receptkönyvet egy ismeretlen szerző, a 17. században kezdte írni. A First Lady birtokában 1749 és 1799 között volt, majd esküvői ajándékként a lányunokájának adta tovább.

Borjúmirigy pite

A könyvecskében szereplő borjúmirigy pite receptje, ahogy azt Martha Washington az elnöknek készítette:

BORJÚMIRIGY PITE: „Dobd a borjúmirigyet savanyított, sózott forró vízbe, és lassan főzd 20 percig. Vesd hideg vízbe. Csepegtesd le és vágd kockákra. Párolj egy pint [473 ml] osztrigát, amíg a szélei fel nem kunkorodnak. Adj hozzá két evőkanál vajat egy evőkanál liszttel összegyúrva, egy csésze [240 ml] tejszínt és három tojás sárgáját, jól felverve. Fűszerezd sóval és borssal. Végy egy mély sütőedényt leveles tésztával. Rakj rá egy sor osztrigát, eztán egy sor borjúmirigyet, amíg a tál majdnem megtelik. Öntsd le az egészet a szósszal és helyezz a tetejére kérget. Süsd, amíg a tészta szép barna nem lesz. Ez az egyik legfinomabb pite, amit csak készíthetünk.”

Martha Washington receptkönyvében több más pite recept is található, így az almás pitéé is, amely helyett most még messzebb menve, lássuk, hogy milyen volt az almás pite a 14. századi Angliában.

 

Almás pite – Tartys in Applis, 1390

Az Angliára évszázados romlást hozó II. Richárd király szakács-mesterének 1390-re datált „Forme of Cury” (A főzés módjai) című receptgyűjteményében is megjelenik a pite. A XXIII. recept az almás pite, középkori angol nyelven a „Tartys in Applis” készítését írja le, a következőképpen:

„Végy jó almákat és jó fűszereket, fügéket, mazsolákat, és körtéket, és amikor ezek jól megőröltek, színezd sáfránnyal, tedd pite kéregbe, és süsd.”

A Tartys in Applis az első ismert almás pite recept. A pite korai elterjedéshez képest, az almás pite csak jóval később, kétszáz esztendő múlva, 1589-ben bukkan fel az angol irodalomban. Ekkor írja Shakespeare idősebb kortársa, Robert Greene, hogy a hölgy „Lehelete, akár az almás pite gőze.”

Csíki Sándor♣