FITT ÉS EGÉSZSÉGES – Az „OECD Obesity Update 2017” jelentés szerint, a 15 év feletti magyar népesség mintegy 30 százaléka elhízott, vagy túlsúlyos. Ezzel az „eredménnyel” hazánk az Egyesült Államok (38,2%), Mexikó (32,4%) és Új-Zéland (30,7%) után a világ negyedik legelhízottabb országa, ami egyben azt is jelenti, hogy Európa legelhízottabb országa is mi vagyunk.

Jay Leno amerikai humoristát idézve:

„Ez az első alkalom, hogy a túlsúlyos emberek száma meghaladja az átlagos súlyúakét. Akkor most a túlsúlyosak az átlagosak, nem igaz? A múlt hónapban még kövér voltál, most meg már átlagos. Hé, együnk még egy pizzát!”

Jézus is vékony volt és Heródes is!

Jézust, akárcsak az apostolokat, minden ábrázolás szikár, szálkás izomzatú, szívós embereknek mutatja. Még Júdea jólétben élő királyát, Nagy Heródest sem ábrázolják elpuhultnak, kövérnek. Az elmúlt ezer esztendő festményei ezt az ábrázolásmódot követik, ám mindeközben a művészet eszközeivel a változásokról is híven tudósítanak. Az életszínvonal emelkedése az étel adagok növekedését hozza magával. Ez a tendencia különösen az elmúlt negyven esztendőben erősödött meg és az elmúlt 20-30 évben vált aggasztó hatásúvá. A mértéktelenség, azonban nem csupán napjaink jelensége. A torkosság hét főbűn közé sorolása éppúgy folyamatos jelenlétére utal, ahogy egy Bécsben őrzött kicsinyke alkotás, a Willendorfi Vénusz.

A Willendorfi Vénusz

A Willendorfi Vénusz, egy elhízott nőt ábrázoló, tizenegy centiméter magas, tenyérbe simuló szobrocska. A huszonötezer éves tárgyat Josef Szombathy, osztrák-magyar régész 1908-ban találta Alsó-Ausztriában. Számtalan feltevéssel éltek már róla, amelyek közül a legelterjedtebb, hogy minden bizonnyal termékenységi szimbólum lehetett. Nem véletlen, hogy a nagy mellek és tompor miatt ez a férfi régészeknek jutott először eszébe. Talán az sem véletlen, hogy éppen egy régésznő véleménye szerint, a szobor nem más, mint egy ön-portré. Megint más szerint, s itt újabb feltételezésekkel élhetnénk a szerzőt illetően, a Willendorfi Vénusz egy korai narkós gombakultusz kelléke.

A Willendorfi Vénusz

A Willendorfi Vénusz

Bármi legyen is, a találgatások egyértelműen jelzik, hogy valójában senki sem tudja, hogy mire is szolgált ez a dús hölgyet ábrázoló szobor. Így aztán magam is bátran előállhatok a feltevésemmel, mely szerint a szobor a vágyott sikerességre utal. Huszonötezer évvel ezelőtt ugyanis mi más lehetett a sikeresség legmeggyőzőbb bizonyítéka, mint az élelmiszerbőség, legnyilvánvalóbb jele, az elhízás. A szépség és a kövérség fogalma még nem is olyan régen is összekapcsolódott, s a „szép kövér ember” kijelentés pozitív tartalommal bírt. A szűkölködő, éhínséggel gyakorta sújtott országokban pedig ez még ma sincs másként. Az előbbieket támasztja alá, hogy csakis eredményesen vadászó, gyűjtögető közösségben állhatott rendelkezésre annyi táplálék, hogy valaki túlsúlyos lehessen. A túlsúlyhoz aztán a sikeresség mércéjének egy újabb elemét, a közösségen belül elfoglalt kiemelt szerepet is bátran társíthatjuk. A Willendorfi Vénusz az én értelmezésemben a “szeretnék én is ilyen nagyon sikeres lenni” mágiájának eszköze, a sikeresség szimbóluma.

Halálos torkosság

Tömegével bombáznak bennünket tanácsaikkal a legkülönbözőbb diéták kitalálói, miközben a Willendorfi Vénuszhoz hasonló elhízottság magyarázata továbbra is igen egyszerű: a szervezet energia-felvétele meghaladja az energia-fogyasztását. A különbségként jelentkező többlet pedig leginkább nagy energiájú zsírok formájában raktározódva várja azt az időt, amikor – tisztje szerint – felhasználásra kerülhet. Nem is olyan nagyon régen, a napszítta szavannán, vagy akár a hómezőkön való vándorláskor leginkább a gyermekeiket évekig szoptató nők igényeltek extra mennyiségű energiát, amit zsírok formájában a comb, a csípő, a has és a kidomborodó ülep táján raktároztak. A Willendorfi Vénusz éppen egy ilyen éhezésre felkészült, a megtermékenyítésre, a gyermek kihordására, a szoptatására alkalmas nőt ábrázol.

  • Az emberiség sok ezer éves történetében tehát éppen a zsírszövetek mennyisége lehetett a sikeresség külsődleges jele, egyik fokmérője.

Ez a siker azonban nem csekély gondokat is okoz, mivel a zsírszövetek nem csupán fizikai paramétereikkel, terjedelmességükkel rontják az életminőséget, hanem aktív szerepre is törekszenek. Nem maradnak meg a felhasználásra békésen váró, passzív energiaraktár szerepében, s egyre önállóbb élettani szerepet töltenek be, amivel tovább bonyolítják az elhízott szervezet amúgy sem rózsás állapotát. Az eddigiek során mindvégig azzal a feltételezéssel éltünk, hogy étvágyunk (mohóságunk) és energiaforgalmunk a források esetenkénti, vagy tartós szűkösségéhez adaptálódott, s táplálékbőség esetén a raktározást támogatja. Korábban mindez még egyensúlyban lehetett a mainál jelentősebb fizikai aktivitással, azonban ez az érzékeny egyensúly felborult, s csökkenő fizikai aktivitás mellett egyre többen, egyre bőségesebben táplálkoznak. A folyamat gyorsulni látszik, s világjárványként viselkedik. A helyzet baljós és a 21. század – hacsak csoda nem történik – a „Nagy Zabálás Százada” néven vonulhat be a módosabb társadalmak történetébe. A statisztikákat látva biztosan állítható, hogy a közeli években az emberiség nem csekély része halálra eszi magát.

Csodadiéták

Az ember régóta keresi a megoldást arra, hogy miképpen lehetne vékonyabb, fittebb, egészségesebb úgy, hogy lehetőleg minél levesebbet kelljen feladni az elhízáshoz vezető rossz szokásai közül. Egymást érik a káposzta, a grapefruit, a sütemény, a baby-étel, a villa, az alvás, a rágás, a kőkorszaki, a csodabogyós, a vércsoport, a zöld tea, a negatív kalória, az egy, kettő, három és még több napos, a dollár milliárdokban mérhető piacból profitot remélő, újabb és újabb elképzelések mentén piacra dobott diéták. A következő öt diéta csupán csepp a tengerben a sok ezernyi hóbortos, nem egyszer életveszélyes diéta közül.

Rágcsáló diéta – fletcherizmus

A 19. század közepén született amerikai Horace Fletcher „A Nagy Rágcsáló” néven vonult be a történelembe. Követőinek azt javasolta, hogy „fletcherizálják” az ételeiket, ami azt jelentette harminckétszer, vagy percenként legalább százszor rágják meg a falatot, mielőtt lenyelnék, amivel buzgón rágcsáló követői leginkább egy táplálkozó hörcsögre hasonlítottak. „A természet megbünteti azokat, akik nem rágcsálnak.” -hirdette Fletcher, amivel napjaink dietetikusai is nagyobb részt egyetértenek. Dr. Hendrik Smit vizsgálatai szerint azok, akik a falatokat harmincötször megrágták 12 %-kal kevesebbet ettek, mint azok, akik csak tízszer.

Horace Fletcher a széklet iránt is különös érdeklődést tanúsított és a szülőket arra biztatta, hogy gyermekeiket is ebben a kíváncsi szellemben neveljék. Fletcher 1919-ben hunyt el, amikor már egy újabb fogyókúra divat hódított. Ez volt az amerikai politikai gazdaságtan professzor Irving Fisher, és az orvos Eugene Lyman Fisk nevével fémjelzett, mai is divatos és közismert, kalóriaszámlálós diéta.

Kukázó diéta – freeganizmus

Az 1990-es évek közepén indult amerikai freeganizmus kifejezés ezúttal nem személyre utal. A „freegan” a „free” és a „vegan” szavak összekapcsolásával képzett szó. A freeganizmus, a fletcherizmus után egy évszázaddal, a kiteljesedő fogyasztói társadalom kritikájaként is leírható, ezért aztán, aki egyidejűleg szeretne fogyni és harcos társadalomkritikát is gyakorolni, annak ez lehet a legmegfelelőbb forma. A diéta követői azzal kívánják csökkenteni a társadalom termelte hulladék okozta környezeti terhelést, hogy leginkább csak kidobott, növényi eredetű élelmiszereket fogyasztanak, amit a „kukába merülés” rituáléja során tárnak fel. Ebben a diétában lényegében nincs semmi eredendően egészségtelen, mondják az orvosok, azonban ettől még igen durva marad.

Kukázó diéta - freeganizmus

Kukázó diéta – freeganizmus

„Nagy Tisztító” diéta

A hashajtók a fogyókúrázás kezdeteitől rendszeresen előfordulnak a fogyókúrázók háza táján. Ez alól a celebek, mint a Grammy-díjas amerikai énekesnő, Béyoncé, sem számítanak kivételnek. A diéta követői többnyire reggel és este is fogyasztanak hashajtót, majd, ha éhesek lesznek, citromlével, csípős cayenne borssal és juharsziruppal szörpöt készítenek, és azt isszák. Ez a koktél hivatott elnyomni az éhségérzetet. Szakértők szerint ez a fajta „tisztító” módszer meglehetősen túlzó és ráadásul a szervezetet is fokozottan igénybe veszi. 3-7 napnál hosszabb ideig semmiképpen sem javallott, szemben a diétában javasolt, 10 napot is meghaladó időtartammal.

Shangri-La diéta

A legendás tibeti Shangri-La nevére keresztelt diéta Seth Roberts pszichológia professzor találmánya, aki 2006-ban jött elő újfajta étvágycsökkentő módszerével, az íztelen kalóriákkal. A módszer a professzor korábbi patkány-pszichológiai kísérleteinek továbbgondolása révén született. A diéta gyakorlati tanácsai szerint, naponta 100-400 kalória íztelen étel fogyasztását javasolt a normál (ízletes) étkezések közötti időben, egyszerre, vagy elosztva. Ez az íztelen élelmiszer, lehet extra light (nem egyenlő extra szűz) olíva olaj, amiből 1-2 evőkanállal kell elfogyasztani kétszer egy nap, vagy akár ízesítetlen, cukros víz is. Az ízetlen ételt az étkezés után és előtt legalább egy órával kell lenyelni a súlycsökkenéshez. A pszichológus Roberts szerint az agyunkat váratlan meglepetésként éri, hogy íztelen, vagy alig ízletes ételt eszünk. „Miért eszünk ilyen ételt?” – kérdezi az agyunk, önmagától. „Csak nem azért, mert éhesek vagyunk?” – töpreng el az agyunk. A többi már kitalálható: ha éhezünk, akkor energiát kell felszabadítani, ami végül fogyáshoz vezet(het).

Bélgiliszta diéta

A bélgiliszták alkalmazása azzal az ígérettel jár, hogy bármit ehetsz, a tudatos fertőzéssel a belekbe juttatott giliszták majd megoldják a fogyás kérdését. A 19. század óta sokan hittek már ebben. Egy brit újságíró, Michael Mosley, utánajárt, hogy a gilisztás módszer vajon működik-e. Mosley a kísérleti, hathetes időszakban, beleiben a gilisztákkal, jóval több szénhidrátot és csokoládét evett, mint általában. Az eredmény? A kísérlet 6 hete alatt Mosley közel 1 kg-ot hízott. A giliszták nem takarították el a felesleges kalóriákat. A gilisztás fertőzés utáni fogyás, ha előfordul, a fertőzés alatti gyakoribb hányásnak és hasmenésnek tulajdonítható. (Mosley gilisztáit a kísérlet után, annak rendje, módja szerint kiirtották.) Kiderült: a gilisztás fogyás joggal nevezhető őrültségnek. Nem érdemes foglalkozni vele!

Bélgiliszta diéta reklámja

Bélgiliszta diéta reklámja

  • A történet folytatásaként, Mosley megosztotta a tapasztalatait a Salford University (Manchester, Anglia) kutatóival is, akik szerint számos betegség kialakulásának gyakoriságában játszik szerepet az is, hogy túl sterilen élünk, ezért a fejlett világban a gilisztafertőzések is jelentősen megritkultak. A kutatók programjában a klinikai giliszta-fertőzéssel olyan betegségek ellen keresik a gyógymódot., mint az asztma, az allergiák, a Crohn-betegség.

Haladóknak – fényevő diéta

A fényevés már-már vallás, vagy tán egészen az, bár kétségtelen, hogy a diéták többsége ugyancsak feltételez némi révületbe hajló hitet, buzgalmas elszánást. A fényevés híveinek messzi múltban gyökerező meggyőződése, hogy az élelmiszerekre, vízre semmi szükség, a napfény és a spiritualizmus bőségesen elegendő a jóllakáshoz. Az afro-amerikai Wiley Brooks intézetet  (Breatharian Institute of America) alapított erre a hitre. A magát fényevőnek hirdető Brooks pechjére, a sajtó kiszúrta, hogy kólát iszik és hamburgert eszik, ezért aztán legyünk csak óvatosak ezzel a diétával. Bár kétségtelen, hogy átmenetileg éppen ezzel a diétával lehet a legtöbbet fogyni, a siker időleges, és a tudomány mai állása szerint, a diétázó előbb, vagy utóbb, de egészen biztosan szomjan, vagy éhen hal.

Fényevő diéta

Fényevő diéta

Csíki Sándor♣