VÁRDA-DRINK PÁLINKA – Exclusive Edition egy nagyüzemből!

VÁRDA-DRINK PÁLINKA – A magyar pálinka napjainkban tapasztalható népszerűsége a többség számára az ezredforduló után megjelent számtalan kis és közepes méretű főzdéhez kötődik, azt azonban csak kevesen tudják, hogy mekkora szerepe volt a jelen állapot elérésében az évszázados hagyományokkal rendelkező szeszipari nagyüzemeknek. A múltbéli szerepüket megvizsgálva adódik a kérdés, hogy milyen a jelenük és még inkább az, hogy milyen jövő elé néznek.

• A magyar szeszipar története fordulatokban gazdag, amely fordulatokat általában jogszabályi változások alakították, amelyek azonban nemigen sarkallták a termelőket minőségi termékek előállítására, hiszen leginkább az adózásról és mennyiségi kvótákról rendelkeztek.

Általánosan elmondható a rendszerváltást megelőző időszakról, hogy semmilyen olyan előrelépés nem történt, amely a pálinkát és az egyéb párlatokat a minőségi italok irányába segített volna előremozdítani. Az állami tulajdonba került üzemek termelésének jelentős részét tette ki az ipari célú felhasználásra előállított szesz, amelyből jutott a „kommersz” pálinkának illetve a „különleges” pálinkának nevezett ízesített finomszesz készítésére is. Az utóbbit az különböztette meg az előzőtől, hogy megközelítőleg 25% valódi gyümölcspálinkát is tartalmazott. Léteztek még a „valódi” és „kisüsti” elnevezésű pálinkák is, amelyek gyümölcsből készültek ugyan, de minőségük meg sem közelítette a mai pálinkákét, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy az ép, jó minőségű gyümölcsök párlatok készítésére való felhasználását pazarlásnak tekintette az akkori gazdaságpolitika. A rendszerváltozás a szesziparban is beindította a privatizációs folyamatokat és az állami vállalatok magánkézbe kerültek. A szocialista tervgazdálkodásból örökölt technikai háttér és a megfelelő alapanyagok hiánya, valamint a piac igényeinek változatlansága miatt még csaknem egy évtizedig nem történetek jelentős változások pálinkafronton.

A pálinka történetének legjelentősebb és legfontosabb fejleményére az ezredfordulóig kellett várni, amikor – már az Uniós csatlakozásunkra is tekintettel – megszületett az eredetvédettségről szóló jogszabály és az ehhez kapcsolódó termékleírás. 2001 tavaszán a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács tagjai megállapodtak, hogy az unióban levédendő magyar italkülönlegesség neve a pálinka legyen. Ebben a folyamatban részt vettek a már akkor szép számban meglévő kisebb magánfőzdék, de mellettük kiemelt szerep jutott az egykori Kisvárdai Szeszipari Vállalatból létrejött Várda Drink Rt-nek. Az Európai Unió illetékes szakbizottsága által kiküldött szakemberek ugyanis 2002. áprilisában a Várda Drink vásárosnaményi főzdéjét látogatták meg, leginkább a cég akkori vezérigazgatójának, Szilágyi Lászlónak köszönhetően, aki Csobolya Attilával, a cég jelenlegi pálinkafőző mesterével, együtt vett részt a pálinka névoltalmi elismertetési eljárásában és látta vendégül – némi aggodalommal – az uniós szakmai bizottságot, akik működés közben kívánták megtekinteni az üzemet és megkóstolni magát a terméket. Aggodalmának oka pedig nem egyéb volt, mint az eredeti állapotában meglévő – modernnek semmiképpen sem mondható – üzem és az elavultnak gondolt közel 60 éves berendezések várható fogadtatása.

Ám az aggodalom teljesen alaptalannak bizonyult, ugyanis a francia-belga tagokból álló bizottságot teljesen elbűvölték – és meggyőzték a névoltalom jogosságáról – a régi épületek és berendezések, az éppen teljes virágzásban lévő almás- és szilváskertek meg természetesen a kóstolt pálinkatételek.

Ezen a ponton vált előnnyé, hogy az – amúgy alaptalanul elavultnak vélt – élemedett korú berendezések nem modern épületekben működnek és az udvar is alkalmas helyszíne lehetne egy korabeli filmjelenetnek. A kizárólagos névhasználattal védeni kívánt terméknek ugyanis olyan ismérvekkel kell rendelkeznie, mint a történelmi múlt, legalább néhány évtizedes termelési tradíció, kellően szabályozott és dokumentált előállítási folyamat. A gépek, berendezések, épületek látványa, a régió lakosainak fogyasztási szokásai nem hagytak kétséget sem a történelmi hagyományok, sem a termelési tradíciók tekintetében, a termékleírás pedig hamarosan megszületett. A Magyar Élelmiszerkönyv pálinkára vonatkozó meghatározásai, 2002-ben módosításra kerültek, amivel minden akadály elhárult a pálinka névoltalmának útjából. Ennek a folyamatnak további eredménye az is, hogy nyolc pálinka külön földrajzi eredetvédelmet is kapott. Ezek közül elsőként a Szatmári Szilva esett át ezen az egyszerűnek semmiképpen nem mondható eljáráson és talán nem meglepő, hogy ezt a rögös utat is elsőként egy nagyüzem – éppen a Várda Drink Rt – taposta ki.

A kisüzemi – ha úgy tetszik kézműves – termelésnek is megvannak a maga előnyei, ugyanakkor a pálinka általuk is élvezett jelenének kialakulásában az évszádos múlttal rendelkező nagyüzemeknek meghatározó szerepük volt. Úgy tűnik azonban, hogy a nagyüzemek nem érik be ennek a jelennek a megformálásában betöltött múltbéli szerepükkel, hanem részt kérnek a magyar pálinka jövőjéből is. Gazdasági és termelési potenciáljukat kihasználva fordulnak a kézművesnek mondott termelők által felélesztett igényes fogyasztók felé és készítenek általuk is elfogadottan magas minőségű termékeket. Elég, ha csak az úttörő Várda Drink termékszerkezetének alakulására vetünk egy pillantást. A kommersz termékek szegmensében betöltött szerepéből – és az ebből származó bevételeiből – valamint a generációk során felhalmozott értékes szakmai ismeretekből és tapasztalatokból adódóan különösebb nehézség nélkül tudott megjelenni prémium és afölötti termékek piacán. Hogy mennyire sikeresen? Annyira, hogy a 12 ország 117 főzdéjének részvételével megrendezett 2017-es Destillata Nemzetközi Párlatversenyen a termékcsalád öt benevezett tagjából kettő arany-, míg három tagja ezüstérmet nyert.

Bővebb információ: http://vardadistillery.hu/minosegi-ajandek/

(X)