NOVEMBER 7. – Ezelőtt 100 esztendővel, 1917. november 7-én Oroszországban győzött a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom”, ami attól októberi, hogy az orosz naptár szerint, Oroszországbanéppen október 25. volt aznap. A forradalom vezetője Vlagyimir Iljics (Uljanov) Lenin volt akinek a kulináris ízlése jóval visszafogottabb, alázatosabb volt, mint a politikája. Nem kedvelte annyira a vodkát, mint Sztálin, ritkábban evett steak-et, mint Hruscsov és

talán a reggelire ötféle zabkását tálaltató Gorbacsov kása iránti imádata állhatott volna hozzá a legközelebb. Vlagyimir Iljics gasztronómiai antitalentumnak tekinthető, de a felesége Nagyezsda Krupszkaja, akivel egyébként templomi esküvőt tartottak, sem lehetett ínyencebb. Krupszkaja egyébként, az emlékirataiban soha nem használja az „ebéd”, vagy „vacsora” szavakat. Helyette az inkább a háziállatok takarmányozásához kötődő „кормежка” (etetés), és a sokkal inkább a kórházi diétára használt „питание” (étel) szavakat használja, ami jól utal a Lenin család puritán táplálkozására. Az igazság része az is, hogy Nagyezsda, mint afféle, a világforradalommal teljes munkaidőben elfoglalt feleség, büszkén vallotta, hogy nem tud főzni, ezért aztán soha nem is főzött. A családnak saját szakácsa volt. Mint megjegyzik, Lenin nem, hogy nem tudta, hogy mit eszik, de amikor arról kérdezték, hogy melyik fogás tetszett neki legjobban, a kérdésre sem tudott értelmezhető választ adni, annyira nem érdekelték az asztali örömök.

• Mindez egyértelműen arra utal, hogy Lenin vélhetőleg az emberiség gyengén ízérzékelő egynegyedébe (25%) tartozott. Abba a csoportba, amelyik a kutatások szerint a döntéseiben igyekszik maximálisan logikus lenni.

A gyermekkorában lenin a szülői házban készített tradicionális orosz ételeket fogyasztott, mint a scsi, a borscs, a fekete kenyér, és az étkezése szempontjából nézve, valószínűleg ez volt a legkiegyensúlyozottabb időszaka. Szibériai száműzetése idején, a Moszkvától több ezer kilométerre fekvő Susenszkoje faluban a hely kínálta alapanyagokat ehette: erdei vadakat, vadmadarakat, zöldségeket, tejterméket, kenyeret. Az egészséges, egyszerű ételeket részesített előnyben.

• A forradalom után, amikor mindenki, a forradalmárok is alultápláltak voltak, Lenin (1870-1924) lényegében feladta korábbi szokásai nagy részét. Az országos éhínség idején különleges pártfunkcionárius készleteket hozatott létre: steak-et, kolbászokat, füstölt termékeket, kaviárt, kávét, süteményeket, édességet, borokat, konyakot.

A zsiguli sört szerette

Lenin egyetlen feljegyzett kulináris szenvedélye a sör volt. A Volga mentén született és nevelkedett Lenin a zsiguli (жигулевское) sörrel ismerkedett meg először, majd Németországban, Angliában, Svájcban széles lehetősége nyílt a jó sörökkel való barátkozásra. A bajor és a zsiguli sör volt a kedvence, amelyekhez szívesen fogyasztott pácolt pisztrángot. Telente forralt bort és puncsot is ivott.

Lenin kedvenc levese a tejleves gombócokkal

Nem teljesen világos, hogy Lenin hol ismerte meg ezt az egyszerű, gyors, tápláló, inkább németnek, mint orosznak gondolható tejlevest, de elképzelhetően a családi házban, amit az is valószínűsít, hogy Lenin, egyébként liberális felfogású anyja német lutheránusok leszármazottja (nagyanyja, Anna Grigorjevna Grosschopf félig svéd, félig német volt), így a családi házban a német konyha hatása joggal feltételezhető. Lenin jobbágyként született apja ugyancsak kedvelte az egyszerű ételeket.

Könnyen lehet az is, hogy Lenin valójában csak Svájcban találkozott ezzel a levessel. Svájci tartózkodásuk idején (1908-1917) Lenin és Krupszkaja egy alkalommal hat hetet töltött el egy olyan svájci szanatóriumban, ahol a kezelés, a diéta tejtermékekre épült. A páciensek kizárólag tejtermékeket fogyaszthattak és a rendszeresen tejleves (Milchsuppe) volt a vacsora. A következőkben a Lenin kedvencének számító, a német nyelvterületen sokféle névvel  (Milchsuppe mit Eierklößchen, „Kruschkesupp”, Milchsuppe mit Mehlklümpchen, stb.) illetett galuskás tejleves

Hozzávalók:

• 2,5 liter tej (3,5%)
• 5 tojás
• 1 ek. liszt
• só, cukor

Elkészítése:

1. Törjük fel a tojásokat, válasszuk a tojássárgáját és a fehérjét, majd mindkettőt, külön-külön, verjük fel.
2. Óvatosan keverjük össze a felvert tojáshabot és a habosra vert sárgáját és keverjük hozzá a lisztet.
3. Melegítsük forrás közeli hőmérsékletre a tejet, adjuk hozzá a sót, cukrot és szaggassuk bele a tésztát és főzzük ki. Forrón fogyasszuk.

• Megjegyzés: készíthetjük úgy is, hogy a tésztát egyben öntjük a felerésznyi forró tejbe és főzzük meg, majd a tejből kiszedve, felvágjuk és így felvágva, a mik felerésznyi tejjel felöntve, visszatesszük vissza a tejbe és tálalási hőmérsékletre melegítjük, ízlés szerint sózzuk, cukrozzuk.

Csíki Sándor♣