A HELYES NYELVTÉRKÉP – Az étkezés mindenkit érint. A mindenkit érintő étkezéshez pedig, általános esetben, egy mindenkit érintő érzékelés, az ízérzékelés (és szaglás, etc.) is társul. Az ízek érzékelése annyira magától értetődőnek és közönségesnek tűnik, hogy alig gondolunk rá. Így aztán, azt sem tarjuk fontosnak, hogy legalább alapjaiban helyes képünk legyen róla. Így eshet meg, hogy a legtöbben még ma is legfeljebb 4 alapízről hallottak és az ízérzékelés helyét is (a tanítottaknak megfelelően!) rosszul tudják.
A nyelvtérképhez az ízlelés egy máig élő félreértése kötődik. A számtalan helyen megjelenő és tanított hibás nyelvtérkép az emberi nyelv eltérő részeinek eltérő ízérzékelését illusztrálja könnyen érthető, didaktikus formában. Ezt tanultuk, pedig egyszerű lett volna az ellenőrzése. Legalább annyira egyszerű, mint annak az ellenőrzése, hogy a hús felszínére sütött „kéreg” elzárja-e a „pórusokat”, vagy nem zárja el? Amúgy: nem zárja el!
A kezdetek – David P. Hänig tanulmánya (1901)
Az általánosan elterjedt nyelvtérkép egy bő száz évvel ezelőtti vizsgálathoz kötődik, és valójában annak a többszörösen téves értelmezéséből fakad.
- „Zur Psychophysik des Geschmackssinnes” (Az ízérzékelés pszichofizikájához) címmel, 1901-ben jelent meg a német David P. Hänig tanulmánya, számos ábrával a nyelvről, és az akkor ismert négy alapíz tisztán kvalitatív érzékelésének ábrázolásával.
Hänig (1901) ábrája. A pontok sűrűsége a nyelv különböző területein az egyes ízek (édes, keserű, savanyú, sós) érzékelésének relatív intenzitását mutatja, függetlenül más ízek intenzitásától, ami miatt a négy kép valójában nem összevethető.
A hibás nyelvtérkép születése (1942)
Hänig tanulmányát Edwin G. Boring, a kor legbefolyásosabb amerikai kísérleti pszichológusa, a Harvard professzora elemezte újra. Boring a könyvében Hänig adatait transzformálta, és a nyelv különböző területei közti ízérzékelés nagyon csekélynek talált variációs küszöbértékeinek reciprokait érzékenységként (sensitivity) definiálta, majd az értékeket a maximális érzékenység arányaiként ábrázolta. A transzformálással az eredeti, Hänig által közölt küszöbértékek nagyságára vonatkozó minden információ elveszett.
A hibásan tanított nyelvtérkép Boring „Sensation and Perception in the History of Experimental Psychology” (1942) című könyvének itt közölt, 76. ábrájához vezethető vissza.
- Bár Boring továbbra is relatív értékeket ábrázolt, félrevezető ábráját hamarosan úgy kezdték el interpretálni, hogy a csupán relatíve csekélyebb érzékenységű nyelvterületeket már az adott ízre érzéketlen területekként ábrázolták. Ezzel pedig megszületett a jól ismert, de téves nyelvtérkép.
A cáfolat (1974)
Virginia Collings 1974-ben újravizsgálta Hänig eredményeit, és a fő pontjait tekintve, egyetértett a német szerzővel. Bár az ízérzékelésben ő is tapasztalt eltérést (ne tessék azt mondani, hogy „Na ugye!”), azonban nagyon csekély mértékűnek, és nem-szignifikánsnak mérte. Az összes íz tehát, a szájüreg minden részén érződik, mint azt a lenti ábra is szemlélteti.
- Megjegyzés: A hibás nyelvtérkép elvetése nem feltétlenül jó hír azoknak a cégeknek, akik a hibás nyelvtérképet pohárfejlesztéseik tudományos megalapozottságának igazolására használták.
A helyes nyelvtérkép
Az ábrán, középen, az ízlelőszemölcsök típusai (körülárkolt, levélalakú, gomba alakú), balra fent egy ízlelőbimbó, a hám felszínén lévő ízlelő pórussal és az ide terjedő ízlelősejtek mikrovillusaival. Minden alapízt, a nyelv minden részén érzékelünk, nincsenek kitüntetett lokációk. Mindenütt hasonló intenzitással érzékeljük a keserű, a sós, az édes, az umami és a savanyú ízt is. (TRC = Taste Receptor Cell, vagyis: ízérzékelő sejt)
A helyes nyelvtérkép. (Forrás: Nature 444, 288-294, 16 November 2006)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!