6 hozzászólás

1. 

   Gerencsér Mihály 2017. június 17.-n 09:29 közelében

   Tisztelt Csíki Sándor!
   Minden egyes szavával egyet értek, amit a halászléről mondott, azokat a gondolatokat magaménak tekintem. Egyszer Szegeden főztünk egy nagy baráti társaságban halászlét. Mi bajaiak elkészítettük a sajátunkat, persze órákkal később kezdtünk neki az előkészületeknek, mint szegedi barátaink. (Egyébként a jó szegedi halászlét is szeretem.) Fröccsözgettünk, beszélgettünk, nézegettem a szegediek „fortélyait”. Egyszer kikívánkozott belőlem mindenki előtt, amit Ön is megfogalmazott kissé másképpen. Közöltem, hogy véleményem szerint néhány évtizede, esetleg évszázada, mikor a horgász, vagy a halász, akár Szegeden, akár Baján leballagott a vízre az akkori járművével, vagy gyalog, nem vihetett sok mindent, edényként pedig pláne- egy bográcsot. Dolgozott, elfáradt, más elfoglaltsága is révén nem állt neki fél napig alaplevet főzni, passzírozni stb., hanem belerakta az otthonról hozott dolgokat, megfőzte, majd jóízűen megette. Ebben ugye egyet értünk?- kérdeztem és mindenki csendesen bólogatott…(A belevaló dolgokról egy idős horgász barátom az alábbiakat szokta volt mondani: „Gyerök! Azért van az öt ujj a kezeden, hogy tudd mi való a halászlébe: víz, só, hal, hagyma, paprika, a többi csak urizálás.”
   A tészta alkalmazásáról itt Baján az öregek azt a szájhagyományt emlegetik, hogy ugye Baja mezőváros volt mindig is, nagy magtárakkal, malmokkal. Az iparosok, más szakmák képviselőivel jóban voltak, barátságok köttettek. Így volt ez a molnár legények és a halászok közt is. Közös főzések alkalmával a halászok hozták a halat, a molnárok pedig, hogy valamivel ők is beszálljanak, állták a lisztet, illetve az abból saját maguk által készített tésztát, amit bele is raktak a halászlébe.
   Tisztelettel: Gerencsér Mihály

2. 

   Csíki Sándor 2017. június 17.-n 09:50 közelében

   Köszönöm a hozzászólást!

3. 

   Szendrei Edit 2017. június 18.-n 15:54 közelében

   A bajai vagy a szegedi halászlé a jobb?

   Erről egy vicc jutott az eszembe, persze nagyon régi, de annál szellemesebb.

   „Melyik tea jobb, az angol vagy az orosz? Természetesen az orosz. Az angolnak csak az íze jobb.”
   Bocsánat. Bajai vagyok.

4. 

   Bánfai Gyula 2017. június 18.-n 18:30 közelében

   Ne felejtsük el,hogy a két város mellett más- más folyó található a viz minősége nagyban befolyásolja a hal minőségét.Az előttem kommentelővel egy az izlésünk, a Bajai hallé az igazi,ősi a Szegedi az úrizálás. Tisztelettel.

5. 

   Virág Tibor 2017. június 19.-n 09:49 közelében

   Tisztelt Csíki Sándor!
   Örömmel néztem a műsort, mert megfogott, hogy a beszéde közben lélekben is átélte a halászlé készítését, mert jó ízléssel nagyokat nyelt, mintha érezte volna a remek ízeket. Így kell ételről hitelesen beszélni!
   Magam is halfőző ember vagyok, tagja a Bajai Halászléfőző Bajnokok Egyesületének, versenyen is szerepeltem, ezüstérmet nyertem (egyébként Frank Sándorral is versenyezve, aki szintén ezüstöt kapott) Lajosmizsén a Kárpát-medencei Halászléfőző Magyar Bajnokság versenyén. Ezt csak azért írtam, hogy szerényen, de pozícionáljam magam.
   Kérem fogadja el két észrevételem:
   1. A bajai és a szegedi halászlé eltérő fejlődését pontosan látja. Annyival szeretném kiegészíteni, hogy a bajai hallé a halászcéhek reggelije volt, amelyet a legfiatalabb tanoncnak kellett napfelkeltére elkészíteni, mégpedig vegyes halból, mert a nemes halat többnyire inkább értékesítették. Egyrészt ez is magyarázza a gyors elkészítési eljárást. Mivel a halászat nagyon nehéz fizikai munka, és estig többnyire nem ettek, ezért a vízimolnárokkal cseréltek halat lisztre és sok tésztával ették (nem pedig tésztával főzték, mint sokhelyen tévesen terjesztik) az ételt. Tyúktojáshoz ritkán jutottak, a víziszárnyasok tojása sem pótolta az igényt, ezért rendszerint ikrával gyúrták meg a lisztből a tésztát, (ez az eljárás szórva bár, de ma is gyakorlat Baján).
   Szélesebb maradt a halászattal foglalkozók száma, mert a céhes, majd termelőszövetkezeti formák mellett népes volt a paraszthalászat, a kisszerszámos és a hobbicélú halászat, csendben írom a rabsickodás.
   2. A szegedi, most ismeretes eljárású halászlé készítése a Tisza szabályozása, és a szűk árterek kialakításával lett gyakorlat. Az ívóhelyek lecsökkenése maga után vonta a halállomány csökkenését, ami halászok számának csökkenésével is járt. A halászlé a vízparton élő halászok helyett inkább az éttermek és a „civil” emberek étele lett. A tömegével inkább keszegfélékhez jutó, pontyhiányban szenvedő időkben kellett eljárást kitalálni a halászlé tartalmassá tételéhez, így alakult ki a passzírozás, és az Ön által is említett sokféle hozzáadott élelmi anyag felhasználása.
   Kérem soraimat fogadja egy szintén elkötelezett ember megjegyzésének.
   Végezetül summázom:
   Jó alapanyagból, jó eljárással ízletes étel készül. Szegeden is, Baján is!
   Tisztelettel: Virág Tibor

6. 

   Csíki Sándor 2017. június 20.-n 07:44 közelében

   Köszönöm hasznos hozzászólását!